A kétezres évek elején néhány keresztény fiatal úgy döntött, hogy együtt fognak tevékenykedni az ökumenéért. Ez a csapat elhatározta, hogy felkeresik azokat a könnyűzenei fesztiválokat, amelyekre szívesen járnak a fiatalok. Arra gondoltak, hogy azok, akikkel beszédbe elegyednek, esetleg arra is kíváncsiak lesznek, hogy kik ők és miért vannak ott. Így jött létre a KözösPont fesztiválmisszió.
Van olyan hely, ahol az Egyházunk megszokott keretein kívül is meg lehet élni a Krisztushoz tartozás örömét? Talán pont ez az, amire Krisztus hív, amikor arról beszél, hogy szeressük egymást? Néha az a veszély ér el minket, hogy inkább magunkban maradunk, és az egymás közti kapcsolatok ápolásának fontosságát felismerve elfelejtjük, hogy a szeretet annak is szól, aki nem a tanítványi kör része – sőt, neki talán még égetőbben, láthatóbban megnyilvánuló formában.
Van olyan hely, ahol az Egyház azon túl, hogy behív, meghív, maga táborozik le ott, ahol a fiatalok vannak?
Két „spirit”, Horváth-Csitári Boglárka evangélikus lelkészt, és Lápossy Péter katolikus papot kérdeztük a KözösPontról a 2022-es évad egyik fesztiválján.
hirdetés
Fotó: Misszió a KözösPont sátorban
Ez hányadik közöspontos évadod? Milyen most benne lenni?
H-Cs. B.: A kezdet kezdetén csatlakoztam a misszióba, 2002-ben. Ezen a fesztiválon (Ördögkatlan) most vagyok először. Nagyon jól érzem magam, nagy biztonságérzetet ad, hogy emberek eljönnek egy fesztiválra, és ugyanazt akarják: szabadon létezni, minden kötetlenséget és megfelelési kényszert hátrahagyva. Felszabadító tapasztalni ezt a fajta fesztiválközösséget, a KözösPonton belül pedig jó megélni azt, hogy mindannyian egy ügyért vagyunk itt. Ez annyira harmonikusan tud működni függetlenül attól, hogy három különböző felekezet szolgálattevői vagyunk itt, hogy
nagyon erősen átjön nekem az az egység, amiről azt gondolom, hogy az Isten álmodott.
Mi történik a KözösPont sátorban és mit is jelent ez “a missziós jelenlét”?
L. P.: Nekem az első fesztivál után is egészen biztos volt, hogy ilyet akarok még csinálni. Egyrészt mély tapasztalat, hogy magukkal az önkéntesekkel kialakul egy közösség, szép ebben a kapcsolatokat, az ökumenét megélni. Illetve egy kilépés a komfortzónánkból, egyházi megszokásainkból, jó élmény volt idén is átélni ezt. Azt szoktuk mondani a KözösPontra, hogy jelenlét-misszió. Találó kifejezés, hiszen a lényeg tényleg az, hogy itt vagyunk, hogy ebbe a sátorba be lehet jönni. A programok általában eszközök, hogy azzal tudjuk „becsalogatni”, meghívni az embereket, hogy kicsit leüljenek, akár megpihenjenek, beszélgessünk velük. Például lehet rajzolni csokiért, vagy írhatnak egy levelet maguknak, amit egy év múlva elpostázunk nekik. Sokszor nem lesz belőle mély beszélgetés, de akkor is
egy találkozás történik, ahol a betérőnek lesz egy tapasztalata arról, hogy itt keresztény fiatalok, pap vagy lelkész nyitottan jelen van,
lehet jól érezni magunkat együtt valamiben, akár egy játékban, kvízben. Van, hogy mélyebb kérdésekre terelődik a téma, vagy előkerül a hit, vallás kérdése, családi nehézségek, amiből tényleg nagyon fontos és jó beszélgetések alakulnak – hogy kiben ez mit indít el, milyen gyümölcse lesz, azt legtöbbször nem tudjuk, de ezek mindenképpen értékes találkozások.
Fotó: KözösPont
Egy ilyen fesztiválon helye van egy olyan sátornak, mint a KözösPont?
H-Cs. B.: Én azt gondolom, hogy igen, mert Isten nem azt mondta, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Jelenlétünkkel azt vagyunk hivatottak jelenvalóvá tenni, hogy mi hogyan éljük meg a kereszténységünket, hogyan tudjuk közvetíteni az Isten szeretetét azon keresztül hogy itt vagyunk, jelen vagyunk. Remélem, hogy ez valamilyen szinten lenyomatot képez a fesztiválozók életében. Ez egy jó lehetőség és nem csupán nekik lehetőség, hogy megismerjenek bennünket, hanem nekünk is erős tapasztalat, hogy azokat az embereket, akik esetleg még nem kötődnek Istenhez, megismerjük. Hiszen ők is embertársaink és egyenlők vagyunk Krisztus szeretetében.
Ha röviden bátoríthatnál valakit, hogy lépjen be a misszióba önkéntesként, mit mondanál?
L. P.: Amit magam számára is megfogalmaztam, azt tudnám továbbadni: hogy önmagában szép tapasztalat keresztény fiatalokkal együtt lenni, dolgozni valamiért – valamennyi fesztiválon megéltem ennek a közösségnek az örömét Krisztusban és hogy milyen szépen meg tudunk osztani Istennel kapcsolatos tapasztalatokat. Egy hitben való megerősödésre is tud vezetni – közben pedig ebből a betérőknek is adunk. Valahol ez a komfortzónánk elhagyása, és néha nehéz is lehet. Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy nagyon érdemes vállalni ezt a kihívást. És mindez egy fesztiválon, ahol a szolgálat mellett – amely azért határozottan az elsődleges cél – mindig van lehetőség a bulizásra is. Vagyis
a KözösPont tapasztalatom szerint szinte lelkigyakorlatos élmény és fesztiválozás egyszerre. Kell ennél jobb nyári program?
Idén is új csapat indul három fesztiválra (EFOTT, Ördögkatlan, STRAND), hogy ezt a huszonhárom éves hagyományt tovább éltesse! Február 28-ig, jövő hét keddig van még lehetőség jelentkezni az idei évadra ide kattintva!
hirdetés
