Martos Levente Balázst 1998-ban szentelték pappá, 2023-ban pedig Ferenc pápa Esztergom-Budapesti segédpüspökké, valamint trebai címzetes püspökké nevezte ki. A lelkipásztori tevékenysége mellett tudományos, teológiai munkássága is kiemelkedő. Teológiai tanár, a papnevelésben korábban Győrben prefektusként, napjainkban pedig Budapesten rektorként tevékenykedik. A Montserrat vlogban Nagy Bálint jezsuita atyával hivatásról, papnevelésről és a világiak egyházban betöltött szerepéről is beszélgettek – ebből gyűjtöttünk csokorba 7 fontos gondolatot.
„A jezsuitákban azt szeretem, hogy van egy nagyon mély lelkiségük, ugyanakkor egy remek útjuk arra, hogy ezt a lelkiséget a gyakorlatba átültessék.”
„Már kisgyerekkoromtól erős késztetésem volt, hogy én Istennek akarok tetszeni. Ha rosszul éreztem magam, Tőle kérdeztem meg, hogy szerinte mi a baj, mit csináljak, hogyan kéne tovább lépnem? Nagyon mélyen azt éreztem, hogy Istenre támaszkodhatok, Benne bízhatok. Ennek az útján próbáltam megmaradni.”
„Gyönyörű élmény, amikor a szavaknak egyszer csak színe, formája lesz belül. Ezt éltem át egy-egy imánál vagy zsoltárnál,
és aztán mindig ehhez akartam visszatalálni. Szokták is mondani, hogy amikor először kezd el az ember szívből imádkozni, Isten elkényezteti, mint egy kisgyermeket az anyukája. Én is nagy kedvességet kaptam kaptam Istentől, és bátorságot, hogy kitartsak. Sokszor megtapasztaltam ezt.”
„Egy kisfiú készített egyszer egy rajzot, amelyet aztán oda is ajándékozott nekem: azt rajzolta le, hogyan látja a papokat. A rajzon az oltár mögött, kitárt karral áll a pap, és a két kezén sebek vannak, mint Jézusnak, a sebekből ragyogás jön ki. A papság szerintem éppen erről szól, hogy Jézus szeretetét próbáljuk átélni és közvetíteni az embereknek. Ez olyan szép, csak aztán sokszor nagyon gyatrák vagyunk benne – de ez is hozzátartozik. A Zsidóknak írt levél nagyon szépen leírja, hogy Krisztusnak nem kellett a saját vétkeiért bemutatni az áldozatot, mi, papok viszont részben azáltal egyesülünk az embertársainkkal, hogy megéljük a gyengeségünket – hisszük, hogy Isten ezeken keresztül is be akar lépni a világba.”
„Isten szelíd. Ő ott is jelen van a világban, ahol én nem annyira veszem észre – erre több időt is kellene szánnom, hogy meglássam és tudatosítsam, hogy Ő ott is jelen van, ahol addig nem sejtettem. Isten megmutatja, hogy
Ő nemcsak azzal tud kezdeni valamit, ami világos és ragyogó: Ő azzal is tud kezdeni valamit, ami még nem teljes, nem tökéletes.
Ferenc pápának van ez a mondása, hogy Isten közel jön, gyengéd és tapintatos. Közel jön a Fiában, mindenkivel szemben gyengéd és nem erőlteti a dolgokat.”
„Fiatal papként hat évig voltam iskolalelkész. Ott nagyon átéltem a tanítók, tanárok küzdelmeit. Hogy nekik nemcsak jó szakembereknek kell lenniük, azaz jól tanítani a tárgyukat, hanem nagyon nagy szeretet is kell, hogy mindezt átadják a diákoknak. Ez a fajta odaadás nagyon fontos modellt jelent egy gyerek számára. Ehhez is nagy elhivatottság kell.”
„Voltak emberek, akikkel nem volt könnyű a kapcsolatom. De rá kellett jönnöm, hogy Isten a nehéz embereken keresztül is megszólíthat. Érdemes közösségben lenni, közösségbe járni!”