A kilencvenes évek gyermekeként már egy szabad országban nőhettem fel, és csak a szüleim, nagyszüleim elmeséléséből tudom, milyen volt a kommunizmus idején az élet Magyarországon. Illetve most már A besúgó című sorozatból is. Az HBO által készített sorozat hetekig a legnépszerűbb alkotások között volt, azonban – mint arról sokat cikkezett a sajtó – hirtelen lekerült az oldalról, és folytatása sem lesz.
Kár érte.
A besúgó című magyar sorozat 1985-ben, tehát nem sokkal a nagy Szovjetunió összeomlása előtt játszódik – egy kollégiumban, egyetemista fiatalok életét bemutatva. A főszereplő a húszéves Gergő, aki a sorozat kezdetén vidékről Budapestre költözik, hogy a Gazdaságtudományi Egyetemen tanuljon. „Kollégiumi élete első napján csatlakozik egy csapat demokratikus ellenzéki fiatalhoz, akik tüntetéseket szerveznek a kommunista rendszer ellen. A csoportot Száva Zsolt, a karizmatikus fiatal diák vezeti, aki hamarosan Gergő legjobb barátja lesz. Gergő azonban súlyos titkot őriz. Az Állambiztonság besúgója, akinek nincs választása: ha életben akarja tartani súlyosan beteg öccsét, akkor szüksége van az állam által biztosított gyógyszerre…” – olvasható az alapsztori leírása a Port.hu oldalon.
A besúgónak egy évada van, ezen belül összesen 8 rész – az HBO döntése értelmében pedig nem is lesz több évad, holott az utolsó rész folytatásért kiáltana.
Fotó: HBO
Íme 5 ok, amiért nagy kár, hogy nem lesz folytatás, illetve amiért mindenképp nézd meg, ha még nem láttad:
Mert a történelem így sokkal izgalmasabb
Ha valaha is tanultál történelmet, akkor A besúgóban lévő események nem fognak meglepetést okozni – a sorozatot nézve viszont hirtelen színessé válnak, megelevenednek a történelemkönyv lapjai. Sajnos sokan ismerjük az unalmas, száraz történelemórákat, holott a magyar történelem – főleg a XX. század – minden, csak nem unalmas. Persze, mindig izgalmasabb emberi sorsokon keresztül látni az eseményeket, erre pedig ez a sorozat tökéletesen alkalmas. Más kérdés, hogy minden pontosan úgy történt-e, ahogy itt bemutatják, a sorozatban játszó Mácsai Pál szerint azonban ezt számonkérni egy alkotáson, amely nem dokumentumfilm, nem szabad.
Mert emberiek a karakterek
Ha valamiben jó A besúgó, akkor abban biztosan, hogy az általa bemutatott karakterek egyáltalán nem fekete-fehérek, hanem nagyon is emberiek. Nem azt sulykolják a nézőkbe, hogy a rendszer emberei rosszak, az elnyomást elszenvedő fiatalok pedig mind jók: ennél sokkal árnyaltabb a forgatókönyv. Már azt sem tudod eldönteni, hogy drukkolj-e annak, hogy a főszereplő lebukjon, vagy inkább azt reméld, hogy megússza. De minden spoiler nélkül mondom, hogy lesznek ezen a szálon kívül is érdekes fordulatok. Az időben visszaugrások pedig segítenek megérteni, miért vált olyanná egy-egy szereplő, amilyen.
Mert felébreszti bennünk a bátorságot
A besúgó nézése közben néha olyan gondolatok jöttek fel bennem, mint amikor a Vígszínházban A Pál utcai fiúk előadását láttam: „gyerünk, fogjunk össze és hozzunk változást a világba!” Együtt képesek vagyunk rá! Annyi tennivalónk lenne, ha valódi változást akarunk!” – és ehhez hasonlók. Mielőtt valaki aktuálpolitikai üzenetet látna a szavaimban, hadd lombozzam le: arra gondolok, hogy hívőkként igenis van felelősségünk a világban, Jézus ezt egyértelműen és nem egyszer elmondta nekünk. „Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!” (Mt. 5:13-16) A besúgóban szinte semmilyen direkt keresztény üzenet nincs, de képes arra, hogy felkeltse bennünk a vágyat, hogy végre felálljunk a tespedésből és tegyünk valami jót.
Fotó: HBO
Mert jól hozza a nyolcvanas évek hangulatát
A sorozat zseniálisan hozza a nyolcvanas évek hangulatát: a helyszínek, a ruhák, a frizurák, a zenék, a tárgyak – minden stimmel. Nagyon profi stáb dolgozott a filmen, ez már egy rész után is szembeötlő. A besúgónak egyébként három rendezője is volt: Mátyássy Áron, Miklauzic Bence és Szentgyörgyi Bálint – utóbbi írta a forgatókönyvet is. Nem mondom, hogy szívesebben élnék akkor, mint ma, de a szüleim arról számoltak be, hogy elég hitelesen visszahozták az ő húszas éveiknek a hátterét, jellemzőit.
Mert jobban megbecsülöd, amid van
Sok filmnél, sorozatnál szeretem azt, hogy ahogy megismerem a karakterek nehéz élettörténetét, kihívásait, úgy kerül más megvilágításba az én életem is. A besúgó, amennyire hangulatos, annyira sötét is néha, hiszen a rendszerváltás előtti Magyarországon élni nem volt egy leányálom. Ilyenkor jövünk rá, hogy persze, nekünk is megvannak a magunk problémái, és a XXI. század is tele van (egészen más jellegű) nehézségekkel, de mégiscsak alapvetően kényelmes és jó az életünk. Nem kell folyamatos rettegésben élnünk, hogy mikor visz el a „fekete autó”, nem kell gyanakodnunk a barátainkra, hogy vajon ki jelent rólunk titokban, és végigmehetünk úgy a városon, hogy a rendőrök biztonságot jelentenek, nem pedig fenyegetést. Ja, és még ennél is kiváltságosabbak vagyunk: ismerjük Istent, aki a gyermekeiévé fogadott minket. Bőven van okunk hálásnak lenni!
Szilágyi Anna
hirdetés
1 Komment
Nagyon jó cikk!
Ha még nem láttam volna, ennek hatására most kedvet kapnék a sorozathoz! 🙂