Guillermo Esteban, vagy művésznevén Grilex egy spanyol huszonéves fiatal, aki katolikus családban nőtt fel, hitbéli krízise után azonban elhagyta az Egyházat. Felnőttként újra rátalált Istenre, és a legnagyobb evangelizátorok erejével tért vissza. Ha Szent Pál a levelein és a missziós útjain keresztül jutott el a hitetlenekhez, akkor Grilex a rappen keresztül. Dalszövegei hatására több fiatal is visszalépett az öngyilkosságtól. 2022 novemberében jött ki Kenosis nevű albuma, melyet ezzel a mottóval harangozott be: „Üresítsd ki magad, hogy betöltsön valami új: Isten.” Egy vele készült interjút osztunk most meg a 777-en.
Mikor kezdtél el a rap iránt érdeklődni?
7 éves koromban. Tetszettek a dalszövegek, az, ahogy az emberek kifejezik magukat. Szemben a többi zenei műfajjal, a rapnek nagyon sok szava, üzenete van, és több érzést tud közvetíteni, mint egy hagyományos dal. Idővel felfedeztem, hogy van adottságom a szövegíráshoz. Azt is észrevettem, hogy az embereknek tetszik, amit csinálok, megtapsolnak mindenért, és ez növelte az egómat. Sértegető, szarkasztikus szavakat tettem a dalszövegeimbe, amelyek negatívak voltak… és miközben kárt és sebeket okoztam másoknak az agresszív dalaimmal, nagyobb lett a sikerem a rapperek között. Belül azonban egyre üresebbnek éreztem magam.
Ennek volt hatása az életedre, a környezetedre?
Mindentől eltávolodtam, a barátaimtól, aztán a plébániámtól is… Felsőbbrendűnek éreztem magam, a középső ujjamat mutatva jártam-keltem. Annyira elszeparálódtam, hogy elérkezett a pillanat, amikor már az Egyházat is szektának gondoltam.
És a családoddal való kapcsolat hogyan alakult ez idő alatt?
A szüleim mindig is a hitre tanítottak, neveltek. De nekünk, akik gyerekkorunktól kezdve keresztény környezetben nevelkedünk, van egy problémánk: a próféta földjén születtünk. Nagyon nehéz számunkra megtapasztalni Jézus Krisztus hatalmasságát, mert már egészen kiskorunk óta mesélnek Róla. Vajon miért vannak “megőrülve” Istenért azok, akik fiatalként vagy felnőttként térnek meg? Mert egy nagyon erős kontrasztot tapasztalnak meg az életükben.
Mikor kezdett el mindez megváltozni?
Legfőképp akkor, mikor édesanyám egy nap elhívott szentmisére. Nem akartam menni, de végül elmentem, és mielőtt beléptem volna az ajtón, odajött hozzám egy csinos lány, és megszólított: „Hé, te vagy Grilex!” A beszélgetés végén meghívott az Alpha-kurzusra (csoportos kurzus a hit felfedezésére – a szerk.). Csak azért mentem el, mert ez a csinos lány is ment… aztán rendszeresen részt vettem az alkalmakon, és olyan dolgokat tapasztaltam, amelyekhez azelőtt nem voltam hozzászokva. Nem a hitviták vagy a beszélgetések vonzottak, hanem a kurzus szervezőinek boldogsága hagyott mély nyomot bennem, a mosolygós, örömteli arcuk.
De te folytattad a rappelést…
Igen, amíg egy jó barátom azt nem mondta nekem: „Milyen kár, hogy ilyen csodálatos talentumod van, és mégis ilyen szemetet készítesz!”. Engem, akit mindenki megtapsolt, most jön egy barátom, és azt mondja nekem, hogy amit csinálok, az időpocsékolás! Azonnal letiltottam őt, 7 hónapon keresztül nem is beszéltem vele. De ezalatt a 7 hónap alatt egyetlen dalszöveget sem írtam, semmit. Ez idő alatt Isten olyan embereket és körülményeket helyezett az életembe, amelyek lassacskán Hozzá vittek közelebb, és Isten így belépett az életembe. Minden, amiről korábban azt hittem, hogy nehézség, szenvedés, fantasztikus lett a végén. A barátom, aki helyreigazított, azt mondta nekem az Egyházról: „nem a legjobb embereket fogod itt megtalálni, hanem olyanokat, akiknek sebeik vannak, mert Isten nem azért jött, hogy az egészségeseket gyógyítsa, hanem azokat, akik megtörtek.” És ekkor azt gondoltam, hogy ez az én helyem. Ehhez az Egyházhoz akarok tartozni.
Tehát azt gondoltad korábban, hogy az Egyház a tökéletesek klubja, de felfedezted, hogy valójában a bűnösök menedéke.
Igen. Meg tudom azokat érteni, akik kívülről kritizálják az Egyházat, mert én is átmentem ezen a folyamaton. Észrevettem, hogy kevesen vagyunk a közösségben, de Istennel boldogok vagyunk. Arra is bíztattak a barátaim, hogy menjek el gyónni. Úgy voltam vele, hogy rendben, nincs mit veszítenem; hátha ez segít helyreállítani a bensőmben lévő ürességet…és amikor kijöttem a gyóntatófülkéből, úgy éreztem, hogy teljesen helyreállt az életem. Nincs örömtelibb dolog a bűneid bocsánatánál. Minden héten hálatelt szívvel megyek gyónni, mert tudom, hogy Isten meggyógyítja a lelkem.
A zenédben történt változás?
Igen. Egy karizmatikus közösség imaestjén vettem részt, ahol lehetőség van a Szentlélek-keresztségre. A közösség tagjai rám tették a kezüket, imádkoztak értem, én pedig teljesen betöltődtem a Szentlélekkel. Egész hétvégén csak sírtam, teljesnek és szeretettnek éreztem magam. Fény gyúlt a szívemben, mintha a bennem pislákoló láng hatalmas tűzzé vált volna. Innentől kezdve az életem megváltozott. És a zeném is. Az Úr megváltoztatott, amikor megengedtem Neki, hogy szeressen.
Hogyan tükröződik a megtérésed a dalszövegeidben?
Főként azokat az embereket szeretném segíteni, akik távol vannak Istentől. A zenéim mindenki számára ingyenesen elérhetők. Habár a dalaimba beillesztettem mondatokat és részeket az Evangéliumból, ez nem olyan rap, ami csak katolikusoknak szólna. Olyan szövegek ezek, amelyek Istenhez tudnak vezetni másokat. Hívást érzek arra, hogy ne a katolikus emberek hitét tápláljam, hanem a frontvonalban legyek, és hívjam azokat az embereket, akik nem hisznek, akik olyanok, mint amilyen én voltam. Ha Isten engem megváltoztatott, miért ne tenné ezt meg másokkal is?
Tapasztaltad már, hogy a zenéid nagy hatással vannak másokra?
Egy nagyon durva dolog történt velem. Sokan követnek a közösségi média felületein, és egyszer egy fiatal lánytól kaptam üzenetet, amelyben azt írta: „Grilex, szeretném, ha tudnád, hogy az egyik dalodnak köszönhetően nem öltem meg magam.” Annyira meghatott és felrázott ez az üzenet, hogy az egyik dalomat ennek a lánynak és mindazoknak az embereknek dedikáltam, akik az öngyilkosságon gondolkodnak, embereknek, akiket lehúz a depresszió, a szomorúság, az alacsony önbecsülés, akik anorexiával küzdenek, akik nem érzik elfogadva és szeretve magukat… és nem sokkal ezután újabb üzeneteket kaptam, amelyekben idegenek leírták nekem, hogy a dalaim miatt nem vetettek véget az életüknek. A rappelés, a hírnév tehát talentum és felelősség is egyben.
És a rap műfajában alkotó előadókra hatással vannak a dalszövegeid?
Ezek a rapperek kívülről nézve olyannak tűnnek, mint akik egyszer feljutnak a csúcsra, és le is esnek onnan gyorsan, de nem feltétlen van így. Sokuk dalszövegeiben lenyűgöző mélységek vannak. Kapcsolatban vagyok néhányukkal, akikkel szeretettel és tisztelettel beszélek. A producerem jó példa: nem kérte tőlem azt, hogy áldozzam fel a hitemet a pénzért. Tiszteletben tartotta a célom, mégpedig, hogy a rapen keresztül szeretnék evangelizálni.
Forrás: LaMadonadeMadrid
hirdetés
