Milyen szempontok alapján választ egy fiatal egyetemet? Hogyan látja egy egyetemista a világot? Milyen többletet ad, ha valaki egyházi fenntartású egyetemre jár? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk három elsőéves egyetemi hallgatóval, Bujdos Rozáliával, Wentzel Rékával és Király Nándorral. Az interjút készítők és az interjúalanyok között egy közös pont mindenképpen van: mindannyian a Pázmány Péter Katolikus Egyetem korábbi vagy jelenlegi hallgatói.
Milyen szempontok alapján választottátok a Pázmányt?
Király Nándor: Elsősorban az óralátogatások adtak kedvet a Pázmányhoz, látva, hogy az oktatók mekkora lelkesedéssel adják át a tananyagot. Most, hogy már túl vagyok egy féléven a politológia szakon, megtapasztaltam, hogy tényleg nagyon változatos az oktatás.
Wentzel Réka: Történelem-dráma szakos tanárnak készülök, és én elsősorban a dráma miatt választottam a Pázmányt. A közösségről is nagyon jókat hallottam a Pázmányon, így ez is közrejátszott a döntésemben.
Bujdos Rozália: Nekem is fontos tényező volt, hogy itt van drámatanár szak. Szerepet játszott a döntésemben az is, hogy ez egy kisebb egyetem. Mivel vidékről jöttem fel – egy Esztergom melletti kis faluból, Mogyorósbányából –, már Budapest is nagyon nagy nekem, örülök, hogy legalább az egyetemen nem veszek el. (nevet) Egyházi gimnáziumba jártam, így jó az a tudat, hogy hasonló értékrendű közegben lehetek.
Eddig hogy tapasztaltátok, milyen a közösségi élet a Pázmányon?
K.N.: Első körben a gólyatáborban bizonyosodott be, hogy mennyire jó itt a közösség, később pedig a szakmai estek és a kvízestek során. Közben szerveztek közös bulikat is, szóval rendkívül változatosak a programok.
W.R.: Még gólyatábor előtt volt gólyapiknik, azt is nagyon élveztük.
B.R.: Mi a Pázmány Bölcsészklub tagjai is vagyunk Rékával, itt többek között társasjátékesteket, közös színházlátogatást, könyvklubot szerveznek. Illetve a gólyatáborban valóban összekovácsolódott már egy csapat, akikkel azóta is rendszeresen összejárunk.
Fotó: Bodnár Patrícia
Nándi, te miért pont a politológia szakot választottad?
K.N: Érdekel a politika világa és tenni akarás van bennem. Úgy gondolom, hogy az a jó munka, ha valamivel szolgálni tudok a társadalomnak, fejleszteni, jobbá tenni azt. Kipróbálnám magam politikusként is, de ha nem érzem a helyem ott, akkor politikai elemző leszek.
Réka, Rozi, bennetek hogyan alakult ki az a vágy, hogy tanárok szeretnétek lenni – különösen a mostani, nem könnyű helyzetben?
B.R.: Tény, hogy kevesen jelentkeztünk tanárnak, érthető okokból. És az is igaz, hogy minden tanárszakos hallgatónak vannak kétségei, hogy hosszútávon mennyire lesz jó döntés ez. Én abban biztos voltam, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni, időközben pedig letisztult bennem, hogy leginkább gyerekekkel, fiatalokkal. Bennem ott van még a színház és az irodalom szeretete, így állt össze, hogy mindezt legjobban magyar-dráma szakos tanárként tudnám megvalósítani.
W.R.: Én is nagyon szeretek emberekkel foglalkozni, illetve már gimisként imádtam a történelmet és a színházat, ezek miatt evidens volt, hogy történelem-dráma szakos tanári képzésre jelentkezem.
Az oktatóitokkal milyen a kapcsolatotok? Mennyire közvetlenek, lehet hozzájuk segítségért fordulni?
W.R.: Szerintem
nagyon jó oktatóink vannak,
történelmen, drámán és pedagógián is. Egyszer sem tapasztaltam olyat, hogy ha segítséget kértem tőlük, azt elutasították volna.
K.N.: Mindig segítőkészek, akár szóban kérünk segítséget, akár levelezünk, külön időpontot is szoktunk kapni, ha valamit át szeretnénk beszélni velük.
Fotó: Bodnár Patrícia
Rozi, te említetted, hogy egyházi gimnáziumból érkeztél egyházi egyetemre, így gyanítjuk, hogy fontos neked a hit. Miért meghatározó számodra, hogy katolikus egyetemre jársz?
B.R.: Nem az volt a legfőbb mozgatórugóm, hogy katolikus egyetemre menjek, de örülök, hogy végül így alakult. Így olyan helyre kerültem, ahol találok olyan programokat, amelyek segítik a hitem megélését, elmélyítését, illetve szerintem sokkal
könnyebb egy olyan közegbe beilleszkedni, ahol tudhatom, hogy a többiek is hozzám hasonló értékrenddel bírnak.
Nyilván volt elképzelésetek, hogy milyen egyetemistának lenni. Az elvárásaitokhoz képest milyen az egyetemista lét?
K.N.: Nekem felülmúlta az elvárásaim. A gimnázium végén már nagyon vártam, hogy egyetemista lehessek, és mikor belecsöppentem ebbe az egészbe és megtapasztaltam a közösségi erejét, az magával rántott. Sokat bandázunk együtt a szaktársaimmal.
W.R.: Nekem is mindenképp felülmúlta az elvárásaim, de azt gondolom, hogy ennek az is az oka, hogy a Pázmányt választottam. Több ismerősöm, barátom szintén most kezdte az egyetemet és nem élvezik annyira, mint én. Szerintem a közösség az, ami a Pázmányt igazán összetartja.
B.R.: Bevallom, én kicsit tartottam az egyetemtől, meg attól, hogy elköltözöm otthonról, de nagyon szeretek itt lenni, és sokkal jobb, mint amiben mertem reménykedni.
Az egyetemista lét egyik legdominánsabb eleme a szabadság – amit persze lehet jól és rosszul is megélni. Sokkal inkább egy felnőtt életbe lép, aki egyetemista lesz, hiszen például magának osztja be az idejét, a vizsgáit. Mennyire kellett hozzászoknotok ehhez a fajta önállósághoz?
W.R.: Szerintem nagyon nehéz. Most a vizsgaidőszak közepén vagyunk és nem feltétlenül hoztam jó döntéseket azzal kapcsolatban, hogy melyik vizsgát mikor veszem fel. Maga a szabadság persze nagyon jó, élvezem, hogy én dönthetek az életemről itt már.
B.R.: Kezdetben tényleg elveszik az ember ebben a sok új ingerben és tapasztalatban. Ilyenkor kicsit még nehéz koncentrálni a jó időbeosztásra, és arra, hogy mire mennyit kell készülni. De az egyetem is figyelt arra, hogy a legnehezebb órák nem az első félévben vannak. Mindenesetre tény, hogy
a szabadság nagyobb felelősséggel is jár, de pont jó időben történik ez az életünkben,
muszáj megtapasztalnunk az önállóságot.
K.N.: Igen, ez olyan mintha az életünk próbaidőszaka lenne. (nevet) A Pázmányon tényleg figyelnek arra, hogy az első félévben kedvezményeket adjanak a gólyáknak, például külön időpontban vehettük fel a tárgyakat és a vizsgákat is.
Fotó: Bodnár Patrícia
Ha elvégeztétek az egyetemet, inkább vidéken vagy Budapesten helyezkednétek el szívesen? Tanítani például inkább visszamennétek oda, ahonnan jöttetek?
W.R.: Én Budapesten nem szeretnék tanítani, mert annyira nem szeretem a nagyvárost. Feljárni persze jó, hogy itt tanuljak és a barátaimmal legyek, de életvitelszerűen nem szeretnék itt élni.
B.R.: Én szívem szerint visszamennék tanítani a volt gimnáziumomba. Illetve az is vonz, hogy valamelyik színházban helyezkedjek el. Azért is vidéken tanítanék inkább, mert ott szeretnék élni, nem Budapesten.
K.N.: Nekem még tervben van a politológia mellett egy jogi diploma, és annak az elvégzése után is Budapesten dolgoznék.
Arról beszéltetek, hogy hosszú távon a szülőföldeteken szeretnétek élni, dolgozni, de mi a helyzet az Erasmusszal, kipróbálnátok akár fél évre a külföldi tanulmányokat? A Pázmánynak kiváló kapcsolatai vannak külföldi egyetemekkel, emiatt is adódik a kérdés.
K.N.: Én mindenféleképpen kipróbálnám, még politológia szakos hallgatóként. Érdekelne, hogy milyen szellemiségben tanítják ezt más országban, és szeretnék megtapasztalni másik nézőpontot is. De biztos vagyok abban is, hogy utána visszajönnék Magyarországra.
W.R.: Én azt hiszem, nem próbálnám ki, nem tudnék elszakadni fél évre teljesen az addigi életemtől. De azt tudom, hogy van olyan szaktársunk, aki már jövőre tervez kimenni.
Fotó: Bodnár Patrícia
Fél év tapasztalat alapján szerintetek miért jó „pázmányosnak” lenni?
K.N: Én a tanárokat emelném ki: úgy adják át az egész tananyagot, hogy az valóban élvezhető. Mi az órákon kimondottan sokat szoktunk nevetni, mert annyira jó, ahogy beszélgetünk, hallgatunk egy-egy témáról. Sokszor érkezik vendégelőadó is.
W.R.: Számomra a közösség a legjobb a Pázmányban – azt érzem, hogy megtaláltam a helyemet itt. Ha csak sétálok a folyosón, mindig találkozom olyannal, akivel jót beszélgetünk.
B.R.: Nagyon befogadó hely a Pázmány szerintem, és
mindenki úgy tud önmaga lenni itt, hogy abban meglátják az értéket
és segítenek kihozni a legjobbat mindenkiből – a csoporttársak és a tanárok is.
Szilágyi Anna – Martí Zoltán
Az interjú a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a 777 fizetett partneri együttműködésének keretében jött létre.
hirdetés
