Nemrég elvégeztem az erdélyi származású ifjúsági vezető, lelkigondozó és life coach, – kiskorában nemi diszfóriával küzdő, ma már boldog nő, feleség és anya, – Eberlein Éva „Egyedül nem megy című” képzését. A kurzus 0-10 éves gyermekek keresztény szüleinek szóló, online szexuális nevelésről szól. Újságíróként évek óta foglalkozom a témával, de nagycsaládos, hétköznapi édesanyaként – szülői minták hiányában – én is praktikus segítségre szorulok. Mindezt most megkaptam az elméleti és gyakorlati tudnivalókat éppen megfelelő egyensúlyban tartó, Éva lelkes(ítő), humoros stílusában átadott kurzusa révén, amelyet szeretettel ajánlok minden felelős keresztény szülőnek.
A tíz részes, összesen körülbelül 2,5 órás videósorozatból álló kurzus lépésről lépésre vezet végig a szexualitással kapcsolatos alapfogalmakon, célokon és üzeneteken, a megalapozás első lépésein, majd a megelőzés módjain. Sorra veszi a pozitív és proaktív szülői hozzáállást, a szexualitással kapcsolatos – elsősorban otthoni, de máshol is alkalmazandó – szabályok és korlátok felállításának szükségességét, a szexuális kíváncsiság természetességét és azokat a kényes témákat, amelyektől szülőként leginkább tartunk (pl. szülés/születés, szex, önkielégítés, pornográfia, menstruáció, magömlés stb.), a gyerekkel (és házastársunkkal) való bizalmi kapcsolat ápolását és a tanultak gyakori ismétlésének fontosságát, majd a szexualitás és az Istenhit összefüggéseit, s végül az olyan „extrákat”, mint a különböző nemi identitások, illetve szexuális orientációk, az azokhoz való helyes viszonyulás és megfelelő kommunikáció – mindezt a szülők számára, de a gyermekek nyelvén: épp úgy, ahogy nekünk is végig kell vezetni őket ezen az úton
A kurzus alapfogalmak és összefüggések tisztázásával indul (bibliai és egyházi idézetekkel alátámasztva a Katolikus Nevelésügyi Kongregáció Férfinak és nőnek teremtette őket című kiadványából, Ferenc pápától és néhány szakértőtől), mint hogy a szexualitás Isten alkotása; az ember szexuális lény; a szexuális gyönyör Istentől van, a házasság szövetség, amely oltalmat nyújt a házaspár és gyermekeik számára; az aktus életet adó egyesülés, az élet forrása Isten, az élet továbbadásának felelősségét ránk bízta. Éva rámutat: a Biblia erről a bensőséges, intim kapcsolatról szól: „Így neveznek: én gyönyörűségem, és országodat: menyasszony, mert az Úr örömét találja benned s országod újra férjhez megy.” (Izajás 62,4). A sorozat arra a mondatra épül, amelyet Jézus mond magáról: „Én vagyok az út, igazság, élet!”: megtanítjuk gyerekeinket Isten útján járni, aszerint élni, a párkapcsolatban és a szexualitásban is. Az igazság az, hogy a szex Isten csodálatos ajándéka, és az egész emberről szól, elsősorban (nemi) identitást jelent, és csak utána aktust.
Ezzel szemben egy túlszexualizált világban élünk, amelyben a szex nem a teljes emberről és erről az isteni üzenetről szól, hanem arról, hogy az csak egy élvezeti cikk, amelynek az emberek alanyai/tárgyai. Ennek ellenére Isten üzenete az igazság, és az szabaddá tesz. Természetesen szó esik arról is, hogy a szexből rendeltetése szerint élet fakad, még akkor is, ha arra törekszik az emberiség, hogy ettől a tulajdonságától megfossza (fogamzásgátlás, abortusz) – épp ezért nagy felelősséggel is jár, amelyre szintén meg kell tanítanunk gyermekeinket! Bár Isten eredeti terve a szexualitással kapcsolatban is csodásan működik, ha aszerint éljük meg, de tudomásul kell vennünk: nem a Paradicsomban, hanem „megtört világban” élünk, ahol sokszor elbukunk, sebeket hordozunk és fájdalmakat okozunk. Ennek ellenére az igazság nem változik, ezért szülőként a mi dolgunk gyermekeinknek megtanítani Isten eredeti tervét, hogy aszerint éljék az életüket, párkapcsolatukat, házasságukat (és mi is aszerint éljük).
A második videóban a gyerekekkel való beszélgetés időzítését alátámasztva Éva hivatkozik Katy Faustra, a Szemünk fénye című könyv amerikai szerzőjére, a Them before us nevű gyermekjogi szervezet alapítójára: aki először beszél gyermekével egy kényes témáról, gyermeke őt fogja szakértőnek tekinteni és hozzá fog fordulni további kérdéseivel. Éva szerint korábban a szexuális felvilágosítás egy-két nagy beszélgetést jelentett valamikor a kamaszkorban, ez kevés (egyszerre túl sok volt és kellemetlen a szereplők számára), és általában túl késő (a gyermek már jóval többet tud mint gondoljuk, akár túl is van sok mindenen). A hagyományos szexuális felvilágosítás eredetileg a nemi élet kezdetének kitolására irányult (betegségek, illetve korai várandósság elkerülése), ezért inkább félelemközpontú, negatív hangvételű. Éva ezért egy új stratégiát (és hozzá újfajta szülői hozzáállást, illetve új eszközöket) ajánl: szexuális felvilágosítás helyett szexuális nevelést javasol, amely nem egy-két nagy beszélgetés, hanem egy út, amelyet együtt járunk végig a gyermekünkkel, lépésről lépésre haladva, viszonyítási pontokat kialakítva, és nem a mi, hanem gyermekünk léptékei szerint. A szex Isten csodálatos ajándéka (lásd Teremtés könyve), sok száz évig mégsem így beszéltünk róla (negatívan vagy sehogy), most viszont átbillentünk a másik végletbe (öncélú, túlszexualizált világban élünk) – állítja Éva, hozzátéve: ezért célunk visszatérni Isten eredeti üzenetéhez.
Na de mi van a pornóval, az önkielégítéssel, a túl korai szexuális élettel? – kérdezik a szülők. Az ezzel kapcsolatos félelmek teljesen természetesek, ahogy az ebből fakadó ítélkezés is – mondja Éva, de hozzáteszi: ha ennek hangot adunk, akkor nem Isten üzenetét, hanem saját félelmeinket és ítélkezésünket közvetítjük. Isten üzenetének továbbadásához ezért törekedünk kell arra, hogy a célt ne veszítsük szem elől, s az „iránytűt” újra és újra elővegyünk. Mert bármi is történik, tudnunk kell: Jézus meghalt értünk, Istennek van megoldása minden problémára, ezért ha hozzá fordulunk, Ő elveszi félelmeinket és betölt az Ő örömével, reményével: „Az Istent szeretőknek minden a javukra válik.”
A hogyan kérdésre Éva számos konkrét példát nyújt ebben a videóban (és a későbbiekben is), hangsúlyozva: minden család értékrendje, prioritásai, hitének megélése, vérmérséklete más és más, ezért minden család másképp neveli gyermekét és másképp fog beszélni vele a szexről is. A munkafüzetben ehhez nyújt gyakorlati segítséget, sőt konkrét példákat is.
A képzés külön videót szán az első lépéseknek: hogyan beszélgessünk, milyen szavakat, nyelvezetet, hangsúlyt használjunk. Ebben Éva kiemeli, hogy a beszédünk a hozzáállásunkról, gondolkodásunkról árulkodik – ugyanakkor formálja is azt. Hiszen nemcsak információt adunk át, hanem értékrendet, hozzáállást, Isten terve szerinti gondolkodásmódot, (verbális és nonverbális) kifejezésmódokat. Mivel sok szülőnek még a szó kimondása is nehéz, dolgozni kell magunkon, hogy beszélni tudjunk róla a gyermekünknek, mi több, el kell érnünk azt is, hogy gyermekünk azt lássa, mindez szép és jó, sőt csodálatos. Akkor ő sem fog szégyenkezve gondolná rá , hanem természetesnek és csodálatosnak fogja tartani.
Akinek ez nem megy, gyakorolnia kell, hogy ne saját félelmeit és szégyenérzetét, hanem Isten üzenetét tudja közvetíteni.
Sok szó esik arról, hogy mennyire fontos az anatómiailag helyes és tényszerű fogalmak használata, hogy fontos ismerkedni a nemi szervek különböző elnevezésével, hogy megtanítsuk a gyerekeknek, hogy ezek intim testrészek, ugyanis a szakemberek szerint ez nagyon komoly védelmet nyújt a szexuális abúzusokkal szemben is. Szülői feladatunk a gyermek nemi identitásának megerősítése, elsősorban példamutatással, de szavakkal is bátorítsuk, erősítsük meg őket nemi identitásukban egészen kiskortól kezdve. Konkrét példákat is kapunk ahhoz, hogy ezt milyen helyzetekben, hogyan tudjuk elérni.
A következő videó a józanságról és az elővigyázatosságról, vagyis a megelőzésről szól, hiszen a mai világban leselkedő veszélyes csapdáktól nekünk, szülőknek kell megóvni gyermekeinket. Ehhez kapcsolódóan sokkoló adatokat ismertet az internethasználatról és a pornófüggőségről. Néhány példa: Magyarországon a 7-8 évesek között 3 év alatt (2017-2020) megháromszorozódott a közösségi médiában jelen lévők aránya; a 13-14 évesek negyede, míg a 15-16 évesek közel harmada tart kapcsolatot idegenekkel; az online kortárs zaklatás a netezők között enyhén emelkedik és az életkorral nő (11-12 év: 8%, 15-16 év: 16%). Mégis, minden harmadik magyar szülő passzív stratégiát választ (nem tilt, nem korlátoz, nem ellenőriz és nem is beszélget a netes tapasztalatokról), pedig az aktív stratégiát alkalmazó szülők gyerekei jóval tudatosabb döntéseket hoznak a neten. A struccpolitika működik: a rendszeresen netező magyar gyerekek szüleinek 94%-a azt gondolja, gyereke biztonságban van a neten, miközben ugyanott 85%-uk nem érzi magát biztonságban.
Mint tudjuk, a pornófüggőség ma már a gyerekeket is érinti: egy 2019-es magyar felmérés szerint a gyerekek átlagosan 11 éves korukban látnak először pornófilmet; egy európai kutatás szerint a 7-10 évesek harmadik legkeresettebb szava a pornóhoz kapcsolódik. A kérdés ma már az: mikor találkoznak vele, illetve van-e stratégia a kezükben, amivel ellen tudnak állni? Legtöbben véletlenül tévednek pornóoldalra, és az ott látottak nagyon át tudják formálni teljes lényüket. Megakadályozni nem tudjuk, de fel tudjuk készíteni őket – állítja Éva, megemlítve Kristen A. Jenson: Jó képek, rossz képek című könyvét, és kiemeli: már kiskorban meg kell tanítani őket, hogy ez egy nagyon veszélyes csapda, amelyet ki kell kerülni. Hasonlóan döbbenetes adatokat közöl a szexuális bántalmazásról: 30-40%-a közeli/távoli rokon; 40%-a idősebb gyerek; 7%-a iskolában dolgozó felnőtt; és kevesebb mint 10%-a idegen. A bejelentett zaklatások átlagosan 9 éves gyerekeket érintenek, ezért fontos az időben történő felkészítés: „Jobb két évvel korábban, mint két perccel később”.
Éva többször hangsúlyozza: a felnőtteknek tisztában kell lenni a veszélyekkel, de azok súlyát nem tehetik a gyermekeik vállára. Van olyan szülő, aki attól fél, hogy megijeszti, kíváncsivá teszi vagy idő előtt szexualizálja a gyereket. Éva erre azt mondja: tekintsük ezt védőoltásnak. Ahogy nem kezdjük elmondani nekik, hogy milyen borzasztó a gyermekbénulás, ugyanezt követjük a szexuális nevelésben: nem a félelmeket vagy a veszélyeket kell megosztani a gyermekkel, hanem csak annyit, amennyire szüksége van ahhoz, hogy ezeket kikerülje. Legkésőbb 6-7 éves korban érdemes megtanítani arra, mit és hogyan kell elkerülni. Ennek előfeltétele a bizalmi kapcsolat és a biztonságos környezet; valamint az előző videókban bemutatásra került alapok lerakása. Fontos, hogy a bizalmi légkört újra és újra erősítsük meg: dicsérjük meg, ha elmondott ilyesmit, bátorítsuk arra, ha bármit lát vagy bármilyen csapdába esik, jöjjön hozzánk és mi segítünk neki. A kurzus arra is választ ad, mit kezdjünk azzal, ha ilyen kényes témával fordul hozzánk a gyerek, mit kérdezzünk, mit tegyünk, mit kerüljünk.
Az ötödik videó a szexuális kíváncsiságról szól. Megtudjuk belőle, hogy a kíváncsiság természetes és jó dolog, lényünk része, fejlődésünkhöz tartozik, a világ megismeréséhez kaptuk Istentől. Éva felhívja a figyelmet arra, hogy a felnőttek ún. posztpubertás korban élnek (életükben jelen vannak a hormonok, a nemi vágy, az érzékiség – számukra ezek mind hozzátartoznak a szexhez) –, viszont a 0-10 éves korú gyermekek még ún. prepubertás korban vannak (vagyis aszexuálisak), és hogy a kíváncsiságuk is főként biológiai fogalmakra vonatkozik. Ezért a felnőtteknek is így kell közelíteni a témához: az ő szintjükön kell beszélnünk velük a szexualitásról (is). S bár a kíváncsiság természetes és jó, határokat kell neki szabni. A gyerekeknek nagy szükségük van korlátokra, hiszen ezzel is kifejezzük feléjük a szeretetünket. A túl nagy szigor vagy a túl engedékenység nem célravezető (e téren sem), ezért az ő javaslata: mentorként viselkedni. Hogy mit ért alatta, pontosan elmagyarázza és konkrét példákkal alátámasztja (például mit mondjunk, ha a gyermekünket önkielégítésen kapjuk vagy óriásplakáton/tévében meztelen párt lát, sőt, egy viccet is elmesél arról, miért nem kell mindent kipróbálni csak azért, mert jó ötletnek tűnik, vagy mert más csinálja). Ne féljünk tehát beszélni róla, sőt, minél többet tud róla a maga szintjén, annál nagyobb biztonságban van – állítja Éva, ugyanis az információ csillapítja a kíváncsiságot, segíti a fejlődést, erősíti a kapcsolatot.
A következő két részben lépésről lépésre elmagyarázza, mikor, hogyan és milyen sorrendben beszéljünk gyermekünknek a szülés-születésről (már 5-6 éves korában), és csak utána a szexről (de azt is lehetőleg még az iskola előtt, és mindenképp még a prepubertás korban, azaz 7-8 éves korában). Éva elmagyarázza, hogyan készítsük elő ezeket a beszélgetéseket, milyen előzetes információkat, hozzáállást érdemes átadni, miről meséljünk, milyen hétköznapi apró tevékenységek segítenek ebben. Megtudjuk azt is, hogyan reagáljunk és hogyan ne, ha váratlan kérdést kapunk vagy ha kellemetlen helyzetben kerül elő a téma, ahogy azt is, hogy miként kezdeményezhetünk, ha gyerekünk nem kérdez.
Konkrét segítő kérdéseket és példamondatokat ad a kurzus, amelyek segítenek abban is, hogyan érdemes egészen kiskorban megalapozni a menstruáció és az éjszakai magömlés fogalmakat is.
A családi és közösségi kapcsolatok fontosságáról és ápolásáról szóló videóban kifejti: Isten terve, hogy családban éljünk és gyermekeink is biztonságos családban nevelkedjenek fel, így a szex helye is a családban, házasságban van. Hangsúlyozza a családon túli közösségek (hasonló értékrendű barátok) szükségességét, nemcsak a felnőttek, hanem a gyerekek számára is, kiemelve: szülőként a mi felelősségünk olyan barátokat keresni gyerekeinknek még kiskorukban, hogy a kialakult barátságok kamaszkorban is megtartsák őket, egymást. Régen a plébániai közösségek, hittancsoportok gyakoriak és népszerűek voltak, de ma sok helyen megszűnőben vannak, ami óriási veszteség. Tegyünk érte, hogy legyenek – szólít fel Éva, hozzátéve: nagyon fontos hangsúlyozni nekik, hogy az otthoni szabályok máshol, vendégségben is érvényesek. Ami pedig a digitális kapcsolatokat illeti: ahogy idegeneket nem engedünk be a lakásunkba, így a virtuális hatásokat is szűrni kell (tiltani nem érdemes, inkább fogni a kezét, fokozatosan együtt lépegetni vele és közben kereteket szabni). Tanítsuk meg az eszközök hatékony használatára (fotózás, hangos mese) és szabályokra (érzések kifejezése, határok ismerete és betar(ta)tása, legyen tekintettel másokra). Vagyis éljünk egészséges kapcsolatokban, és gyermekeink számára is építsünk hasonló értékrendű megtartó közösségeket. Legyünk digitálisan aktív szülők, mert ez lényegesen csökkenti a gyerekekre zúduló online ártalmakat és mutassunk példát.
Az utolsó előtti részben figyelmeztet: azt szeretnénk, hogy gyerekeink felnőttként is azt tegyék, ami Isten akarata és terve szerint való, de ez csak akkor történik meg, ha élő, személyes kapcsolatuk van Istennel – anélkül a tőlünk kapott ismeretek nem fogják megtartani őket kamaszkorban, amikor „borul a világ”. Mi megtanítjuk nekik az alapfogalmakat, viselkedésmintákat adunk, de a döntéseiket maguk fogják meghozni, már kamaszkorban is – és ezt is meg kell alapozni, egészen kiskorukban és a hit terén is (pl. közös imák, bibliaórák, szentmise, hálaadás, hitünk megélése révén), hiszen azt fogják magukévá tenni, amit tőlünk látnak. Ha ezt szeretnénk elérni, hogy számukra fontosabb legyen Isten szava, akarata, mint a kortársaiké, ezt is meg kell alapoznunk 0-10 éves korban. De mindez – ahogy a képzés neve is állítja – egyedül nem megy, ehhez Istenre is szükség van; ezért gyerekeinknek szükségük van arra, hogy imádkozzunk értük és a hitükért, és persze a saját hitünkért is. És szükségük van a keresztény közösségekre, ottani gyermekkapcsolataikra is.
Az utolsó, „extra” részben megemlíti a kritikai érzék fontosságát is, ami gyereknyelven ezt jelenti: nem kell mindent elhinni, amit a világ mond. Ugyanis a kamasz minden szülőtől kapott információra kritikusan reagál, viszont a világ és a kortárs hatásokra egyáltalán nem – hacsak nem alapozzuk meg azt is előtte, szülőként. A másik fontos üzenete: tisztelettel és szeretettel beszéljünk a másképp gondolkodókról, érzőkről, döntőkről, hiszen Isten szeretete egyetemes és örök, azaz nem függ a mi érzéseinktől, gondolatainktól, döntéseinktől. Az emberi méltóság és a szeretet mindenkit megillet, ugyanakkor legyünk kritikusak és húzzunk határokat: mi Isten akaratához igazodunk és aszerint élünk; ha más nem, azt tiszteletben tartjuk, de nem követjük, viszont imádkozhatunk értük, hogy ők is megismerjék Istent és kövessék az Ő akaratát.
Éva így foglalja össze az online kurzus lényegét: gyermekeink tőlünk fognak megtanulni szeretni és szexuális életet élni, férfivá és nővé válni, Isten tervét és akaratát követni. Éljük meg tehát Isten szeretetét, éljük meg Isten akarata szerint a nemiségünket és kapcsolatainkat, és adjuk át azt gyermekeinknek és a körülöttünk élőknek. A képzés átfogó, elegendő mennyiségű elméleti háttér mellett rendkívül praktikus is: sok konkrét történetet és azonnal használható példát hallunk különböző kommunikációs helyzetekre. Éva lelkes(ítő), közvetlen, humoros stílusa nagyon érthetővé, sőt, élményszerűvé teszi számunkra a képzést; mi több, elhiteti velünk, hogy képesek vagyunk gyermekeink helyes szexuális nevelésére, minden félelmünk, aggodalmunk, szégyenérzetünk ellenére is. Én is azon sokak közé tartozom, akiknek nincs szülői mintája, ezért kénytelen voltam/vagyok mindezt felnőtt fejjel megtanulni – s most már alig várom, hogy kipróbálhassam a tanultakat.
Antal-Ferencz Ildikó
hirdetés
