2022. 09. 05.

„A vallás nem választható le egy nép kultúrájáról” – Magyarósi Csaba vlogger

Az internetes tartalomfogyasztás mostanra mindenkit érint valamilyen formában, abba azonban kevesebben látnak bele, mennyi munka rejlik egy-egy ilyen anyag előállítása mögött. Magyarósi Csabával A Szív magazin készített interjút tévézésről, újságírásról, videózásról, internetes divathullámokról és arról, miért látogat el templomokba, bárhol is jár. Szemlénk.

Mostanra Magyarországon rengeteg ember megismeri az arcodat a videóid miatt, de a médiában eltöltött két évtizeded újságírással kezdődött. Úgy tudom, nem zökkenőmentesen.

Igen, akkor még az egyetemen tanultam kommunikáció és magyar szakon, de nem igazán jöttem ki a pénzemből, úgyhogy munkára volt szükségem. Meghallottam, hogy az Index gazdasági rovatánál van gyakornoki képzés, amire megpróbáltam jelentkezni. Legalább tíz e-mailt írtam, amire semmi válasz nem érkezett. Ha sikerült is felhívnom a rovatot, akkor sem a rovatvezető vette fel, a kollégák pedig nem adták át neki az üzeneteimet. A huszadik próbálkozásnál elvesztettem a türelmemet, és bementem, hogy akkor én ott megvárom a rovatvezetőt. Ő elmondta, hogy igazából nincs képzés. Jó lenne, ha valaki dolgozna, de semmi pénzük nincsen erre, és egyébként is profi újságírót várnak, nem egy kezdőt. Ezután én addig rágtam a fülét, hogy vegyen fel, hogy végül fizetés nélkül biztosított nekem egy sarkot, ahol tudtam dolgozni. Gépem sem volt, de felajánlottam, hogy beviszem a sajátomat, mert annyira akartam cikket írni. Végül mégis találtak egy gépet. Majdnem egy éven keresztül tulajdonképpen ingyen dolgoztam, mire felvettek. Egyébként ez a rovatvezető Mesterházi Dávid volt, akivel pár évvel később elkezdtem a videózást.

Miért cserélted a billentyűzetet kamerára?

Már akkor elkezdtem videósként dolgozni, amikor újságíró voltam. Amikor idejött a világ legnagyobb repülőgépe, arra gondoltam, hogy van otthon egy kis digitális kamerám, mi lenne, ha most az egyszer nem cikket írnék, hanem készítenék egy videót. Ez végül sokkal nézettebb lett, mint egy átlagos írott beszámoló, pedig akkor még nem volt benne a köztudatban ez az online videózás. Így indult az Attraktor – egy olyan videósorozat, amiben nagy gépeket mutattam be, és éveken keresztül futott. Végül megvásárolta a Discovery tévécsatorna, ahova két éven keresztül készítettük a szériát. A második évad után visszanéztem magam mögé, rájöttem, hogy lement összesen húsz adás. Ennyi idő alatt online több százat tudtam volna csinálni. Jó volt a nézettség, de korábban online sokkal több emberhez jutottak el az epizódok. Akkor úgy voltam vele, hogy én innentől kezdve már csak videózni akarok, mert sokkal jobban szórakoztat, jobban bele tudom vinni magam, jobban ki tudom fejezni magam így, mint írásban. Mindezt online, mert az kevesebb macerát és több tartalmat jelent.

Mennyit dolgozol átlagosan egy nap, hogy ilyen mennyiségű anyagot készíts a nézőidnek?

Változó, de jellemzően többet, mint amennyit tervezek. Szerintem átlagosan tíz-tizenkét órát, ami néha tizennégy-tizenöt is lehet.

Ilyen mennyiségű munka mellett hogyan küzdesz a kiégés ellen?

Egyelőre nem fenyeget. Minden évben tartok egy nagyobb szünetet, amikor a családommal vagyok egy, két, akár három hónapot, ez pedig segít feltöltődni. Ilyenkor eszembe se jut a videózás, együtt örülünk, játszunk a gyerekekkel, kirándulunk, olvasunk. A vakáció végén általában már tele vagyok új ötletekkel. A feleségem rengeteg ihletet ad, de segít két lábbal a földön maradni. Ha esetleg az a veszély fenyeget, hogy elszállok magamtól, ő „visszapofoz” a földre. Az egyensúly a munka és a pihenés között, illetve a támogató környezet segít a kiégés elleni küzdelemben. Illetve az is, hogy semmit se csinálnék szívesebben a jelenlegi munkámnál, ezt pedig megbecsülöm. Nem abból indulok ki, hogy „de bezzeg ha én ezt Amerikában csinálnám, akkor nekem mennyivel több nézőm és pénzem lenne”. Hogyha az ember tisztában van a saját kiváltságos helyzetével – szerintem a Magyarországon élők többsége ilyen a világ nagy részéhez képest –, akkor az segít neki, hogy örömmel kezdjen bele a napjába.

Fotó: Vörös Szabolcs – A Szív 

Az utazásaid és a vlog kapcsán is nagyon gyakran látogatsz el templomokba, vallási épületekbe. Van ennek valami szakrális vonatkozása?

– Ennek sok vonatkozása van. Egyrészt az én utazós videóim nemcsak arról szólnak, hogy hol lehet elnyalni egy jó fagyit, hanem hogy milyen a hely kultúrája, történelme. Ez pedig nem választható el a vallástól, akárhol vagyunk is a Földön. Rengeteg videóm forog Európában, ahol a kereszténység történelmi szerepe megkerülhetetlen, ezért azt gondolom, hogy itt a templomok és más szakrális épületek bemutatása legalább annyira fontos, mint egy-egy világhírű múzeumé. Ezenkívül Robival – akivel ezeket az adásokat fel szoktuk venni – mindketten a győri Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpontban nőttünk fel, így van egy pluszkötődésünk is. Tudjuk, hogyan néz ki egy mise, mi történik odabent.

Nekem fontos, hogyha elmegyek bármilyen országba, akkor ott valahogy bejussak egy misére. Nagyon izgalmasnak tartom, hogy felismerem-e, hol tart a szertartás, ami amúgy könnyű, hiszen akármilyen nyelven tartják, ugyanaz a ritmusa. Ez a személyes érdeklődés is megjelenik az adásokban.

Tehát a média és a vallás területén egyaránt otthonosan mozogsz. Ennek fényében mit gondolsz arról, hogy sok egyházi tekintélyszemély elkezdett Tik-Tokot, YouTube-ot használni, vagy hogy Ferenc pápa naponta többször tweetel?

Ferenc pápát például követem Instagramon. Szerintem ez remek. Ezeknek a platformoknak a karaktere, ritmusa messze áll attól, amit mi az egyházról gondolunk, vagy amit az egyház kommunikál. Nagyon-nagyon nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, hogy a spirituális üzenet megmaradjon, de a közlésforma megújuljon, és közben ne lendüljön át az egész valamiféle kínos megfelelni vágyásba. Ferenc pápa Instagramjának üzemeltetői ezt jól csinálják, hiszen az látszik, hogy nem is görcsöl ezen, egyszerűen csak kirak dolgokat, a szeretetről beszél, és ez működik. Az egyház vezetőinek kommunikálnia kell a néppel, és a nép platformjai jelenleg az Instagram, a Twitter, a YouTube és a hasonló oldalak. Ötszáz évvel ezelőtt is sikerült megszólítani az embereket. Ha ez most is cél, akkor nincs más választás, mint kiaknázni az online tér nyújtotta lehetőségeket.

 

Forrás: jezsuitakiado.hu

Szemle
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás