Vészjósló felhívást tett közzé Youtube-csatornáján Beer Miklós nyugalmazott váci püspök, aki a teremtett világ megmentésére, a szerényebb életre és a hívő ember felelősségének felismerésére hív bennünket.
“Egymás után érnek bennünket olyan élmények, amelyek elgondolkodtatnak, hogy helyesen élünk-e, jól látjuk-e a világot, az életet, a sorsunkat.
Amikor kezdődött a COVID-járvány, akkor egymás között arról beszélgettünk, hogy talán ez majd megdöbbent bennünket, a jóléti társadalom élvezőit, és talán egy kicsit jobban megbecsüljük az életünket, az emberi kapcsolatainkat. Bár nem ért véget még a járvány, de sajnos a reményeink szertefoszlottak:
hirdetésugyanott akarjuk folytatni csökönyösen, makacsul a kényelmes életünket, mint ahol abbahagytuk korábban.
Az idei év megint rádöbbent bennünket arra, hogy megváltozott a világ körülöttünk: kitört az ukrajnai háború, amire nem gondoltunk volna. Megtörténhetett ez velünk? Pusztítják egymást a szomszédunkban a testvéremberek!
S közben itt van az idei nyár, és itt van ez a szomorú Duna-part: a Duna, ami a környezetünk élő víz forrása és most apad. Itt van az aszály, bármerre járok az országban mindenhol panaszkodnak a gazdák, hogy a búzatermés az átlagosnál jóval alacsonyabb. Aggódnak a gazdák a kukoricáért, a napraforgóért.
Nézem a gyönyörű hegyeinket, július közepe van és barnulnak a fák. Erdőmérnök barátaimtól tudom, hogy tragikus a helyzet. Még mindig nem elég, hogy felébredjünk? Mi kell még, hogy rádöbbenjünk arra, hogy az Istentől kapott világért felelősök vagyunk? De ami még fontosabb, hogy felelősök vagyunk egymásért is.
Megnyugtatjuk magunkat azzal, hogy Magyarország gabonakészlete fedezi a mindennapi kenyerünket. De mi lesz azokkal az afrikai országokkal, ahol már most is milliók az éhhalál küszöbén állnak?
Felelősök vagyunk-e a klímaváltozásért? Próbáljuk újra és újra megmagyarázni, hogy régen is volt ilyen, de a lelkünk mélyén mindannyian érezzük, hogy felelősek vagyunk. Hívő emberként egyszer Isten elé kell állnunk, hogy mit tettünk ezzel a gyönyörű világunkkal, amit az Isten értünk teremtett? És mit teszünk egymásért?
Mindenkit arra kérek, hogy egy kicsit éljünk szerényebben. Hogy kiket érek el, ki hallja meg ezt a felhívást, nem tudom. De mi, akik hívő embernek tartjuk magunkat, mi különösen felelősök vagyunk, hogy merjünk egy kicsit szerényebben élni. Hálát adni az ételünkért, az italunkért, a napfényért, a levegőért, a vízért. És mindig gondoljunk azokra, akiknek ez nem jut, akiknek ez nem természetes.
Fohászkodom, Uram, Istenem, adj érző lelket, adj felelősségtudatot, adj bátorságot, hogy merjem követni azt a krisztusi utat, amit mutattál nekünk. Aki együttérez a szenvedőkkel, az éhezőkkel – és aki a szeretetnek az értékrendjére hív bennünket, ami egyedül ad nekünk békességet, reménységet és jövőt.”
hirdetés
