Egy történet drogról, alkoholról, szerencsejátékról, hajléktalanságról és börtönről – azaz a kilátástalanságról. És egy történet megtérésről, új életről, Istennel való találkozásról – azaz az újrakezdésről. A 777 új podcast-sorozatában a Magyarországi Református Egyház Missziói Szolgálatával együttműködésben tárunk elétek csodaszerű, mégis valós személyes történeteket: ez a Veletek vagyok.
„Az orvosok azt mondták, jó úton haladok, ha az a célom, hogy meghaljak” – így nézett ki Bajcsi Norbert élete, mielőtt rehabilitációra került. Szenvedéllyel című könyvében írt többek között reménytelen gyerekkoráról, bűnözésről, börtönökről, szabadulásról. „Norbi számára a szabadulás nemcsak a rácsok nélküli életet jelenti, hanem azt a belső változást is, amit az hozott el, hogy megtalálta Istent” – olvashatjuk könyvének fülszövegén.
Fotó: Kálvin Kiadó
„Úgy éreztem, ahhoz, hogy normálisan tudjak működni, nonstop be kell álljak valamilyen kábítószertől” – régen így gondolkodott Bajcsi Norbert. Olyan családban nőtt fel, ahol az alkohol a mindennapok része volt, több családtagja is súlyos függőségben szenvedett. „Akkor is ittak, ha ünnepeltek valamit, és akkor is, ha problémájuk volt: ezt láttam, hogy inni kell, akár jó, akár rossz dolog történik” – mondta. Ő kezdetben nem ivott, hanem drogozni kezdett, mint mondta, azért, mert arra a kis időre, amíg a szer hatása alatt volt, úgy tűnt, nincsenek problémái és feloldódik a szorongása .
Ahogy nőtt a toleranciaszintje a drogokkal szemben, úgy kellett egyre nagyobb adag, ehhez pedig egyre több pénz – így ékszereket kezdett lopni. „Amikor benne van az ember ehhez hasonló bűnözésekben, nem méri fel a következményeket és nem tud helyes döntést hozni” – fogalmazott. „Sokkal később, amikor a rehabilitáció során kijózanodtam, jöttem rá, hogy soha nem én irányítottam az életem, hanem a szenvedélybetegség irányított engem” – tette hozzá.
Megdöbbentő statisztika, amit Bajcsi Norbert említett: a börtönbe kerülök közül átlagosan 10-ből 6-ember visszaeső, tehát ők újra börtönbe kerülnek. „A börtönben válnak igazán bűnözővé az emberek” – mondta. Szerinte valóban vannak, akiket megtör a börtön és ráeszmélnek arra, hogy másfajta életet akarnak élni, de a legtöbben egyszerűen alkalmazkodnak a benti körülményekhez.
Fotó: YouTube – Bizony, Isten!
Bajcsi Norbert elmondta:
alkohol-, drog- és szerencsejátékfüggő is volt. Ezek közül szerinte az alkohol a legveszélyesebb, mert annak az elvonásába bele lehet halni,
ha nincs orvosi kezelés. Magyarországon rengeteg alkoholista él, de addig, amíg nem ismerik fel a függőségüket, elzárják a gyógyulás lehetőségét. „A szerencsejáték-függőség társadalmilag annyira elfogadott, hogy sokan észre sem veszik, hogy ez probléma. Egy játékos nagyon nehezen fogja azt mondani, hogy rendben van, vesztettem, épp ezért nagyon nehéz megmenteni őket. Ráadásul nagyon sokan lesznek közülük öngyilkosok” – hívta fel a figyelmet.
A rehabilitációra azért ment el, mert már tarthatatlanná vált az az élet, amelyet addig élt. „Feltettem a kezeim, és mondtam, mindegy mit, csak ne ezt, ami most van. Amikor hajléktalanná váltam, már csak meg akartam halni. Meggyűlöltem az addigi életem és bármit megtettem volna, hogy változás jöjjön.” Mint mondta,
az isteni Gondviselés terelgette be a rehabra, ő egyedül nem biztos, hogy képes lett volna erre.
Előbb a testi javulás következett be, a lelki helyreállás sokkal lassabb folyamat Bajcsi Norbert szerint. „Nagyon sokat kellett dolgoznom a traumáimon, a régi problémáimon és azon, hogy ha a jövőbe nézek, ne csak kilátástalanság legyen bennem. Magamnak tudtam legutoljára megbocsátani, nagyon sokáig értéktelennek éreztem és vádoltam magam.” Egy rehabilitációs terápia arról is szól, hogy a csoportban résztvevők visszajelzést adnak egymásnak, hogy ki miért értékes. „Egész életemben nem kaptam olyan elismeréseket, mint a rehabon.”
Egy bibliaórán tért meg, és ez az élmény mindent felülírt benne. „Azt éreztem, hogy kinyílt egy világ előttem, megértettem, miért vagyok itt, a Földön. Csodálatos érzés volt, nehéz szavakkal leírni” – mesélte.
Korábban többször próbált öngyilkos lenni, de a drogfüggőségének utolsó időszakában annyira legyengült fizikailag, hogy ebbe is belehalhatott volna. „Amikor megtértem, az óemberemmel együtt meghalt ez a sok fájdalom, seb is.
Annyira erős az a kegyelem, amit kaptam, hogy képes vagyok szembenézni a múltammal, amely már nem befolyásolja a jelenemet”
– fogalmazott Bajcsi. Hozzátette, Istennek terve volt vele, így sok mindentől megóvta a legmélyebb szakadékban is.
A józanságát Isten mellett azért is tudta megtartani, mert megtanult segítséget kérni és elfogadni. „A rehabon józannak maradni egészen könnyű ahhoz képest, ami utána vár. A rehab utáni első év volt a legnehezebb; olyan volt, mintha újra járni tanulnék” – fejtette ki. Azóta boldog házasságban él, az építőiparban dolgozik és járja az országot, hogy fiataloknak meséljen a történetéről.
„Mindezekről azért beszélek, mert ha ezer emberből csak egynek is tudok segíteni, akkor már megérte. Nem hagyhatom meg magamnak, amit megtapasztaltam Istenből, muszáj továbbadnom” – összegezte Bajcsi Norbert.
hirdetés
