Minden remegő szívű, félelmektől megkötözött és aggódó embernek szól a húsvéti üdvözlet: Ne félj!
Fabiny Tamás evangélikus püspök felemelő ünnepi írása a 777-en.
„Ne féljetek” – ezekkel a szavakkal lépett oda nyárfalevélként reszkető tanítványaihoz a feltámadott Jézus. Ne féljetek! Ahogy azon a vasárnapon, úgy később is szükség volt erre a biztatásra. Néhány évtizeddel később az agg János Patmosz szigetén raboskodott. Üldöztetést kellett elszenvednie, hite miatt került erre a fegyencszigetre. Egyszer csak ezeket a szavakat hallotta a feltámadott Jézustól: „Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó, és az élő; halott voltam, de íme, élek örökkön örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai” (Jel 1,18).
Újabb évszázadok, sőt ezredévek után változatlanul szükségünk van a feltámadott Jézus szavára: „Ne féljetek!”
Ha egy kisgyerek fél a sötétben, az talán érthető, ám hogy felnőtt, meglett emberek féljenek?! Pedig
korunkban az emberek megtanultak újra félni.
Félünk a jövőnket illetően: mi lesz velünk; nem fordul-e rosszabbra sorsunk; hogy jövünk ki a fizetésből vagy a nyugdíjból; mi történik, ha továbbra is így károsodik a természet; nem támad-e meg alattomos kór bennünket; nem tér-e vissza újult erővel a pandémia; hogyan tudunk farkasszemet nézni a halállal. És akkor még nem is beszéltünk a háborús pszichózisról, amit a szomszéd Ukrajnában dúló harcok okoznak sokakban. Aggódunk kárpátaljai ismeősökért és minden emberért, akár ismeretlenekért is.
Igaza van az igének: „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el…” (1 Pt 5.8). Jézusnak a Jelenések könyvében feljegyzett szava azonban oldja a félelem görcseit. János első levelében ezt olvassuk: „A teljes szeretet kiűzi a félelmet” (1 Jn 4,18).
„Ne félj!” Húsvét után, éppen Jézus ajkán különleges tartalmat nyer ez a felszólítás. Ő vigasztalja a csüggedteket és a halálfélelem sötét démonaival birkózókat.
Minden remegő szívű, félelmektől megkötözött és aggódó embernek szól a húsvéti üdvözlet: Ne félj!
Húsvét minden bennünket elérő rossz hír ellenére az életről és a reményről szól. Mert Jézus is áldozat volt. Az ő vérét is kiontották, az ő testét is szétroncsolták. De harmadnapra legyőzte a halált. Feltámadt, köztünk él. Reményt kínál. Azt mondja: „Halott voltam, de íme, élek örökkön örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai” (Jel 1,18).
Fabiny Tamás evangélikus püspök
hirdetés
