Vannak napok, amikor egyszerűen csak szomorúak vagyunk, vagy semmi nem úgy alakul, ahogy elképzeltük. Vagy imádkoztunk valamiért, de látszólag nem történt semmi. Ilyenkor is jó tudatosítani, hogy Isten kegyelme nem fogyott el, és bízhatunk benne, hogy Ő ekkor is jelen van és meg fog vigasztalni.
Senkinek nem ismeretlenek azok a napok, amikor egyszerűen semmi nem akar összejönni, vagy csak megmagyarázhatatlan módon tele vagyunk szomorúsággal, feszültséggel. Fejben tudjuk Isten igazságait, de mintha hirtelen eltűnnének a színek és csak a nyomasztó valóságot látnánk. Pedig ez valójában csak a mi valóságunk – az adott pillanatban, az érzéseink által átszőve.
Nemrég nekem is volt egy ilyen napom. Ingerült és érzékeny voltam, és még csak meg sem tudtam indokolni, mi tett azzá. Úgy éreztem, Isten sem foglalkozik azzal, hogy érzem magam, hiába imádkozom. Mintha egy gödörbe kerültem volna, ahonnan nincs kijárat, sem egy létra, hogy kimásszak.
hirdetésMásnap reggel viszont már úgy ébredtem, hogy a szívem telve volt reménnyel.
Ilyenkor tudom, hogy ez csakis Isten Szentlelke bennem. Ő az, aki sosem hagy magunkra, aki bennünk él, aki munkálkodik a szívünkben akkor is, amikor fogalmunk sincs róla.
Eszembe jutott egy ige: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (Jeremiás siralmai 3:22-23) Olyan jó, amikor a Biblia egy-egy sora már nemcsak betűk halmaza a papíron, hanem megelevenedő igazság! Nem fogy el Isten irgalma. Akkor sem, ha mi belül így éljük meg, akkor sem, amikor a világ szenvedéseire nézünk. Van egy láthatatlan valóság, amely mindig mozgásban van és amelyet csak a szeretet és az igazság irányít.
Bízz Benne, ha ma rossz napod van is, add át Neki minden terhed és várd a megújulást!
hirdetés
