Shawn Carney a 40 Nap az Életért mozgalom elnöke, vezérigazgatója és társalapítója. Ez a szervezet abortuszklinikák előtt tart imaalkalmakat azért, hogy megszűnjön az abortusz. 64 országban, több mint 1000 városban vannak jelen. Ennek eredményeként közel 22 ezer élet megmenekült, 240 dolgozó hagyta ott a munkáját az abortuszklinikákon, és több mint 100 abortuszklinika zárta be kapuit örökre. Az EWTN Katolikus Világhálózat videóinterjúját szemlézzük.
Hogyan indult a 40 nap az életért?
Texasban élek. A 40 nap az életért Texasban alakult, itt van a székhelye. Én egy kisebb városból jövök, ahol nem volt abortuszklinika. Katolikus vagyok, de azon a környéken az embereknek csak 2 százaléka volt katolikus, így nem tudtunk saját papot állítani.
Ám csodálatos misszionáriusok voltak a papjaink, akik Írországból érkeztek, és néhányan Nigériából is. Írországban akkor még nem volt engedélyezett az abortusz, így amikor ők Amerikába jöttek, ez döbbentette meg őket a leginkább, mert annyira új volt ez nekik.
Egy texasi városkában jártam egyetemre, ahol volt abortuszklinika. Sok abortuszt végeztek ott, és ott kezdtem el békésen imádkozni egy abortuszklinika előtt, a barátnőm biztatására, aki ma már a feleségem. Ő is rendszeresen ott imádkozott, mert láttuk, hogy az abortuszok száma egyre emelkedik.
hirdetésElhatároztuk, hogy negyven napig megállás nélkül, éjjel-nappal fogunk imádkozni. Hiszen Jézus Krisztus is negyven napon keresztül böjtölt és imádkozott folyamatosan. Szóval mi is ezt tettük: negyven napon át, éjjel-nappal, megállás nélkül, békésen ott álltunk a helyi abortuszklinika előtt, imában, böjtben, és ez 28 százalékkal levitte a helyi abortuszok számát. Ez volt az első 40 nap az életért kampány. Ez 2004-ben történt, aztán 2007-ben országszerte és nemzetközileg is elindítottuk a mozgalmat.
Gondolod, hogy azért reagáltak rá ilyen gyorsan az emberek, mert a 40 nap egy már létező igényre adott választ?
Abszolút. Semmi nincs, ami olyan, mint az abortusz. A világon a katasztrófák általában rossz vezetők miatt következnek be, holokausztok és népirtások miatt. De az abortusz, az más: az belülről jön. Már 63 országban vagyunk jelen. A jelenlegi amerikai kormányzat a valaha létezett leginkább abortuszpárti kormányunk. Ráadásul sok vállalat exportálja is az abortuszt, olyan helyekre, mint Afrika és Latin-Amerika. De már ott is megtalálható a 40 nap az életért.
Az ember gyakran érzi magát tehetetlennek, és azt gondolja, mit tudok én tenni? Minden évben 56 millió abortuszt hajtanak végre világszerte. Mit számít, hogy én mit csinálok? A 40 nap az életért megmutatta, hogy az abortuszok nem valami távoli nagy kormányhivatalban történnek. A mi saját lakónegyedünkben végzik őket, az iskoláink és a templomaink szomszédságában, és igenis tehetünk valamit azokért a nőkért, akik úgy érzik, hogy nincs más választásuk, mint hogy elvetessék a gyermeküket.
Ezért terjedt el az egész világon, Isten kegyelméből, mert olyan sok ember érezte tehetetlennek magát, és a 40 nap az életért megszólította őket. Éppen két éve, hogy az egymilliomodik önkéntesünk jelentkezett, így világszerte egymillióan vesznek részt a mozgalomban.
Az abortusz több, mint pusztán politikai kérdés. Nem olyan, mint új utakat vagy hidakat építeni, megváltoztatni az egészségügyi ellátást vagy egy bevándorlási politikát. Itt alapvető emberi jogokról van szó.
A magzatok nem tudják megvédeni magukat. Gyengék és fogalmuk sincs róla, hogy mi történik velük, amikor megölik őket.
Odáig jutottunk, hogy csak úgy megszabadulhatunk tőlük. Kiselejtezzük őket bármilyen okra hivatkozva. Azért, mert fogyatékosak, anyagi okokból, vagy, mint Amerikában, mert csak úgy tartja kedvünk. Szóval ez egy globális méretű dehumanizálás, amilyet a történelem során még soha nem láttunk.
Úgy gondolom, hogy az ördög világszerte az elbátortalanítást használja eszközként az abortusz esetében. Ezt én magam is megtapasztaltam, és bizonyára sokan mások is. Mert ez valójában igen egyszerű kérdés. Nekem nyolc gyerekem van, és már a második osztályos is el tudja magyarázni azt, hogy miért rossz az abortusz.
Az embernek nem kell egyetemi professzornak lennie ahhoz, hogy tudja, miért helytelen az abortusz, hiszen ellenkezik a természetünkkel,
ezért állandó igazolásra szorul. És arra is, hogy mindig témát váltsunk. Ezért van az, hogy az abortusz ugye olyan gyenge lábakon áll, annak ellenére, hogy már több évtizede legalizált világszerte.
Mindig meg kell indokolni a szükségességét, mert általában izgatottan várjuk egy baba születését. Az ultrahangos vizsgálatról készített képeket kitesszük a konyhában. Műtéteket végzünk magzatkorú gyerekeken, hogy megmentsük az életüket. Szigorú büntetést kap egy bűnöző, ha terhes nőt öl meg. Mindez rávilágít azokra az ellentmondásokra, amelyek bizonyítják, hogy az abortusz egy hazugság. Ezért van szüksége az ördögnek arra, hogy elbátortalanítson bennünket, és hogy azt higgyük, az abortusz mindig itt lesz velünk, és hogy semmit sem tehetünk ellene. Mi a 40 nap az életért által közvetlenül megtapasztaltuk, hogy ennek az ellenkezője igaz.
Sok kicsi sokra megy az életvédő mozgalomban.
Szeretnék most beszélgetni a mozgalom tevékenységéről, arról, amit a 40 nap végez. Az ima és a böjt főleg az egyének szintjén történik? Vagy az összes résztvevővel együtt az abortuszklinika előtt?
Mindkét formában létezik, de elsősorban egyéni és csendes a jelenlétünk az abortuszklinikák előtt. Akár állami, akár magánintézményekben végzik az abortuszt, mi csendes, békés, imádságos, törvénytisztelő módon „tüntetünk” ellene. Van közös imádság is. Az e-mailes címlistánkra a 40 napon át minden egyes nap kiküldünk a Szentírásból egy olvasmányt, egy elmélkedéssel és imaszándékkal együtt. Sok ember van, aki a negyven napot egy szentmisével kezdi.
Szóval van egy közösségi része, de az igazán közösségi benne az, hogy 63 országban működik a 40 nap az életért, és egy közösséget alkotunk ezekkel az emberekkel. Akár Magyarországon, Texasban, Angliában vagy Nigériában vannak.
Minden kampányotoknak van oktatási része is, amikor elmentek a helyi közösség tagjaihoz. Pontosan mit takar ez az oktatás?
Elsősorban a helyi templomokat és egészségügyi szolgáltatókat keressük meg. Azt tapasztaljuk, hogy az orvostudomány kínosan érzi magát az abortusszal kapcsolatban. És ez így is kell, hogy legyen. Az orvosok nem úgy nőnek fel, hogy ők akarnak a legjobb abortőrök lenni. Általában a legjobb szívsebészek, tüdőgyógyászok, onkológusok szeretnének lenni. De valami mindig félresiklott azzal az orvossal, aki abortuszt végez. A legtöbb orvos határozottan abortuszellenes. Mi mindig felvesszük velük a kapcsolatot, hogy tudassuk velük, hogyha a kórházukban abortuszokat végeznek, imádkozni fogunk.
A templomokkal is felvesszük a kapcsolatot, és hívjuk őket, hogy vegyenek részt a kampányunkban. És ha kicsit bátortalanok, ez nagyon jó lehetőség arra, hogy megosszuk velük a statisztikákat, és felhívjuk a figyelmünket a meg nem született gyermekekkel kapcsolatos biológiai tényekre.
Amikor elfogadod az abortuszt, tagadod a tudományt, visszautasítod a józan észt, és persze visszautasítod Istent.
Azt feltételezed, hogy a világunknak jobb az ember nélkül.
Milyen gyakran esik meg, hogy olyan nők jönnek oda hozzátok információért, akik éppen bemennének a klinikára? Ezekre az esetekre gondolva mindig van jelen képzett segítő?
Igen, ez pontosan így történik. Jönnek nők, néha hat vagy hét is egy nap alatt, néha meg csak egy jön oda egy egész hét alatt. Szóval változó, de amit mi tudunk a saját statisztikáinkból, hogy közel 21 ezer nő választotta az életet a legeslegutolsó pillanatban. Ezek csak azok, akikről tudomásunk van, de az összes megmentett élet megszámlálhatatlan, mert azok, akik egykor abortuszklinikán dolgoztak, elmondják nekünk, hogy amikor ott vagyunk, a nők nem jelennek meg az abortuszidőpontjukra.
Már a jelenlétünk is elegendő. Mi csak imádkozunk, és a volt abortuszklinikákon dolgozók azt mondják, hogy ilyenkor a meg nem jelenési ráta egészen 75 százalékos tud lenni.
Több mint 21 ezer megmentett élet. Olyan konkrét esetekről van szó, amikor a nők elmondták, hogy azért választották az életet, mert ti békés imával jelen vagytok?
Igen, ezekről van szó. Ezek a bizonyítottan megmentett életek, maguktól a nőktől tudjuk. És sokszor a mai napig kapjuk a képeket egy 9 évesről, egy 10 évesről, aki egy 40 nap kampány következtében maradt életben évekkel ezelőtt. Állandóan kapunk képeket elsőáldozásokról, fociedzésről vagy a gyerekeknek a ballagásáról, általános vagy középiskolából, akiket évekkel ezelőtt sikerült megmenteni.
A 21 ezres szám csak szerény becslés. Már csak azokról tudunk, akik elmondják nekünk, vagy idővel kihozzák a babájukat. Ez sokszor történik. Egyszerűen csak megjelennek, és azt mondják, hogy te nem ismersz engem, és én nem ismerlek téged, de itt kint imádkoztál két éve, és én úgy döntöttem, hogy nem megyek be. És most be szeretnélek mutatni a kislányomnak, és szeretnék veled imában hálát adni. Ez gyakran megtörténik. Semmi sem fogható ehhez az érzéshez, és ilyenkor látjuk az ima erejét.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás