2022. 08. 22.

„A dicsőítés elsősorban nem zene, hanem életmód, világnézet, szerelem” – Pajor Ábrahám, az Ararat Worship frontembere

Az Ararat Worship Collective dalszerzőjével, Pajor Ábrahámmal az Ez az a nap! Magazin készített interjút: személyes életéről, dalainak születéséről, zenei projektjeiről és az Ararat Worship múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Szemlénk.

Hogyan jött a zene szeretete az életedbe? A családi háttered – édesapád, Pajor Tamás zenei pályája – adta, hogy számodra is fontos legyen, vagy más úton jutottál el a zenélésig?

A zene, a hangszerek, a dallamok és a rímek világa mindig is szerves része volt az életemnek. Édesapám zenei és szövegírói tevékenysége nyilván erősen hozzájárult ahhoz, hogy testvéreimmel együtt hamar fogékonnyá váltunk a művészetekre. Ez nem tudatos nevelési stratégia volt, sokkal inkább egy inspiratív otthoni miliő, ami hatott ránk. Igényes zenék szóltak a lakásban, és mindig volt valami hangszer, amivel lehetett ismerkedni. Emlékszem, kisiskolásként hamarabb írtam dalt, mintsem megtanultam volna a szorzótáblát. Később, tinédzserként, viszonylag fiatalon szolgálni kezdtem a gyülekezetünk ifjúsági dicsőítő zenekarában, eleinte basszusgitárosként, majd később gitárral, énekkel. Mind a hangszeres játék, mind a dalszerzés nagyon természetesen alakult ki nálam, és a kezdetektől fogva kísérte az életemet.

Gyülekezetben nőttél fel, a kereszténység sosem volt ismeretlen számodra. Mikor vált személyessé számodra a hit? Elmondanád, hogyan döntöttél Jézus Krisztus követése mellett?

Hála Istennek harmonikus családban nőhettem fel; gyerekként hiteles keresztény neveltetést kaptam ugyan, de Jézus Krisztust mégsem ismertem személyesen. A kereszténységnek számomra hosszú éveken át elsősorban csak erkölcsi és szociológiai dimenziója volt. Sokáig a kereszténységből csupán két dolgot érzékeltem: egyfelől szabályokat, másfelől pedig egy közösségi-gyülekezeti formát. Annak ellenére, hogy ezek alapvetően nagyon értékes dolgok, sem a neveltetés, sem a gyülekezetbe járás nem volt elegendő ahhoz, hogy személyes kapcsolatba kerüljek Istennel. Az evangéliumi hőshöz, a kis termetű Zákeushoz tudom hasonlítani az akkori önmagamat, aki látott mindenkit, aki Jézus miatt összegyűlt, de magát Jézust nem. Érzékelte a külső formát, de a belső lényeget nem. Ahogy neki is, úgy nekem is a valódi változáshoz személyes találkozásra volt szükségem Jézussal, majd pedig személyes döntésre Őmellette. Kisebb-nagyobb kanyarok után végül 16 éves koromban hoztam meg a döntést, hogy meg akarom ismerni Jézust, tudnom kell, ki Ő, és indulnom kell az Úton.

Mit jelent számodra Isten dicsőítése, különösen a zenei formában való magasztalása?

A dicsőítés elsősorban nem zene, hanem életmód, világnézet, szerelem. Sokan azt gondolják, hogy a dicséret akkor kezdődik, amikor a zenészek felmennek a színpadra, és akkor fejeződik be, amikor lejönnek onnan. Tulajdonképpen pont fordítva van. Az igazi dicsérő élet valójában otthon kezdődik, a magánéletben, a munkahelyen, a buszon, a metrón, a SPAR-ban. A hétköznapi életben kell, hogy letegyük az életünket Jézusért, őszintén szeressük, tiszteljük Őt, és hogy hálát adjunk Neki. Dicséretben szolgálóként ideális esetben a színpadon valójában csak folytatjuk azt, amit amúgy is teszünk, megélünk.

Mesélnél az Ararat Worship létrejöttéről? Hogyan és milyen céllal alakult az együttes?

Dicsőítő dalokat én már régóta írtam folyamatosan, több későbbi Ararat-dal valójában még 10-15 évvel ezelőtt íródott. Ezeket a dicséreteket éveken át érleltem, nem nagyon osztottam meg vagy publikáltam sehol. Úgy álltam hozzá, hogy mindenekelőtt az albérletemben, kettesben az Úrral kell, hogy „működjenek” ezek a dalok. Ha otthon engem be tudnak vinni Isten jelenlétébe tartósan, éveken át, akkor talán képesek lesznek másokat is inspirálni. Évek óta együtt zenéltem olyan csodálatos, tehetséges zenészekkel mint Katona Krisztián, Tóth Zsani, Bogdán Márti (az Ararat későbbi énekesei), vagy mint Schweigert Patrik (az Ararat dobosa), Hajós Beni (az Ararat gitárosa) és természetesen még mások is. Belőlük alakult ki nagyon organikusan az évek alatt egy baráti-szellemi kör. Ebben a körben egyre gyakrabban mutattam meg részleteket a dalaimból, zsoltáraimból, és egyre jobban inspirált bennünket, hogy ebből egy nap közösen főzzünk valamit. 2018 őszén ültünk le ezzel a baráti körrel egy belvárosi étteremben, és eldöntöttük, hogy elkezdjük ezeket a dalokat közösen énekelni, rögzíteni és publikálni Isten dicsőségére.

Fotó: Ararat Facebook-oldal

Miből áll a dalszerzés folyamata? Egyedül írod őket, vagy közösen alkottok?

Az Ararat-dalok túlnyomó részét én írtam. Van 1-2 dal, ahol közösen alkottunk más Ararat-tagokkal, pl. Katona Krisztián barátommal, a csapat egyik énekesével, aki egy fantasztikusan tehetséges fiatal énekes, dalszerző. A dalok nagy része otthoni imákból és egyéni élethelyzetekből született, tulajdonképpen modern zsoltárokról beszélünk. Különbség van dal és dal között abban a tekintetben, hogy mennyire inspirált az alkotófolyamat. Több dal esetében a dallam és a szöveg egyaránt 20-30 perc alatt, revelációszerűen, szinte egy darabban „érkezett”, mintha diktálták volna. Más dalok esetében pedig magvak, üzenetek, fél sorok, dallamtöredékek kerülnek az ember szívébe amiket utána hetekig, hónapokig, sőt akár (esetemben gyakran) 5-10 évig is „kihord” az ember.

Van személyes kedvenc dalod, amely különösen közel áll hozzád? Akár mondanivaló, akár a születésének története miatt?

Több dal is nagyon közel áll hozzám, de most talán a Fájdalmak Férfia c. dalt említeném. Amikor az a dal született, akkor rögtön tudtam, hogy ez az egyik legfontosabb dal, amit valaha kaptam. Amikor leforgattuk a dal videóját, akkor a dal közepénél többen olyannyira az Úr jelenlétébe kerültünk, hogy térdre estünk, és én percekig csak annyit tudtam mondani, hogy „Istenem, én nem tudom elmondani ezt az üzenetet, nem vagyok rá méltó, ez túl szent, túl forró”. Ott értettem meg, hogy az evangélium, az nem a kereszténység egyik legfontosabb üzenete, hanem az egyetlen.

Nagyon sokan hallgatnak benneteket az online platformokon, és a koncertjeitekre is napok alatt elfogynak a jegyek. Minek tulajdonítod ezt a sikert?

Úgy gondolom, hogy ez nem a mi népszerűségünk, hanem Jézusé. Megmondta, hogy ahol „Őt felemelik, ott mindenkit magához vonz”. Nagyon nehéz időket élünk, rengeteg a gond és a bizonytalanság. Az embereknek (úgy hívőknek, mint nem hívőknek) nagyon nagy szükségük van Isten érintésére, most jobban, mint valaha. Az az őszinte vágyunk, hogy a dalaink segítsenek ennek a természetfeletti érintkezésnek, találkozásnak a létrejöttében.

Szeptember elején a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon léptek fel. Hogyan készültök erre a koncertre? Mire számíthatnak azok, akik ott lesznek?

Természetesen aktívan készülünk rá, zajlanak a próbák, mind a szakmai, mind a szellemi-lelki felkészülésre igyekszünk hangsúlyt helyezni ezekben a hetekben. A worship nighton zömében régi, ismert Ararat-számokat fogunk játszani, de annyit elárulok, hogy 3 új dallal is készülünk. Azt is elmondhatom, hogy mi nem szórakoztató koncertre vagy kulturális rendezvényre készülünk elsősorban. A célunk, hogy a Margitszigeten minden jelenlevővel együtt egy nagy, közös dicséret-összejövetelt tartsunk, melynek a főszereplői nem mi vagyunk, hanem a Biblia Istene.

Forrás: Ez az a nap! Magazin

Borítókép - Fotó: Ez az a nap! Magazin
Szemle
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás