Sonka, kalács, torma, tojás – ezek a húsvéti menü elmaradhatatlan hozzávalói. Van, ahol a kalácsot Jézus töviskoronájára emlékezve koszorú alakúra fonják, a torma a zsidó hagyományokhoz kapcsolódik, míg a tojás a termékenység és az újjászületés jelképe. Ahogy az ünnepi díszítés elemei, a bárány, a barkaág és a nyúl is fontos szimbólum. A Letenyemedia cikkét szemlézzük.
A nagyhét az év egyik legkülönlegesebb időszaka, amelyhez nemcsak egyházi események, de különleges népszokások és ételek is kapcsolódnak. Nagycsütörtökön a keresztény világ az utolsó vacsorára, Krisztus elfogására és szenvedésére emlékezik. Ezt a napot a néphagyomány zöldcsütörtöknek is nevezi, amikor általában zöld színű ételeket főztek, például spenótból, sóskából, salátából vagy csalánból.
hirdetésNagypéntek a katolikusok számára a mai napig szigorú böjti nap, vagyis háromszor fogyaszthatnak ételt, de csak egyszer lakhatnak jól, és le kell mondaniuk a húsról is. Vannak olyan tájegységek, ahol ezen a napon erjesztett gabonaléből, ciberéből készítettek levest, máshol tejleves, bableves, mákos vagy diós tészta került az asztalra. Sok helyen egyáltalán nem raktak tüzet nagycsütörtöktől nagyszombatig – ez egyben azt is jelentette, hogy nem ettek főtt ételt. Az „új tüzet” nagyszombaton a templomból hazavitt parázzsal gyújtották meg, és azon főzték meg a húsvéti, ünnepli fogásokat, amelyek közül mindnek megvan a maga szimbolikája.
A kalácsot sok helyen Krisztus töviskoronájára emlékeztetve koszorú alakúra fonták,
a torma a zsidó hagyomány szerint a széderestén (Pészah ünnepe, melynek során a zsidóság az egyiptomi kivonulásról emlékezik meg) fogyasztott keserűfüvek egyike, más elméletek szerint csípős-keserű íze Jézus szenvedéseire emlékeztet. A sonkának más szerepe van: a böjt előtti utolsó disznóvágásból származó füstölt sonka pont húsvétra készült el, a néphagyomány szerint volt, ahol a sonka csontját a gyümölcsfára akasztották a jó termés reményében. A tojás pedig a termékenység, a tisztaság és az élet szimbóluma, amelyet a katolikus templomokban – a sonkával, a tormával és a kaláccsal együtt – húsvétvasárnap megszentelnek.
Míg a bárány egyértelműen a zsidó-keresztény kultúrából származó jelkép, addig a nyúl a termékenységre utal, húsvéti szimbólumként először a 16. században, Németországban használták. Igaz, egyes elméletek szerint egy egyszerű félreértés – egészen pontosan a több német területen húsvéti fogásnak számító gyöngytyúk, vagyis a Hasel és a nyúl német neve, a Hase közötti hasonlóság – vezetett oda, hogy a nyúl ilyen fontos szerepet kapott az ünnepben.
hirdetés
