Aggódnunk nem kell, de imában feltárhatjuk Isten előtt mindazt, ami aggasztana. Megoszthatjuk Vele a kisebb és nagyobb problémáinkat is, mert Őt minden érdekli, ami minket érint. Révész Szilvia baptista missziói igazgató, író gondolatait szemlézzük.
„Semmiért nem kell aggódnom. Semmiért. És a semmi, az semmi. Így lesz a semmi mindenné – vagy a minden semmivé.
Aggódnom nem kell – ellenben imában feltárhatom Isten előtt mindazt, ami aggasztana. Mindent, ami nekem fontos.
A kis dolgokat és a nagy dolgokat is. Mert épp ez a kettő az, amit néha nehéz vele megosztanom.
A kis dolgokat, amikről hajlamos vagyok azt hinni, talán ez most jelentéktelen, talán ezzel nem kellene őt terhelnem. Mintha Istennek olyan nagy teher lenne az, ami engem foglalkoztat…
Ami nekem fontos, az fontos az Úrnak is.
Ami neked számít, az számít az Atyának.
És ott vannak a nagy dolgok, nagy felelősségek. Azok a százak, ezrek, akik még ma nem ismerik Őt… Ez egy olyan nagy kihívás, ami túl nagy falat egy embernek, túl nagy teher, túl nagy felelősség. Számít egy egyszerű, gyermeki ima ekkora léptékű dolgokban? Bizonyára. Ugyanakkor ezek a dolgok túl nagyok nekünk, ezeket a mi vállaink nem tudják hordozni, ezeknek Jézus vállain a helyük. Hát a nagy dologkért emiatt is ildomos könyörögnünk.
Tárjuk fel a kéréseinket az Atya előtt. Hálaadással.
Azzal a bizonyossággal, hogy Ő hallja a kéréseinket.
Azzal a bizonyossággal, hogy Ő mindenható.
Azzal a bizonyossággal, hogy Ő tudja, mikor mire van szükségünk.
Azzal a bizonyossággal, hogy Ő mellettünk áll, értünk harcol, a javunkat akarja, és ma is ugyanaz, aki tegnap volt, nincs benne változás, még csak az árnyéka sincs a változásnak.
Így hoz az ima az aggodalom és a szorongás helyett békességet. Minden emberi értelmet meghaladó békességet.
Olyan békességet, amire nincs racionális magyarázat.
Olyan békességet, ami talán a környezetünk számára is értelmezhetetlen.
Isten békessége minden értelmet meghalad. Ez a békesség képes megőrizni a szívünket és a gondolatainkat is Krisztus Jézusban. Akkor is, ha emberileg volna okunk az aggodalomra.”
Forrás: Révész Szilvia – Facebook