Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök rendszeresen oszt meg jobbnál jobb írásokat a közösségimédia-oldalán. Ezúttal egy Fredi-Újpest meccs tanulságairól írt, érdemes elolvasni és okulni belőle.
„Vedd le a mezt” – skandálták az NB I-es Újpest szurkolói, amikor kedvenceik súlyos vereséget szenvedtek a régi riválistól. A játékosok egy ideig zavarban voltak, majd sorra kibújtak a mezből, és leterítették azt a gyepre. Bár szeretem a focit, és ezen a meccsen történetesen éppen kedvenc csapatom, a Fradi győzött kiütéssel, most mégsem az a fontos, hogy kivel történt ez. Magát a jelenséget érzem tanulságosnak: szemmel látható következménye lehet annak, ha valaki szívtelenül játszik, alulteljesít és hibát hibára halmoz. Méltósága kell hogy legyen hivatásunk olyan külső jelének, mint egy futball-mez, egyenruha vagy éppen liturgikus öltözet. Akiről így levetetik a mezt, és így korábbi öltözéke nélkül találja magát, az át kell hogy élje kiszolgáltatottságát. De talán azt is, hogy életét rendeznie kell. Ilyesmiről ír Hálóing nélkül című versében Dsida Jenő:
„És hirtelen ráijedtem, hogy ami eddig élt,
csak a ruha: kabát, kalap, harisnya és cipő volt,
nadrág, nyakkendő, kesztyű és puha ing,
hirdetésmely fedez és véd zord hidegtől,
véd és takar magamtól engemet:
jaj, elvesztettem minden szál ruhámat,
önmagamat és védő ingemet.”
Soha nem szurkoltam az érintett csapatnak. Az adott játékosokat még csak névről sem ismerem. Mégis abban bízom, hogy a mez ilyen kényszerű levétele katartikus hatással lesz rájuk. Szurkolok nekik. Életemben először – és talán utoljára – mondom ezt: Hajrá, Újpest! (Most, hogy ezt leírtam, zavarba is jöttem.)
Forrás: Fabiny Tamás Facebook-oldala
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás