2023. 01. 06.

„Vízkereszt annak az ünnepe, hogy a Megváltó születésének híre mindenki körében elterjed” – érdekességek a mai ünnepről

Tudod, mely három bibliai eseményre emlékezünk vízkeresztkor? És azt, hogy miért szokás január 6-án leszedni a karácsonyfát? Van tipped, hogy miért isznak ezen a napon a görögkatolikusok a Duna vizéből? Sok-sok érdekességet tárunk eléd a mai napi ünnepről egy katolikus pap segítségével!

A vízkereszt elnevezése a görög Epiphania Domini, azaz Urunk megjelenése, a magyar vízkereszt elnevezés a víz megszentelésének szertartásából származik. A karácsonyi ünnepkör záró- és a farsang kezdőnapja.

Zirig Kristóf római katolikus pap rengeteg érdekességet mesélt nekünk, mikor vízkereszt ünnepéről kérdeztük. „Vízkereszt napján három dolgot ünneplünk. Egyrészt azt, hogy a három király – vagy a másik hagyomány szerint három bölcs – eljött Jézus Krisztust imádni. Másrészt megünnepeljük, hogy Jézus véghez vitte első csodáját a kánai menyegzőn, harmadrészt pedig, hogy Jézus megkeresztelkedett Keresztelő János által. Érdekes, hogy mindhárom eseménynek ugyanaz a lényege. A háromkirályoknál azt látjuk, hogy Jézust megismerik azok is, akik nem a választott népből valók, vagyis

feltárul az emberiség előtt az Ő nagy csodája,

ezért eljönnek az Istent látogatni. Ugyanígy a kánai menyegzőn is láthatóvá válik Jézus csodálatossága azok számára, akik nem is gondoltak volna arra, hogy valami csoda történik – a szolgák számára, akik Jézus kérésére megtöltik vízzel a kőkorsókat és utána látják a csoda eredményét. És Isten dicsőségét tapasztalják meg azok is, akik jelen vannak Jézus megkeresztelkedésekor, hiszen látják, hogy a Szentlélek galamb képében rászáll Jézusra, illetve hallják az Atya szózatát. Tehát a vízkereszt valójában annak a nagyszerű ünnepe, hogy Jézus megismerhető, és meg is ismerik minél többen.”

Juhász Gyula Vízkeresztre című versében is megemlékezik a háromkirályokról:

„Jövének távol, boldog Napkeletről

Három királyok, híres mágusok,

Mert hírt hallottak a csodás Gyerekről,

Kiről legenda és jóslat susog.

Ki született szegényen Betlehemben,

Kit megöletne Heródes király

S aranyat, tömjént, mirrhát lelkesedve

Hoz néki Gáspár, Menyhért, Boldizsár!”

„A liturgiában ezek az események úgy mutatkoznak meg, hogy vízkereszt napján a háromkirályok látogatását ünnepeljük, a következő vasárnap Jézus megkeresztelkedését, a kánai menyegző történetét pedig általában valamelyik hétköznap olvassák fel. A víz megszentelése azt jelzi, hogy az Úr Jézus meg tudja szentelni a vizet is, és ezáltal minden, amit meghintenek a szenteltvízzel, szentté válik” – tette hozzá a katolikus pap.

Kristóf atya beszélt a vízkereszthez kötődő hagyományokról is. „Ilyenkor jellemző, hogy elkezdődnek a házszentelők és vízszentelők, van, ahol még krétát is szentelnek, de ez Magyarországon kevésbé jellemző.” A házszentelés egy, a 15. században kialakult szokás. Sok ház ajtaján látunk fehér krétával jelzett kódszerű feliratot. Ez is az év eleji házszentelés szokásához kapcsolódik, hiszen mikor a pap megszenteli a házakat, szentelt krétával felírja az ajtóra az aktuális évszámot és a háromkirályok nevének kezdőbetűjét (Gáspár, Menyhért, Boldizsár), mert a hagyomány szerint a felirat is védi a házat, mint egy áldás, illetve így

betérve minden vendég azonnal látja, hogy megszentelt otthonban jár.

Egyes helyeken az ajtó szemöldökfájára a háromkirályok nevének kezdőbetűi helyett a C + M + B betűket írják fel, amely a „Christus Mansionem Benedicat” latin mondat rövidítése, ez magyarul a „Krisztus áldja meg ezt a hajlékot!” mondatot jelenti. 

„Vízkereszt napja azért január 6-ára esik, mert Egyiptomban ilyenkor volt a Nílus és a víz ünnepe, és vannak olyan ünnepeink, melyeknek a dátumát átvettük. Száz, kétszáz évvel ezelőtt az volt a tradíció, hogy január 6-án mindent megismételnek, ami karácsonykor vagy karácsony estéjén szokás volt, tehát az emberek elmentek kántálni, a házaknál meghirdették újra Krisztus születését. Ezt azért lehetett ismételten megtenni, mert nincs meg a pontos dátumunk Jézus születését illetően. Azt tudjuk, hogy tél volt, hideg idő – már csak abból is, hogy a család szállást keresett. De a Megváltó születésének napját homály fedi, ezért is lehet az eljövetelét január 6-án újra meghirdetni.” Az ünnepi népszokások közé tartozott még a csillagozás vagy háromkirályjárás hagyománya, a bibliai királyokat megszemélyesítők köszöntő felvonulása, dramatikus játéka. Az alakokat – a betlehemezés mintájára – gyerekek személyesítették meg. Legfőbb kelléke a csillag volt, amely mutatta az utat Betlehembe.

Valószínűleg sokan nem tudják, hogy a szokás szerint miért vízkereszt idején szedjük le a karácsonyfát. „Katolikus hagyomány, hogy ezen a napon leszedték a fáról az összes megmaradt édességet, és szétosztották azokat a szegények között, jelképezve ezzel azt, hogy a karácsonynak a kiáradásban van az igazi jellegzetessége. Később elterjedt az a hagyomány is, hogy vízkereszt napján lebontották a fát, és jellemzően tűzre vetették, de egy kis ágat elraktak a hívők a házban lévő szentkép mögé, a Szűzanya képe mögé vagy a házi áldás mögé. Ez szimbolikusan azt fejezte ki, hogy a karácsony vigyázza a család egész évét” – fejtette ki Zirig Kristóf.

Talán a legmegdöbbentőbb a görögkatolikus tradícióról hallanunk. „A görögkatolikusoknál létezik egy különleges hagyomány: a püspök a kispapok kíséretében kimegy a Dunához, megszenteli a vizet, majd együtt isznak a Duna vizéből.”

Kristóf atyát végül arról kérdeztük, hogy neki személyesen mit jelent vízkereszt ünnepe. „Erősebb kötődésem van az ünnephez, mert gyerekként sok szép prédikációt hallottam vízkeresztről, és van olyan gondolat, amelyet azóta is elraktároztam magamban. Egyszer arról beszélt egy pap, hogy a háromkirályok áldozata olyan áldozat, melyet mi is meg tudunk tenni jelképes módon. Az egyikük aranyat hozott, ami a fénynek, a gazdagságnak a jelképe; ezt az ajándékot mi is le tudjuk tenni a kis Jézus elé, ha mások javára vagyunk, ha mások gazdagsága vagyunk. A tömjén olyan áldozat, amelyet úgy tudunk szimbolikusan Isten elé vinni, ha imádságos lelkülettel vagyunk az Úr és a felebarátaink iránt, hiszen a Zsoltárokból tudjuk, hogy az imádságunk, mint a tömjén füstje, száll felfelé. A mirha pedig egy gyógyító kenőcs volt régen, amely a jócselekedetekhez kapcsolódik;

amikor jót teszünk másokkal, akkor mintegy lelki balzsamot adunk nekik.

Ezek a hasonlatok gyakran felvillannak az emlékezetemben, és vízkeresztkor motivációt kapok arra, hogy igyekezzek még jobb lenni. Ezenkívül nagyon szeretem, hogy ebben az időszakban elindulnak a házszentelések, melyek valójában ház-és családszentelést jelentenek. Jó látni, hogy az emberek vágyják a mai korban is, hogy a Jóisten áldása, az Ő védelmezése legyen rajtuk és családjukon. Örömteli dolog, hogy sok családdal, hívővel találkozhatok ilyenkor; a vízkereszt közösséget teremtő esemény, amely nélkül nem lenne ismeretünk a karácsonyról, hiszen a vízkereszt annak az ünnepe, hogy elterjed a Megváltó születésének híre mindenki körében.”

 

Fekete Ágnes, Szilágyi Anna

Borítókép - Fotó: pecsiegyhazmegye.hu
Blog
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás