„Isten kegyelmes, irgalmas és türelmes, és nem arra néz, amilyen voltam, hanem annak lát, akivé leszek Általa” – vallja Bajcsiné Panka Alexandra a Találkozások című műsorban. A lány megrázó gyerekkora és fiatal felnőttkora után szenvedélybeteg lett, megtapasztalta a legnagyobb mélységeket. Végül megtért, és férjével, Bajcsi Norberttel járnak keresztény közösségbe, egymást segítve a gyógyulás útján.
„Nekem Isten biztonságot ad az életemben. Hogyha akkor, amikor rossz úton voltam, rossz dolgokat csináltam és bűnöket követtem el, velem volt, akkor most még nagyobb reménységet ad, hogy tényleg a jó úton vagyok és igyekszem az Ő akaratában lenni. Tudom, hogy Isten betölti minden szükségemet. Egyszer azt mondta nekem a pszichiáterem, akihez járok, hogy ez még a drogokat is felül fogja múlni” – mesélte Bajcsiné Panka Alexandra a Találkozások című műsorban.
A lánynak nem volt könnyű gyermekkora. „Apám alkoholista volt és agresszív, főleg, hogyha ivott. Aggódtam anyáért is, hogy ne bántsa őt apa, meg miután megszületett az öcsém, érte is aggódtam. Tinédzser koromban, mikor elmentünk egy diszkóba, akkor találkoztam először az alkohollal, és megittam egy üveg pezsgőt kapásból, az volt az első ilyen élményem. Éreztem, hogy felszabadult vagyok, nem gondolkodom a problémákon, sokkal magabiztosabbnak éreztem magam, és utána meg már mindig akartam inni” – mondta.
Alexandra amint lehetett, távolabb költözött a családjától. „Volt egy komoly párkapcsolatom, és ahogy az udvarlóm felajánlotta, hogy menjek ki vele külföldre, ki is mentem. Ez volt az első menekülő útvonal anyáéktól, hogy kimentem Kanadába. Ott tanultam angolul, jártam suliba is, meg egy pizzériában dolgoztam – először mosogatóként, és utána meg már én osztottam be az embereket. Szóval elég szépen felmásztam a ranglétrán és helytálltam.”
Aztán mégis úgy döntött, visszaköltözik Magyarországra. „Iszonyatosan nagy bűntudatom volt, hogy otthon magára hagytam az öcsémet a szüleimmel, így két év után hazajöttem. Visszaköltöztem ugyanúgy a szüleimhez, és akkor kezdődött el nálam a lejtő. Megismerkedtem egy nárcisztikus, bántalmazó sráccal, aki mindenféle módon bántalmazott, fizikálisan meg szóban is. Felnéztem rá, bálványoztam, mert laza volt, magabiztos, határozott – teljesen az ellentétem. Úgy éreztem, hogyha nem fogok szívni az ő társaságában, akkor béna leszek, és el fog utasítani, szakítani fog velem” – mesélt a múltjáról Alexandra.
„Nem találtam a helyem a világban, nem láttam értelmét az egésznek, csak az volt az értelme, hogy valahogy megtaláljam magam a drogban.
Anya mondta, hogy talált nekem egy rehabot Dunaharasztin, és mondta, hogy el kéne mennem oda. Ott hallottam először Istenről meg a Bibliáról, az igékről, és láttam, hogy sok fiatal lány volt, akik szintén ugyanabban voltak, mint én.”
Ezen a helyen sok fontos felfedezést tett. „Isten ott ültette el bennem azt a magot, hogy Ő létezik, és hogy bízzak Benne. Ott hallottam először, hogy én alkoholista meg drogfüggő vagyok. Én a drogos részével egyetértettem, de az alkohollal még nem.”
„Kimentem nyolc hónap után a rehabról, de az egy elég nagy hiba, hogy azt vártam, minden meg fog változni. Attól, hogy nem drogoztam meg nem ittam, a gondolkodásom még ugyanolyan maradt. Két rehabot megcsináltam még utána.”
Alexandra szerint a társfüggőség is okozta, hogy visszaesett a szakadékba. „Volt még egy nagyon durva mélypontom, hogy a fiúval, akivel kijöttem a rehabról, visszaestünk – akkor már intravénásan is használtam a drogot. Amikor elkezdtünk találkozni, akkor még neki is volt munkája, és nekem is, ápoltak voltunk, de két hónap alatt újra mélypontra kerültem. Tehát minden egyes visszaesésem után egyre hamarabb leamortizáltam magam. A végén már egy ezer forintos csövesszállón szálltunk meg, ahol még a portás is szúrta magát, és nagyon félelmetes emberek voltak. Egyszer konkrétan ki kellett hívni a mentőt, annyira rosszul voltam, és utána meg az utcán voltunk. Utána kerültem be a harmadik rehabomba, az utolsóba.”
De mi változott ekkor? „Ott már éreztem az elhatározásomat, mivel az egy konfrontatív terápia volt, és nekem kellett az is. Szóval kellett Dunaharaszti is, ahol az istenhit ültetődött el a szívemben. Kellett a középső is, ott hallottam a 12 lépéses csoportról, és kellett ez az utolsó is, ahol voltam, mert ott viszont nem simogattak, nem pátyolgattak, hogy jaj, szegény én, hanem keményen adták a visszajelzéseket, és valahol ott kezdtem el megtanulni kiállni magamért” – fogalmazott a fiatal nő.
A sok-sok megpróbáltatás és szenvedés után Alexandra gondolkodásmódja is elkezdett megváltozni. „A legfontosabb, hogy már látom: van értelme az életemnek. Most már nem úgy vagyok, mint ahogy régen voltam, hogy csak így lebegek, és sodródom az árral, hanem
biztos meggyőződésem, hogy Istennek egyéni terve van az életemre nézve,
és Ő azért alkotott meg engem, hogy ezt a tervet végigvigye általam. Én ezt a tervet keresem, ebben akarok lenni. Így viszont már tényleg van értelme a rosszabb időszakaimnak is, mert tudom, hogy ha Isten valamire elhív, akkor át fog vinni ezen a hullámvölgyön is.”
Fotó: YouTube
„Mivel szenvedélybeteg vagyok és rengeteg diszfunkciós működést, zsigeri reakciót hoztam otthonról, nekem nem elég, hogy istentiszteletre járok meg olvasom a Bibliát: kell, hogy foglalkozzak a szenvedélybetegségemmel is, mert nekem ez a keresztem, ebbe halhatok bele.”
A lány azóta gyülekezetbe is jár, itt ismerte meg a férjét is. „Már nem az van, mint amit gyerekkoromban éltem meg, hogy engem nem szeretnek és nem fogadnak el, hanem Isten elvezetett egy olyan férjhez és egy olyan közösséghez, ahol tudom, hogy elfogadnak és szeretnek.”
Mesélt egy meghatározó istenélményéről is. „Egyszer a lelkész odajött, megölelt, azt mondta, örülök, hogy visszajöttél. Utána amikor hazamentem, akkor pont egy keresztény füzet akadt a kezembe, és a tékozló fiú története volt benne. Nekem ugyanez az élményem volt, hogy
Isten kegyelmes, irgalmas és türelmes, és nem arra néz, amilyen voltam, hanem annak lát, akivé leszek Általa.”
Mára egy gyermekvédelmi intézményben dolgozik szociális munkásként. „Szerhasználóként sosem tudtam volna elhinni magamról, hogy én alkalmas leszek egy olyan munkára, ahol emberekkel kell dolgozni. Itt gyakorlom a felelősségvállalást is, és nagyon sokat tanulok a lakóktól, a kliensektől meg a kollégáktól is.”
Emellett egy önismereti közösségbe is jár, ahol 12 lépéses programot végeznek közösen. „Isten elvezetett engem ehhez a csoporthoz, és amikor elmegyek ebbe a közösségbe, akkor tudom, hogy nyugodtan beszélhetek Jézusról, mert biblikus a program.”
A lány férje Bajcsi Norbert, a Szenvedéllyel című könyv szerzője, aki nemrég őszintén vallott a küzdelmeiről és a helyreállásáról a 777 podcastben. Felesége így mesélt róla: „Ő a gyógyulásomban a józanság, a felépülés útján terelget engem. Nekem ez a legelső pont volt, ki is írtam a falamra, mikor szingli voltam, hogy olyan férfival nem jövök össze, aki nem hisz Istenben. Mert
kinek mondjam el, ha nem a férjemnek, hogy én Istennel hogy vagyok?
Amikor mélyponton vagyok, ő is előhoz egy igét a Bibliából. Szóval az, hogy keresztény, nekem ajándék.
Soha sem gondoltam volna, hogy valaki engem feleségül vesz, mert mindig úgy éreztem, hogy kihasználnak, csak mert jobb velem, mint egyedül. Az, hogy valaki megkérje a kezemet és feleségül vegyen, megható volt számomra. Dolgozni kell a kapcsolatokon, és úgy érzem, hogy itt nemcsak az egyikünk hajlandó, nyitott és dolgozik önmagán, hanem mindketten” – összegezte Bajcsiné Panka Alexandra.
hirdetés
