Milyen jelei lehetnek annak, hogy jó döntést hoztunk? Honnan tudjuk, melyik irányba menjünk a lehetőségek korában? Amikor nagy döntéseket kell meghoznunk az életben, Loyolai Szent Ignác jó kísérőnk lehet, hogy végül sikerüljön megtalálni a helyes utat.
Nincs hiány olyan egész életünket befolyásoló döntésekben, amelyeknél könnyen elbizonytalanodunk és időt kell szánnunk arra, hogy felismerjük, mi lenne a legjobb választás. Meg kéne házasodni? Külföldi misszióra lenne jó menni? Elfogadni egy előléptetést? Munkahelyet váltani?
Loyolai Szent Ignác írásai alapján Ferenc pápa a közelmúltban teljes katekézist adott ki a témában. Arról beszélt, hogy a jó döntést úgy tudjuk felismerni, hogy észrevesszük a jeleit annak, amelyek megerősítik vagy amelyek megcáfolják. Ez egy jó mód arra, hogy biztosak legyünk a választásunkban és magabiztosan haladjunk előre. Valójában
egy döntés folyamata csak akkor fejeződik be, ha Isten megerősíti, hogy a döntés Tőle származik.
Szent Ignác több olyan jelet sorol fel, amelyek azt bizonyítják, hogy egy döntés jó – íme ezek közül három: a jó döntésből fakadó öröm és békesség, valamint a könnyedség.
Belső öröm
Az első jel, amely megerősíti, hogy a döntésünk helyes, abban rejlik, amit Szent Ignác lelki vigasztalásnak nevez. Ez egy bizonyos mozdulás az ember lelkében, amely belső békét és örömet hoz. „Vigasztalásnak nevezem a hit, a remény és a szeretet minden növekedését, és minden belső örömöt, amely a mennyei dolgokhoz és az üdvösséghez vonz, megnyugtatja és békét hoz a léleknek Teremtőjében” – írja Szent Ignác.
A lelki vigasztalás „a belső öröm élménye, amely lehetővé teszi, hogy meglássuk Isten jelenlétét mindenben” – magyarázza a pápa. „A vigasz egy belső mozgás, amely megérinti a mélységeinket. Nem rikító, hanem puha, finom, mint egy csepp víz a szivacson” – fogalmazott a Szent Ignác által használt metaforával. A vigasztalás az, amikor egyesülünk Istennel. Ezzel szemben Szent Ignác az elhagyatottság nevet adta a nyugtalanság, a szomorúság, az unalom, a lustaság állapotának. Mintha elszakadtunk volna Istentől.
Ha azonosítani tudjuk ezt a két állapotot, az nagyban segít egy-egy döntésben. Ha megszületik a döntés, meg kell határoznunk a hatását: a vigasz állapotához vezet, vagy az elhagyatottság állapotához? Ha örömöt ad, az megerősíti a döntést, és folytathatom az utat ugyanabban az irányban. Ha elhagyatottá válok, vissza kell fordulnom vagy más utat választanom. Szent Ignác szerint az örömnek tartósnak kell lennie ahhoz, hogy hiteles legyen, tehát nem egy múló örömről van szó.
Tartós békesség
Ahogy a tartós öröm, úgy a hosszantartó békesség is erős jel arra, hogy jó döntést hoztunk. „Ha meghozod a döntést, és ez hosszú időn át tartó békét ad neked, az jó jel, és azt jelzi, hogy jó úton vagy. Olyan békére kell gondolni, amely harmóniát, egységet, lelkesedést hoz” – magyarázta a pápa. Ez olyan béke, amely által
ráébredünk, hogy jó helyen vagyunk az életünkben.
Nyugalmat ad a szívünknek és az elménknek is. „Az ember akkor ismerheti fel, hogy megtalálta azt, amit keresett, ha a napja rendezettebbé válik, ha egyre jobban kapcsolódnak az érdeklődési körei, ha megfelelő fontossági sorrendet állít fel. Mindennek a jele, hogy könnyedebbé válik, újult erőre tesz szert és nagyobb lelkierővel tud szembenézni a nehézségekkel” – mondta a pápa. Hozzátette azt is: „A világ gondolatai eleinte vonzóak, de aztán elvesztik fényüket: ürességet és elégedetlenséget hagynak maguk után. Az Istentől jövő gondolatok éppen ellenkezőleg: eleinte ellenállást váltanak ki, de ha befogadjuk a szívünkbe, ismeretlen békét hoznak, amely hosszú ideig tart.”
Könnyedség
A jó döntés végső jele a megvalósítás viszonylagos könnyűsége. „Végül minden jól ment” – mondhatnánk; vagy: „Nagyon rossz volt, de nem tudom, hogyan, minden tökéletesen ment.”
Ki ne hallott volna hozzá közel álló embereket arról mesélni, hogy végül kijutottak az elsőre lehetetlennek tűnő helyzetekből? Ami nehéznek és leküzdhetetlennek tűnt, az végül egyszerűvé és könnyűvé vált. Mintha az akadályok maguktól eltűnnének. „Amikor elhívást kapunk, az Úr bizonyos könnyedséget ad annak gyakorlásában, amire elhív” – hangsúlyozta Pierre-Marie Castaignos, aki egyébként jegyesoktatásokat tart. Ha az öröm és a béke mély és tartós, és ha úgy tűnik, hogy minden stimmel, akkor egyszerűen el kell köteleznünk magunkat és választanunk kell. Szent Ignác nem véletlenül zárta a következő formulával a leveleit: „Isten végtelen jósága adjon mindannyiunknak bőséges kegyelmet, hogy mindig érezzük szent akaratát, és azt tökéletesen teljesítsük.”
Forrás: Aleteia
Fordította: Szilágyi Anna
hirdetés
