A rivaldafény legyőzte a benne lévő hivatást: az olasz Cristina nővér nyolc évvel azt követően, hogy megnyerte a Voice című tehetségkutatót – és három évvel azt követően, hogy a ForrásPonton is tanúságot tett – bejelentette, hogy kilépett a szerzetesrendből és pincérként Spanyolországban dolgozik. Cristina egy showműsort választott a bejelentéshez, ahol piros ruhában, régi önmagához képest szinte felismerhetetlen külsőben jelent meg.
Rendkívül szomorú hír látott napvilágot az elmúlt napokban: Cristina nővér – aki arról lett híres, hogy apácaként nyerte meg az egyik olasz tehetségkutató műsort még 2014-ben – kilépett a szerzetesrendből és jelenleg Spanyolországban dolgozik pincérnőként. A korábbi apáca – aki három éve még a ForrásPonton tartott előadást Budapesten – egy televíziós showműsorban mesélt “új életéről”.
“Úgy döntöttem, hogy a szívemet követem, anélkül, hogy azon gondolkodnék mit mondanak rólam majd az emberek.” – nyilatkozta immáron egészen más külsővel Cristina, rikító piros ruhában. „Életem legcsodásabb éveit töltöttem apácaként, rengeteget hozzátett a személyes fejlődésemhez a vallásgyakorlás. 19 évesen vonultam be a rendbe, most pedig új életszakaszba léptem” – tette hozzá az NLC szerint a most 34 éves Cristina – abba a hibába esve, mintha az örökfogadalom valami átmeneti, időszakos cselekmény lenne.
hirdetés
A Guardian cikkében egyházi forrásokra hivatkozva azt írja, hogy Cristina nagy nyomás alá került a hírneve miatt, összezavarodott és elvesztette az útját. Kétségtelen tény, hogy sztár lett belőle Olaszországban és a világ számos pontjára hívták fellépni egyházi és világi rendezvényekre egyaránt. Nem csoda, ha ez a bizonyos lelki iránytű valóban elromlott, és Isten helyett már inkább a színpadra kezdett fókuszálni.
https://www.youtube.com/watch?v=GVGsRtNruEE
hirdetés
4 hozzászólás
Most őszintén, mi ezen a meglepő?
A tehetségkutatók, a sátáni elemekkel tarkított könnyűzenei koncertek, a sztárság – ezek nem férnek össze Istennel, főleg nem a szerzetességgel. Ha igazán tehetséges lenne, akkor már az első fordulóban kihajították volna…
Még nézni is rossz, ahogy a villogó fények közepette rázza magát, apácaruhában, kereszttel a nyakában, mintha csak valami groteszk karikatúrát látnánk. Önmaga karikatúráját. A cikkbe ágyazott videón látható előadás méltó párja lehet Hodász Atya “Ez csak egy egyszerű dal” című kompozíciójának. (Tényleg, nem akarnak együtt fellépni?)
Szóval nem történt más, mint hogy visszakerültek a helyükre a dolgok. A világ visszavette azt, ami mindigis az övé volt. Az Egyház pedig jobban tenné, ha nem ilyen kérészéletű bohócok révén próbálná a társadalom felé képviseltetni magát.
Vagy inkább rájött, hogy az élet lényege, hogy boldog legyen, ne pedig meséket kövessen. Ennél jobban nem is dönthetett volna! 🙂
Kedves 777blog! Néhány éve megjelent Füzes Ádám írása arról, miért hagyja el a hivatását. Nemrégiben Hodász Andrásról jelent meg hasonló, melyben hangsúlyos, hogy ő csak egy év felfüggesztést kért. Most ennek a nővérnek a hivatás-elhagyása az egyik legolvasottabb írás. Kérdés bennem, hogy miért kell egy elkötelezett keresztény oldalnak hatásvadász írásokat közzétenni? Miért kapunk fel ilyen, igazából szomorú történeteket? Miért hírértékű a hűtlenség, az elköteleződés kiüresedése? Borzalmasan rossz hatással van ez a gondolkodásra: azt tükrözi, hogy minden felbontható, még az egyházi rend SZENTSÉGe is… Ezek után, hogy egy keresztény oldal ezeket tekinti leközlésre méltó híreknek, nagyon nehéz helyzetbe hozza az egyházat, hiszen az egyház azt hirdeti, hogy igenis van értelme hűségesnek lenni még a másik emberhez is, a házasság szentségében, pláne Istenhez, aki egyeseket kiválaszt és a papságra, megszentelt életre hív.
Örömmel venném és szerintem más hívők is, ha esetleg arról cikkeznének, hogy mennyire jó hűségesnek lenni, mennyire jó papnak/ szerzetesnek lenni és megéri egy életet odaadni az Istennek. Szükségünk van a hiteles példákra, akiknek sikerül egy életet leélni Isten, vagy pedig egy házastárs mellett.
Köszönöm, hogy leírhattam! Minden jót!
Kedves Tünde,
ebben a cikkben semmi hatásvadász nincsen. Éppen amiatt vagyunk hitelesek, hogy beszámolunk arról is, amikor valami jó történik a kereszténységen belül – és arról is, amikor valami megtörik. Nem azért hoztuk létre a 777-et, hogy híreket hallgassunk el.
Ami pedig a felvetését illeti: sorozatban készülnek az interjúink, papokkal, püspökökkel, civil emberekkel, akik tanúságot tesznek a hitükről. Sajnos az ottani cikkek alatt hiába kerestük az elismerő hozzászólását.
Üdvözlettel:
Martí Zoltán