„Sok játékfilm fejeződik be a főszereplők boldog esküvőjével, de az esküvő nem valami elérendő cél, hanem sokkal inkább startkő. A házasság szentsége egész életre szóló és feltételekhez nem kötött, szeretetből fakadó döntés által kapcsolja össze a férfit és a nőt Isten szeretetében.” Fábry Kornél atya a házasság szentségéről és a nászmise menetéről mond el minden lényeges infót a Misevlog legújabb adásában.
A házasság szentsége
A házasság szentsége egész életre szóló, szeretetből fakadó szabad döntés, mely összekapcsolja a férfit és a nőt Isten szeretetében. Már az Ószövetségben arról olvashatunk, hogy az ember az isteni szeretethez úgy tud hasonlóvá válni, hogy maga is megéli azt a szeretetet, amely tökéletesen eggyé teszi egy másik személlyel. A Teremtés könyvében az áll: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz”. Ezt a szeretetközösséget Isten megáldotta és azt mondta: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a Földet és vonjátok uralmatok alá”. Tehát a szeretetben eggyé váló férfi és nő Isten ajándékaként az élet átadója, hordozója is lett.
A házasság szentsége akkor születik meg, amikor a vőlegény és a menyasszony az egyház szolgája előtt, a két tanú jelenlétében hivatalos formában kijelenti, hogy házastárssá fogadják egymást. Ez azt jelenti, hogy
hirdetésígéretet tesznek: örökre ezzel az emberrel akarnak szeretetkapcsolatban élni, feltétel nélkül, szabadon és önként
szövetséget kötnek a másikkal. A többi szentséggel ellentétben ezt a szentséget tehát nem az esketőpap, diakónus vagy püspök, hanem a férfi és a nő szolgáltatja ki egymás számára a templomban, az eskető előtt, a két tanú jelenlétében. Örömteli, ha ez rokonok és barátok körében, tehát nyilvánosan történik.
A szentség hatására örök és kizárólagos kötelék jön létre a férfi és a nő között, kegyelmet kapnak a házasélethez, a családalapításhoz. A szentséget alapesetben megkeresztelt emberek kérhetik, de jó, ha bérmálkoztak is. Lehet katolikus házasságot kötni valamely nem katolikus keresztény egyházi közösség tagjával is, ezt hívjuk vegyes házasságnak. A papnak püspöki engedélyre van szüksége a vegyes házasságkötés megtartásához, például egy katolikus és egy evangélikus között. A katolikus félnek nyilatkoznia kell arról, hogy mindent megtesz azért, hogy hitét élje és gyermekeinek is továbbadja azt a házasságban. Ennek tudomásul vételét a másik fél aláírásával igazolja. Egy katolikus és egy meg nem keresztelt fél között is létrejöhet a szentség, de az ilyen házasságok megkötése is külön püspöki engedélyhez kötött.
A szentség felvételének feltétele a házasság tulajdonságainak céljainak tudatos és szabad elfogadása, az egyház által előírt forma megtartása és a kellő felkészülés, vagyis a lelki előkészület – lehetőleg gyónással – valamint részvétel az úgynevezett jegyesoktatáson. Fontos, hogy ez utóbbi nem az esküvőre, hanem a keresztény házasságra készít fel, mely a házasságkötéssel kezdődik.
A nászmise
A nászmisét megnyitó bevonulásnak nincsenek szigorú előírásai, a pap és a tanúk is bevonulhatnak, a vőlegényt általában édesanyja, a menyasszonyt édesapja kíséri. Az esketőpap fehér vagy arany miseruhában fogadja a jegyespárt. A menyasszonyi csokrot is átveszi, hogy a menyasszonynak ne kelljen végig tartania a szertartás alatt. Ezután a szentmisében szokott módon a bevezető és a bűnbánati rész következnek, majd az ige liturgiája két vagy három szentírási rész felolvasásával. Ezeket, vagyis az olvasmányt, a szentleckét és az evangéliumot, valamint a zsoltárt az ifjú pár is kiválaszthatja. Az evangélium után prédikáció jön, majd közvetlenül ezután maga az esketés. Az eskető először a szentségi házasság érvényességi feltételeire vonatkozó kérdéseket tesz fel a jegyespárnak. Hogy szabad akaratukból házasodnak-e, készek-e a sírig tartó kölcsönös tiszteletre és szeretetre, a gyermekek vállalására és azok katolikus nevelésére. Ezután következik a házassági szándék ünnepélyes kinyilvánítása, vagyis a konszenzus. A latin szó azt jelenti, egyetértés, beleegyezés. Ez a szentség anyaga ezekben a pillanatokban jön létre a házasság. A jegyesek egymás felé fordulnak és kezet fognak. A kezüket a pap stólával átköti annak jeléül, hogy
házasságuk Isten előtt felbonthatatlan lesz.
A menyasszony és a vőlegény ezután mondják ki a házasságkötésre vonatkozó szándékukat. Az eskető felszólítja először a vőlegényt, majd a menyasszonyt: „nyilatkozzál Isten és az anyaszentegyház színe előtt, akarod-e a jelenlévőt – és itt mondja a másik fél nevét – feleségül venni, illetve hozzá feleségül menni.”
Ezután a pap így szól: „most megkötött házasságotokat az egyház nevében érvényesnek nyilvánítom és megáldom az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”. Ezután a pap majd a tanúkhoz és a násznéphez fordulva kéri, legyenek tanúi e szent életszövetség megkötésének és a felbonthatatlanságra utalva idézi Jézus szavait: „amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza”. Ezt követi még az eskü és a gyűrűhúzás. Magyarországon ősi szokás, hogy az ígéretet, a szövetségkötést külön esküvel is megerősítik, ami ezzel a mondattal kezdődik és ér véget: „Isten engem úgy segéljen”.
Az ember tisztában van azzal, hogy gyönge, esendő, olykor a szeretet is meginoghat. Ilyenkor Isten kegyelme és áldása ad erőt ahhoz, hogy megőrizzük a hűséget. Az ifjú házasok a feszületre tett kézzel mondják el a házassági eskü szavait. Ez utal arra, hogy Istennel is szövetségre lépnek, de arra is emlékezteti őket, hogy
nincs szeretet, nincs hűség áldozat nélkül.
Jézus azzal mutatta meg irántunk való szeretetét, hogy a kereszten feláldozta magát értünk. A házastársak is nap mint nap feláldozzák magukat a másikért, ez a szeretet legnagyobb jele. A pár a pap által előre mondott szöveget mondatonként ismétli, előbb a férj, aztán a feleség. A feszületet az adott fél tanúja tartja. A tanúknak ezen kívül az a feladata, hogy a későbbiekben tanúskodjanak a házasság megkötéséről. Egyetlen feltétele a tanúskodásnak, hogy erre alkalmasak legyenek, tehát minden képességük meglegyen hozzá.
Az eskü után a gyűrűhúzás következik. A karikagyűrű a végtelenséget jelképezi, nem törik, nem szakad meg: az el nem múló hűség és szeretet jelképe. A pap megáldja a gyűrűket, az ifjú pár megcsókolja azokat, és miközben egymás ujjára húzzák, a pap szavait ismételve mondják: „Viseld ezt a gyűrűt szeretetem és hűségem jeléül, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”. Ezután a hívek könyörgései jönnek, amit mondhatnak az ifjú pár rokonai, barátai is. A nászmise az eucharisztia liturgiájával a megszokott módon folytatódik.
Ennek a misének még egy különlegessége van, a Miatyánkot közvetlen követő nászáldás, amely során az új házaspárért imádkozik a pap, hogy Isten jelenléte erősítse meg és kísérje szeretetüket és közös életüket. Csak ezután a hosszabb, énekes formában is adható áldás után jön egymás köszöntése. Szokás ilyenkor, hogy az ifjú pár a szülőkkel is békét vált, akár virágot is adva az édesanyáknak. Ezután az Isten báránya és a szentáldozás következik. Az új házaspár és esetleg a szüleik is két szín alatt áldozhatnak. A záró áldást követő kivonuláskor a templom kapujáig a pap kíséri ki az új házasokat, jelezve, hogy az egyház imádsággal kíséri és közösségébe fogadja őket, immár mint új családot.
Sok játékfilm fejeződik be a főszereplők boldog esküvőjével, de
az esküvő nem valami elérendő cél, hanem sokkal inkább startkő.
A házasság szentsége a papsághoz hasonlóan egész életre szóló és feltételekhez nem kötött, szeretetből fakadó döntés által kapcsolja össze a férfit és a nőt Isten szeretetében. Talán azt gondolhatjuk, túl nehéz dolog az ilyen elköteleződés. Ezért fontos megértenünk, hogy itt szentségről van szó. Az emberi életekben láthatatlanul maga Isten cselekszik. Ő az, aki segít bennünket, hogy elhatározásunkban egy életen át kitartsunk. Ha szeretnél egyházi házasságot kötni, és már van is kivel, akkor az esküvő előtt legalább 3-6 hónappal korábban jelentkezzetek az adott plébánián előírtak szerint, de jobb ennél is hamarabb.
hirdetés
