„Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni” – olvassuk a Szentírásban a Nyolc Boldogság egyikét. De hogyan tudjuk ezt megvalósítani a hétköznapjainkban? Egy szerzetes Youtuber remek példákat hoz nekünk.
Vannak olyan boldogmondások, melyek kissé elvontak, és nehéz megérteni, hogyan tudnánk alkalmazni az életünkben. A békességszerzés kapcsán talán vannak ötleteink, hogy mit is jelenthet, de most szeretném ráirányítani a figyelmet arra, hogy a hétköznapjainkban milyen gyakran nyílik lehetőségünk életre váltani.
Béketeremtőnek lenni ugyanis azt is jelenti, hogy megtörjük a körforgást, hogy megállítjuk egy konfliktus, egy helyzet súlyosbodását. Az online világban különösen is észrevehetjük az emberek közti durva beszédet. De akár az is előfordulhat, hogy valakivel emailezel, elküldesz egy levelet, aminek a tartalmát a másik félreérti, ezért keményebben, gúnyosan válaszol vissza. Te erre megsértődsz, visszavágsz neki, utána ő ismét visszavág. És ez így megy egészen addig, míg egy nagy szakadék lesz köztetek. Azonban egy békességszerző ember megállítja a helyzet eldurvulását. Ő lesz az, aki nem válaszol a gúnyos megjegyzésre, aki azt mondja, hogy itt valamilyen félreértés van, és az alázatosságot választja inkább. Ahelyett, hogy visszaütnék, és jól érezném magam a frappáns válaszom miatt, inkább felhívom az ismerősöm, és elmondom, hogy nem úgy értettem azt, amit írtam, és bocsánatot kérek, ha rosszul esett neki. A boldogmondások szerint a keresztény ember így viselkedik. Nem azért, mert mindig mi lennénk a hibásak, vagy mert jobb, ha beletörődünk a helyzetbe. Lehet, hogy a másik tett valami rosszat, vagy csak félreértett minket. A lényeg az, hogy menjünk oda a másikhoz, hívjuk fel, beszéljük meg, kezdeményezzünk, legyünk mi a békességteremtők.
Biztosan mindannyiótok megtapasztalta már azt a helyzetet, amikor sokan összeültök, és elkezdtek panaszkodni a főnökötökről, a munkatársatokról, a szomszédról, a lakótársról, egy barátról vagy családtagról. De amint egy valaki nem megy bele a pletykálásba, hanem inkább valami kedveset, pozitívat mond arról az emberről, hirtelen mindenki tükörbe néz, és szembesül azzal, hogy mit tett, hogyan panaszkodott és pletykált. És ez a szembesülés majdnem minden esetben ahhoz vezet, hogy az emberek abbahagyják a pletykálást, a kibeszélést.
Boldogok a békességteremtők, boldogok azok az emberek, akik a pletykálkodás közepette valami kedveset mondanak.
Azokon a helyeken is gyakorolhatjuk a béketeremtést, ahol többen osztozkodunk egy téren, ilyen például az otthonunk vagy a munkahelyünk. Van, hogy azt tapasztaljuk, valaki nem mosogat el maga után, nem pakol el vagy nem viszi le a szemetet. Ez felbosszanthat minket. Ugyanakkor megtehetjük azt, hogy bár nem a mi dolgunk lenne, elhatározzuk, hogy a következő időszakban, mondjuk két héten át elmosogatunk. Levisszük a szemetet. Lekapcsoljuk a villanyt. Hogy mi leszünk azok, akik meglépik ezeket a szeretet-tetteket, és ezzel véget vetünk annak az állandó számolgatásnak, hogy ki hányszor mosogatott el és hányszor nem, ki hányszor vitte le a szemetet és hányszor mulasztotta el. A béketeremtő viselkedés elsimítja ezeket a konfliktusos helyzeteket. Természetesen van olyan eset, amikor ez a hozzáállás nem oldja meg a problémákat. De ha abbahagyod a számolgatást, a játszmázást, és egyszerűen csak elvégzed a teendőket, gyakran megszületik a szívedben a béke.
A kapcsolatainkban is hajlamosak vagyunk arra, hogy számon tartsuk a dolgokat. „Ha ez a valaki majd beszól nekem, én ezzel és ezzel fogok visszavágni”. Vagy azt gondoljuk: „ez az ember szabadságot vett ki, úgyhogy én is ki fogok venni”, vagy „nem végezte el a munkát, úgyhogy én sem fogom elvégezni”. Keresztényként nem gondolhatunk úgy az életre, mintha az egy üzlet lenne. Ami igazán összetart minket, a kapcsolatainkat, a közösségeinket, az az irgalom, a nagylelkűség és a megbocsátás.
Béketeremtőnek lenni azt jelenti, hogy kitöltjük a rést, ahogy Jézus is kitöltötte a rést, és abbahagyjuk a számolgatást.
Amikor Jézus eljött és meghalt értünk a kereszten, kifizette az adósságunkat. Nekünk úgy kell élnünk és szeretnünk, ahogy Jézus tette, ki kell fizetnünk mások adósságát. Valakinek fel kell kelnie, hogy megnézze, jól vannak-e a gyerekek. Rendben, én megteszem. Feszültség van a családban, a közösségünkben, szóval elhatározom, hogy amikor újra összegyűlünk, bocsánatot kérek. És nem várom el mástól, hogy ugyanezt tegye. Csak bocsánatot kérek azért, amit rosszul csináltam. Az alázatos és őszinte viselkedéssel meg tudom nyitni az irgalom ajtaját, és ilyenkor gyakran az történik, hogy mások is bocsánatot kérnek a hibázásukért.
Az az elhívásunk, hogy Krisztushoz hasonlóvá váljunk, hogy Őt képviseljük a világban. Legyünk mi azok a családunkban, a lakótársainkkal, a munkatársainkkal, akik megállítják a helyzetek eszkalálódását, akik azt mondják, hogy tegyük le a fegyvereinket, és ne játsszuk ezt a játszmát tovább. Összpontosítsunk arra, hogy mit jelent közösségnek lenni. És ne feledjük; boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Forrás: Ascension Presents – Youtube
Fordította: Fekete Ági
hirdetés
