A magyar keresztény könnyűzenei élet történelmi pillanata volt az Ez az a nap! idei rendezvénye, amelyen negyvenezren (!) vettek részt a Puskás Arénában. Az esemény hetekkel később is nagy hatással van a résztvevőkre, a 777-hez is több tanúságtétel jutott el. Beszélgetés László Viktorral, az Ez az a nap! alapítójával egy régi álomról, visszajelzésekről, gigantikus háttérmunkáról – azaz 2022. július 23-ról!
Aki régebb óta ismer Téged, az pontosan tudhatja, hogy milyen régi vágyad volt az Ez az a nap!-ot egy nagy stadionban megrendezni. Egészen biztos, hogy sokszor elképzelted, milyen lesz majd ez az esemény – ehhez az álomhoz képest mi az, amit kaptál július 23-án?
A legnagyobb csoda, hogy ez a rendezvény létrejöhetett, főleg olyan körülmények között, amelyek mostanában érnek bennünket: a pandémia, a szomszédban kitörő háború. Csodaként fogjuk fel, hogy mégis átélhettük a találkozást. Mindig elénk került egy akadály, amelyen felül kellett kerekednünk, amely úgy tűnt, hogy legyőz bennünket.
2022. július 23-a egy kicsit ezért olyan volt a számomra, mint a karácsony, amelyet nagyon vársz gyermekként, folyamatosan azon gondolkozol, hogy milyen és mekkora ajándékokat kapsz majd – amíg végre el nem jön a nagy nap. Ez történt velünk is, július 23-án felbontottuk az „ajándékokat”: onnantól kezdve, hogy a fúvószenekar elkezdte a himnuszokat eljátszani, azt éreztem, hogy ez elindult. Percről percre, óráról órára megdöbbentő volt szembesülni azzal, hogy a huszonvalahány évnyi szervezői munka hogyan csúcsosodik ki a szemünk láttára, mert mi az összes eddigi rendezvényünkre úgy tekintettünk, mint ennek a hatalmas eseménynek egy próbájára.
Isten ki tudta bontakoztatni azt, amit ebből szeretett volna, mi pedig ki tudtuk csomagolni ezeket a lelki ajándékokat, és remélhetőleg mindenkinek adtunk is belőle.
Az egész rendezvénynek az volt a célja, hogy közelebb kerülhessünk Istenhez, Jézus nagyobb legyen bennünk és a Szentlélek járjon át. Rengeteg tanúságtétel született azóta, folyamatosan kapjuk a visszajelzéseket a résztvevőktől.
Fotó: Ez az nap!
A magyar dicsőítő zenekaroknak, énekeseknek ez egy életre szóló élmény lehetett, de milyen visszajelzések érkeztek a világhírű külföldi előadóktól? Számukra ez egy koncert volt a sok közül, vagy éreztették veletek, hogy ez nekik is különleges este?
Talán ez a legnagyobb bizonyság, mert a magyar előadókkal napi kapcsolatban vagyunk, közösen készültünk, megosztottuk a terheket, az örömöket és a sikereket is. De amikor megérkezik Ausztráliából, az Amerikai Egyesült Államokból vagy Angliából egy olyan előadó, aki csak két napra jön Budapestre, azért az egészen más.
Őszintén mondhatom, hogy megdöbbentette és megrendítette a külföldi vendégeket, hogy milyen méretű és színvonalú rendezvény fellépői voltak – egy számukra kicsi országban. Érdemes megnézni néhány világsztárnak – például a Bethel Music énekesének – közösségi oldalát, nehezen találták a szavakat ők is. Sok előadóval találkoztunk a színpad mögött, minden kiderült azokból a beszélgetésekből, hogy milyen áldottnak érezték a hangulatot.
Az Ez az a nap! alapítójaként és az esemény főszervezőjeként te mennyire tudtad átadni magadat ennek a hangulatnak? Volt-e olyan pillanat, amikor „csak” egy hívő emberként voltál ott?
Minden egyes helyzetet hívő emberként igyekeztem megoldani, hiszen több olyan problémánk is volt, amelyeket – hála Istennek – a háttérben sikerült elintéznünk. De elég, ha csak arra gondolunk, hogy a programot mennyire pontosan kellett tartani, hiszen pontban 22 órakor be kellett fejeznünk, 28 produkciót kellett összesűríteni. A technikai stáb is megemlítette, hogy a Sziget Fesztivál nagyszínpadán ennek a töredéke a munka – például a hangszerpark is hatalmas volt.
Gigantikus háttérmunka volt, amelyet nekem másodpercre pontosan kellett követnem, sok olyan helyzet volt, amit imádsággal és türelemmel kellett megoldani. Nem volt könnyű feladat, de bármilyen fáradtak is voltunk, a maximumot szerettük volna nyújtani – úgy érzem, hogy ez sikerült. Most, több nap elteltével, a felvételeken dolgozva és a tanúságtételeket olvasva döbbenek rá, hogy milyen kegyelemmel teli nap volt.
Ismert színészek, rendezők, előadók egy-egy nagy produkció után gyakran egy „kiüresedett” állapotról számolnak be, amikor el sem tudják képzelni, hogy ők valaha is újra alkotni fognak. Bennetek ez a fajta hozzáállás van, vagy ennek az ellenkezője: hogy ha 40 ezer embert el tudtatok hívni, akkor miért ne legyen legközelebb mondjuk 60 ezer?
Mi tényleg mindig Isten akaratát próbáljuk teljesíteni. Nincsen bennünk olyan törekvés, hogy ha sikerült a 40, akkor legközelebb legyen a duplája. Sőt, inkább azt szeretnénk, hogy ez most kicsit mindenkiben ülepedjen le, csomagolja ki a lelki ajándékát. Az esemény másnapján már olyan kommenteket olvastam a YouTube-on, amelyek arról szóltak, hogyan változtak meg az emberek egyetlen este alatt, hogyan gyógyultak be régi sebek.
Jelenleg még rengeteg utómunka vár ránk, ezért nincs is időnk és lehetőségünk a következő lépésen gondolkodni. Az biztos, hogy rajtunk semmi nem fog múlni, ha úgy érezzük, hogy Isten újra hív bennünket, mi készen leszünk arra, hogy teljesítsük az akaratát.
Martí Zoltán
hirdetés
1 Komment
Mi nagyon hálásak voltunk Istennek, hogy ezt a nagy volumenű rendezésért, de lehetet érezni, hogy mindenkit Isten vezetett, hogy ez meg valósuljon ez nem véletlen ez Isten kegyelmei ajándéka, hogy legyen ébredés mert még mindég a kegyelmi időben vagyunk. Mindenér Istennek Hála.