A mesebeli tündérkeresztanyák evilági másai – mire készüljön a felkért keresztszülő?

“Egy gyermek felnevelése annyira felelős hozzáállást és sok kihívást tartalmazó történet, hogy kell a szülő mellé egy tartalék játékos, olyasvalaki, aki földöntúli képességeit és varázslatát kizárólag keresztgyermekére fordítja: védi, bölcsője fölé hajol, és olyan ajándékokat ad neki, amelyek segítségével sikerrel haladhat végig az élet útján.” A Képmás Magazin cikkét szemlézzük arról, hogy mit is jelent a gyakorlatban keresztszülőnek lenni.

A mesebeli tündérkeresztanyák történetéből kiderül, hogy ők adják a bölcsőben fekvő babáknak a szellem, a kegyelem és a szépség ajándékát, és később ők védik meg fiatal védenceiket az esetleg bántalmazó apától (Szamárbőr), vagy a gonosz mostohaanyától, netán az irigykedő, kirekesztő mostohatestvérek ármánykodásaitól (Hamupipőke). A tündérkeresztanya a gonosz varázslattól is megóv, varázspálcával felszerelkezve egy csapásra mosolyra változtathatja a könnyeket.

Mi a valódi keresztszülők feladatköre, és mit várhatunk el tőlük?

Keresztszülő a 14–16. életév betöltése után lehet valaki, ez felekezetenként változó. Bizonyos esetekben az egyház fiatalabb személy vállalását is engedélyezi.

A keresztszülő kiválasztása kifejezetten komoly feladat és döntés, ő ugyanis egy családon kívüli vagy család feletti kapcsolódási pont, tulajdonképpen a gyermek számára az egyetlen „választott rokon”.

„Nem rokon, mégis családtag” – írja Kiss Judit Ágnes a Tündérkeresztanya című meséjében. Sokan ezt a szálat is a családon belül kötik össze, de nem kötelező, választhatunk barátot, ismerőst is gyermekünk keresztszülőjének, akit ezen a módon közelebb húzhatunk magunkhoz is. Felékérhetünk egyedülálló embert is, külön keresztanyát és keresztapát is, nem kötelező házaspárnak lenniük. Nem egy gyönyörű házasság indult már közös keresztszülőség vállalásából, és nem egy esetről tudok, amikor a keresztszülői felkérés hátterében ott lappangott a gondolat, hogy hátha egymásra találnak a keresztszülők – és az első varázslat már létre is jött…

hirdetés

Szükséges ekkor előre megbeszélni, hogy mit várunk el a leendő keresztszülőtől, és mennyi kötelezettséggel jár ez számára. A keresztszülő ugyanis nemcsak azt vállalja, hogy keresztvíz alá tartja a gyermeket, hanem hogy ennek a szimbolikus cselekedetnek a szellemében a gyermeknevelés különleges pillanataiban a szülő segítségére lesz időtlen időkig, a keresztény elveket minden lehetséges formában átadja neki, ott van a gyermek életének különböző színterein, vele sír, vele ünnepel, és még az is előfordulhat, hogy olyan dolgokat is tud róla, amiket talán a szülei sem.

A keresztszülő tehát segítője a szülőknek, bizalmasa a keresztgyereknek, nevezhetjük őt akár „fogadott cinkosnak” is.

A szertartás, amely újabb pártfogókat ad a gyermeknek

A keresztelési szertartás megrendezése nincs időhöz kötve, általában a gyermek egyéves kora előtt szokták megtartani. Az időpont kiválasztásában praktikus szempont, hogy a gyermek napirendje addigra kialakuljon, és megbízhatóan el tudjon viselni egy misényi elfoglaltságot anélkül, hogy „eget verő” sírásra fakadna.

A keresztszülő első kötelessége a keresztelési ruha beszerzése, esetleg annak hímzése is. A keresztelési ruha színe a hagyomány szerint fehér, ami a lelki tisztaságot és az Isten igéjére való nyitottságot jelképezi. A fehér ruha Krisztus feltámadására is utal. A hagyományos hímzés szövege: „Isten gyermeke vagyok”.

A keresztszülők feladatai 

A keresztapa feladata a katolikus keresztelő során, hogy a kezében tartsa az égő gyertyát, amely Krisztus világosságának jelképe. A lángot a keresztelő során életben kell tartania. Általában a keresztanya tartja karjában a gyermeket, amikor a pap háromszor leönti szentelt vízzel a kisbaba fejét. A szertartás végén a keresztszülők aláírják az anyakönyvet, ez az elkötelezettségük tárgyiasult emléke.

A keresztapa feladatai közül ki szokták emelni, hogy egész élete során imádkozzon a keresztgyermekéért, foglalja őt napi imáiba, és lehetőleg tanítsa meg a gyermeket is imádkozni, Istenhez fordulni. A keresztapa tulajdonképpen azt vállalja Isten előtt, hogy – szimbolikus értelemben, de a gyakorlatban is – kis védencét magával viszi Istenhez, bemutatja neki, és kegyelmébe ajánlja.

A keresztanya szerepe sajátságos. Legtöbb esetben az édesanyával megegyező életkorban van, tehát a gyermek számára egy bizalomra méltó életkor képviselője. A tisztelet ellenére ő mégsem anyai szerepkörben kapcsolódik keresztgyerekéhez, hanem valami lágyabb és kevésbé formális viszonyban. Egy „tündérkeresztanya” képes a gyermek olyan érzéseit és gondolatait is elfogadni, amelyekkel egy serdülő lány vagy fiú nehezebben fordul a szülei felé, azonban ő mégis közvetíthet a két fél között. A keresztanya részt vesz keresztgyermeke lelki életében, készenlétben van, nem nevel, hanem valamiképp folyamatosan jelen van. A megbízás ideje határozatlan, és váratlan túlórák adódhatnak.

A keresztszülőnek egész élete során segítenie kell a keresztgyermekét abban, hogy hitben növekedjen, megtalálja a szűk ösvényt, és élete megpróbáltatásai során is a szentségek és a szent élet felé kell őt vezetnie. A jó keresztszülő idővel harcostárssá válik a bűnök elleni harcban, segítővé az élet nehézségeiben, és osztozik a keresztgyermek örömében.

Legmélyebb vállalása, hogy a szülők halála esetén biztosítja a gyermek nevelését.

Ez ma már nem konkrét családba fogadást jelent, mint régen, amikor a fiatal szülők halandósága jóval nagyobb volt, de szellemi vezetést és felelősségvállalást mindenképpen.

A teljes cikk a Képmás magazinban jelent meg.

hirdetés