Szerelem, kaland, felelősségvállalás, közös jövő. Életünk talán legfontosabb döntése a házasság. A budapesti Jézus Szíve Templomban jubiláló házaspárok erősítették meg fogadalmukat. De mit jelent szerintük a házasság? A Katolikus krónika legújabb adását szemlézzük.
„Vannak olyan témák, amelyekhez tényleg hiteltelen lenne, ha én szólnék hozzá, mondjuk hogy lehet tíz év házasság után élni. Ugyanakkor szerintem sokkal több a kapcsolat, mint amit első látásra gondolunk, mégpedig azért, mert az igazi különbség nem feltétlenül ott van, hogy valaki házasságban él, tehát hogy elköteleződik egy személy mellett élethosszig, vagy pedig egy szerzetesközösségnek a tagja lesz, hanem hogy dönt-e vagy nem dönt. Szerintem ott van egy nagy vízválasztó az emberek között, hogy vannak, akik próbálnak hozni egy komoly döntést, és elköteleződve hűségesnek maradni abban, amit választottak” – fogalmazott Bellovics Gábor jezsuita szerzetes.
A Jézus szíve Templomban Fogarasi András és Bellovics Gábor már öt éve tart közösen jegyesoktatást sok-sok fiatal jegyespárnak, tavaly pedig elindult egy házascsoport is olyan pároknak, akik több mint húsz éve házasok. Legutóbb a jubiláló házaspároknak adtak áldást, akik 5, 10 vagy 15 éve élnek házasságban – 19 ilyen pár vett részt ezen a misén.
„A mi templomunkban ez először volt idén, és én magam is nagyon meghatódtam, mikor láttuk, hogy egy-egy pillanatban, amikor például a gyűrűket áldottuk meg, a 60 éves házaspárnak olyan természetesen kicsordult a könnyük” – mesélte Bellovics Gábor. „Az volt bennem, hogy mennyi minden lehetett ebben a könnyben! Mennyi minden szép és jó, meg mennyi küzdelem, és annyira örülnék, ha tényleg ezt látnánk egyre inkább, hogy annyira sokrétűek a dolgok az életünkben, nem feketék vagy fehérek. Nagyon ritkán vagyunk olyan helyzetben, hogy 100 százalék öröm vagy 100 százalék bánat, hanem ebben sok minden benne van.
Egy átküzdött, megdolgozott kapcsolaton valóban van mit ünnepelni.”
„Én azért tartottam fontosnak a házassági fogadalmunk megerősítését, mert azt, hogy 60 éve együtt vagyunk, kisebb-nagyobb gondokkal, több örömmel, a Jóistennek köszönhettük, és hálából jöttünk ide el” – mondta el Makó János a felesége mellett. A megismerkedésükről azt mesélte: „Kórházban dolgoztunk mindketten, én orvos voltam, a feleségem nővér. Már a kórházban összeboronáltak bennünket akkor is, amikor még nem is udvaroltunk egymásnak. Ők úgy látták, hogy mi egymáshoz valók vagyunk, és hát úgy gondoljuk, hogy jól látták.”
Végül egy jótanácsot is adott a fiatalabb generációknak: „Úgy gondolom, hogy ez a párválasztásnál kezdődik, és a gyerekeimnek is mindig azt mondtam, hogy
ne akkor házasodjanak, ha el tudják képzelni egymással az életüket, csak akkor, ha nem tudják elképzelni nélküle.”
Winkler Erika, aki öt éve házas, úgy fogalmazott: „Nem gondoltuk volna, hogy a házasság ennyi pluszt fog adni nekünk. Magunk is meglepődtünk, amikor egy-egy vacsoránál leültünk beszélgetni, hogy annyival többet ad a házasság, mint amit sokan emlegetnek, hogy csak egy papír. Nem csak egy papír: egy család lettünk és tényleg nem tudjuk egymás nélkül elképzelni az életet.”
A férje, Tóth András hozzátette: „Furcsa, hogy alapvetően semmi nem változott hétköznapi értelemben, de azt éreztük, hogy sokkal több, jobb, tartalmasabb lett a kapcsolatunk. Fontos, hogy ezen dolgozni kell mindig, nem megy magától, még akkor sem, ha tényleg úgy gondolja az ember, hogy megtalálta a tökéletes társat.”
hirdetés
