„Ne arra nézzünk, amit kérünk, hanem Arra, Akitől kérünk!” -írja Gyökössy Endre református lelkész, költő és pszichológus. Az ő egyik megindító elmélkedését osztjuk meg most veletek, amely az új évre is kiváló iránytű lehet.
„Márk evangéliumából értesülünk arról, hogy amíg Jézus és a három kiválasztott apostol a hegyen éppen a színeváltozás csodáját élte át, „alant” is különös dolgok történtek.
„Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, írástudókat is, akik vitatkoztak velük. Amint meglátták Jézust, az egész sokaság nyomban megdöbbent, és eléje futva köszöntötte őt. Ő pedig megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztok velük?” A sokaságból így felelt neki valaki: „Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van; és amikor ez megragadja, úgy leteperi őt, hogy tajtékzik, fogát csikorgatja és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.” Jézus így válaszolt nekik: „Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém!” Odavitték hozzá, és amikor meglátta őt a lélek, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett és tajtékzott. Jézus megkérdezte a fiú apjától: „Mennyi ideje, hogy ő így van?” Mire ő ezt válaszolta: „Gyermekkora óta. Sokszor vetette tűzbe is, meg vízbe is, hogy elpusztítsa, de ha valamit lehet tenned, szánj meg minket, és segíts rajtunk!” Jézus ezt mondta neki: „Ha lehet valamit tennem? – Minden lehetséges annak, aki hisz.” Erre azonnal felkiáltott a gyermek apja és így szólt: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!” Amikor meglátta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: „Te néma és süket lélek, megparancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé!” Erre az felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: vége van. Jézus azonban kezét megragadva magához térítette, és az felkelt. Amikor aztán Jézus bement egy házba, tanítványai megkérdezték tőle maguk között: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” Ő pedig ezt mondta nekik: „Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.” (Mk 9,14-29)
Hát így történt. Amíg a nagy látomásban Jézus az egekig ragadtatik, addig a lent maradt tanítványok a sárga földig megaláztatnak tehetetlenségük miatt. Nem tudnak meggyógyítani egy gyereket. Mi is történt itt tulajdonképpen? Az, hogy a gyenge ember azonnal kihasználja, ha nincs jelen az erős, akinek esze, értelme, vezető képessége összefogja a dolgokat. A nyáj-ember akkor tüstént zavart okoz. Amikor Jézus felmegy a hegyre, ellenségei ugrásra készen állnak, hogy lecsapjanak a tanítványokra. Végre nincs jelen az, Aki mindig meg tudott nekik felelni, Aki sarokba szorította őket úgy, hogy elállt a lélegzetük. Nincs jelen Jézus; gyerünk mi, az okos írástudók, cserkésszük be ezeket a primitív halászokat és szorongassuk meg őket!
hirdetésRáadásul jön egy ember, aki beteg fiát viszi a tanítványokhoz, hogy gyógyítsák meg. Ott is teljes a csőd. Amikor Jézus lejön a hegyről, azt olvassuk: „az egész sokaság eléje futva köszöntötte”. Jézus megoldást hoz. A megoldás mindig Jézusé – amikor Ő akarja, akkor jön a megoldás.
Lám, amikor megjelenik, a vallásos vita elhallgat. Egyvalaki szólal meg: az, akinek igazán szüksége van Jézusra. Aki nem vitázni akar Vele, hanem segítséget kérni, akinek csak Őrá van szüksége, semmi másra, és ez az édesapa. Elmondja a gyereke betegségének történetét, és mellékesen megjegyzi: Odavittem őt a tanítványaidhoz, és nem tudtak segíteni rajta. És íme, Jézus nem volt pihe-puha ember, tudott keményen is szólni, ha kellett. Itt bizony kemény szót ejt. Ismerek teológusokat, akik azt akarják bizonyítani, hogy ez csak a farizeusoknak szólt. Meg vagyok győződve, hogy a tanítványoknak is: „Ó, hitetlen nemzedék, meddig kell még titeket elszenvednem?”
Itt értjük meg, hogy Jézus egész élete milyen szenvedés volt! Hozta a legnagyobb erőt, dinamikát, megújító hatalmát, de mi inkább vitázunk, új gyülekezetet alapítunk, vagy új tornyot építünk, vagy valamit „rendezünk”, mert az egyszerűbb. „Ó, hitetlen nemzedék!” – bizony ez nekünk is szól. Jézus átveszi tanítványai kezéből az egész ügyet: abbahagyja a vitatkozást, mert a vitatkozásnak sose volt és nem is lesz értelme, és az apa kérésére meggyógyítja a gyereket. Átéltük-e már valaha azt a csodát, amikor Jézus valamit átvett az életünkben? Amikor Jézus átveszi a fiú kezelését, az először rosszabbul lesz.
Ha Jézus maga kezd el valakivel foglalkozni, az először rosszabbul lesz. A fölfelé vezető út előbb mindig lefelé vezet.
Ahogy valakinek nehéz napokon kell átesnie, hogy gyógyultan jöjjön ki a kórházból. Az új élet is fájdalmak közt születik meg. Isten Szentlelke szinte kiporolja a lélek különböző rétegeit, onnan gomolyognak elő a bajok, sötétségek, keserűségek, régi emlékek, és elborítják az embert. Ne ijedjünk meg, ha Jézus egyszer kezébe veszi az életünket és elkezdünk hánykolódni, álmatlan éjszakáink vannak! Úgy érezzük, hogy rosszabb az állapotunk – de ez csak kezelés; műtét alatt vagyunk. Jézus vett kezelésbe minket.
Amikor Jézus elkezdi ezt a kezelést, a beteg apja így szól: „Ha lehetséges neked valami, segíts rajtunk és szánj meg minket.” „Minket”. „Rajtunk”. Mennyire egy a gyerekével! Ez első pillanatra szép, de ha mélyére nézünk a történetnek, akkor azt látjuk, hogy nem lát mást, csak a maga és a gyereke baját. Ilyen a mi félhitünk is: de jó volna, ha Isten megváltoztatná a férjünket! De jó volna, ha Isten valamit tudna tenni a házasságunkkal! Ha… Ennyi a mi hitünk. Ezért könnyebb vallásosnak lenni, mint hívőnek. Erre a „lehetséges” hitre Jézus visszakérdez: „Lehetséges-e?”. Az ember az kéri: „ha tudsz, segíts”. Jézus azt mondja: Segítek, ha hiszel.
Itt a lehetőség, hogy hitet is szabad kérni! Az ember rádöbben, hogy a hitével kell előbb valaminek történnie, akkor a gyermeke meggyógyul. És zokogva azt mondja: „Hiszek, segíts hitetlenségemen!” Ha van megrendítő imádság, akkor ez az. Hiszünk Uram, de érezzük, hogy nem eléggé hiszünk, sok ha van a hitünkben. De segíts, hogy egész hitünk legyen olyan, hogy kapcsolódhassunk Hozzád, olyan, hogy úgy hihessünk Benned, hogy történjék valami és a gyermekünk meggyógyuljon.
Ez az ember leveszi szemét magáról és a gyermekéről, és egész lényével Jézushoz kapcsolódik. Nem Jézus tehetetlen, hanem a mi hitünk gyenge! Ezért ne arra nézzünk, amit kérünk, hanem Arra, Akitől kérünk. Vegyük le a szemünket magunkról. Megtapasztaltam, hogy ha egyszer-egyszer sikerül a magam sebéről a tekintetemet elvonni, és a gondolataimat, és ezt mondani: Uram itt csak Te tehetsz valamit, csak Rád nézek, hiszek Uram, segíts hitetlenségemen – akkor mindig valami jó dolog történt.”
Forrás: Gyökössy Endre – A megoldás mindig Jézusé
hirdetés
