Kilép a papságból Hodász András atya – a hírt ő maga erősítette meg a Telexnek adott videóinterjúban, ahol az őt ért korábbi szexuális zaklatásról beszélt. Kilépése érzékenyen érinti a 777 csapatát is, hiszen alapítótagként számtalan kedves élmény köt össze bennünket.
Hodász András atya a Telexnek adott majdnem 50 perces interjút, amelynek fő témája az őt fiatalként ért szexuális zaklatás volt. Fábián Tamás kérdésére azonban már a beszélgetés legelején elárulta, hogy kilép a papságból:
„Világi szemmel azt mondanám, hogy a felmondásomat töltöm, jeleztem az egyházmegye felé, nem kívánok többet papként működni.”
A későbbiek folyamán többször is szóba került a kilépése – mi most ezeket a megszólalásait gyűjtöttük össze, de a beszélgetés a cikk alján megtekinthető:
„Én elfogadom, hogy az Egyházban kisebbségi véleményen vagyok, többek között ezért is lépek ki. Nem akarok zavart vagy botrányt okozni. Látom azt, hogy ilyen értelemben nincsen helyem az Egyházban.”
„Én nagyon szeretem az Egyházat. Továbbra is járok misére, imádkozom. Számomra és számunkra az Egyház nem emberek összessége, ez nem egy szervezet. Amit a világ lát az Egyházból az egy szervezeti rész, püspökkel és papokkal. Mi Krisztust látjuk benne. Azt valljuk, hogy Ő azért alapította az Egyházat, hogy a szentségeken keresztül – keresztség, eucharisztia, házasság, stb. – megerősítsen bennünket.”
„Az emberek szeretik az összeesküvés elméleteket, és a bonyolult dolgokat leegyszerűsíteni. Ahogy XVI. Benedek pápánál is azt mondták, hogy „biztosan az illuminátusok miatt mondott le”, úgy rám is azt mondták, hogy engem biztosan kinyírtak a politika miatt. Ez egy nagyon hosszú, bonyolult folyamat, amely éveken keresztül zajlott. Odáig ért, hogy szeptemberben már álmatlanságban szenvedtem, depresszióm és pánikrohamom volt. Ez nem a Bíboros úr hibája, nem az Egyház hibája, hanem sok körülménynek a nagyon szerencsétlen együttállása.”
Hodász András atya a 777 alapítócsapatának a tagja, akinek elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy hét évvel ezelőtt elindultunk. Rengeteg kedves közös élményben volt részünk, amelyre örömmel emlékezünk vissza. Sokat köszönhetünk neki, abban bízunk, hogy ő is örömmel gondol vissza a velünk töltött évekre. A mostani helyzetben is empátiával és szeretettel gondolunk személyére, imádkozunk érte!
hirdetés
10 hozzászólás
Kár, hogy András atya nem az egyházon belül keresi a megújulás útját. Ez a különbség Assisi szent Ferenc és Luther között, vagy Péter és Júdás apostolok között… Megértem, ha elfáradt, és pihennie kell, gyógyulnia kell. Erre ott van a betegszabadság lehetősége akár 1 évig is. De aztán, ha valódi az Istentől kapott papi hivatása, akkor nem lelépni kell, hanem tenni tovább a dolgát, médiafelhajtás nélkül! Az Egyház szent, de a tagjai bűnösök, ezt András atya is tudja. Amíg nem csajozik be, addig van lehetősége visszatérni. Tegye meg! De akár „elbújhat” egy szerzetesrendbe is, ahol blogolhat, közösséget vezethet. Nem csak megalkuvók vannak az egyházban! Gondolja át – pontosabban: imádkozza át, és térjen vissza a szolgálatba!
(Luther amúgy az egyházon belül kereste a megújulás útját, amíg ki nem rakták.)
Furcsa elképzelés Luther Márton ról. Olvasott ön már egy sort is a leveleiből vagy épp a tanítását ahogy ragaszkodott az egyház küldetéséhez?
Aztán tényleg nem az egyházi embereken múlt hogy nem ölték meg…
Ha felmentését kéri a papi szolgálat alól, attól még nem kerül az Egyházon kívülre. Pont arról is beszélt, hogy nem akar szakadást, és hogy továbbra is eljár szentmisére stb. Úgyhogy az összevetés téves, sőt Júdás apostol (amennyiben az Iskariótira és nem Tádéra gondoltál) kifejezetten gonosz.
Na ugye. Évekkel ezelőtt már megmondtam. Ha Bíboros úr lett volna elég bátor ahhoz, hogy kirúgja, legkésőbb a momentumos tüntikézés után, akkor mindenki jobban járt volna. Ő megspórolt volna több évet, meg az Egyház is kevesebb támadást kapott volna tőle.
Ami meg ezt a molesztálós sztorit illeti, én is olvastam a cikket, és csak két dolgot nem értettem: egyik, hogy végülis mi történt, a másik pedig, hogy most mit akar ezzel elérni? Csak felült erre a „hesteg mítú engem is engem is” vonatra, mert látta, hogy most ez a trendi, de mi volt a célja vele?
Azt azért elérte, hogy kiderüljön, hogy neki sincs rendben valami a szexuális beállítottságával. Mert azt írja, hogy a szüleinek is feltűnt, hogy miért találkozik annyit az elkövetővel. Ezek szerint tehát ez a dolog rendszeresen és szükségképpen az ő beleegyezésével történhetett, mégha az a beleegyezés jogilag nem is volt érvényes, de legalábbis eltűrte és semmit nem tett ellene – na szóval megintcsak jobban tette volna, ha inkább elszégyelli magát és mélyen hallgat.
Válaszolva az előző hozzászólásra, András bácsi (nem atya) nem a megújulás útját keresi, csupán súlyosan exhibicionista, és most rájött, hogy kilépett papként még nagyobb figyelmet tud szerezni, mintha az Egyház kötelékében maradna. Nem akar zavart vagy botrányt okozni – mégis folyamatosan csak azt teszi minden erejével… Nem arról volt szó legutóbb, hogy 1 évre elcsendesedik? Ez lenne a csend? Ez az ember tényleg olyan médiafüggőségben szenved, amit már gyógyítani kellene…
Aki aggódik amiatt, hogy mi lesz velünk Hodász „atya” nélkül, az ne aggódjon, én biztos vagyok benne, hogy kilépés ide vagy oda, bőven fogunk még róla hallani…
“szükségképpen az ő beleegyezésével történhetett”
1. semmi, amit előtte állítasz, nem teszi szükségszerűvé a beleegyezést…de nehogy már a pap hibája legyen, hogy kamasz fiúkat tapogat, nem?
2. Mit akar ezzel elérni? Leírta pl ennek kapcsán, hogy a szülők hogyan ismerhetik fel, ha egy pap bácsi tapogatja a (kamasz) gyereküket.
3. A bíboros úr ahhoz se bátor, hogy a molesztálásoknak utánanyomoztasson. Ennyit a bíboros úrról:)
„A pszichológusok úgy gondolják, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség,
én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.”
Pilinszky János
A kettő lehet egyszerre is igaz. Ahogy Isten is egyszerre igazságos és irgalmas, mégha ezt nehéz is felfognunk
… „Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei.”
Ez alapvető. Krisztus tanítja akit követek.
… Aki pedig {az Igét} hallgatja, de nem cselekszi, hasonló ahhoz az emberhez, aki a házát alap nélkül, a földre építette. Amikor nekirontott az ár, mindjárt összeomlott, és nagy lett annak a háznak romlása.
Szintén Krisztus tanítja.
Ez nem a neve Jézusnak.
Ez a rangja. Oké?
Van itt minden, pszichológiától elkezdve mindenfajta emberi bölcsességig. Ami hiányzik az a hit, és a belőle fakadó hozzáállás. Amúgy akit érvényesen pappá szentelnek az mindvégig az marad, még ha felfüggesztik vagy ha laicizálják is. Szerintem nem kilépni kellene a papságból, hanem bűnbánatot tartani az Egyház hibái és bűnei ellenére is. Nyilván ez is kegyelem, úgy mint a hitbeli hozzáállás, de ezt kívánjuk alázattal András atyának, hogy tudjon felülemelkedni az emberi bölcsességen és Isten akarata szerint tudjon gondolkodni.