Mit kezdjünk magunkkal, ha felismerünk magunkban egy vágyat, de annak betöltése helyett más utat választunk? Tényleg van jófajta szenvedés is? Miket érdemes végiggondolni az útelágazásoknál, döntési helyzetekben? Ehhez hasonló izgalmas kérdésekre keresi a választ Ónody Csilla coach, aki Pál Feri könyve alapján írt a témáról.
„Aki nem akar szenvedni, tanuljon meg szenvedni” – írta Pál Feri atya A szorongástól az önbecsülésig című könyvében. Meghökkentett. Miféle „akcióterv” ez: szenvedni kell, hogy ne szenvedjünk?
A katolikus pap és mentálhigiánés szakember a könyvében Viktor Franklt idézi, aki szerint három útja van, hogy megtaláljuk az életünk értelmét:
– valamilyen tevékenységben
– emberi kapcsolatainkban
hirdetés– a szenvedésben.
Nem is a fenti mondat hökkentett meg igazán, hanem az a két példa, amelyekkel Feri atya berobbantotta a téma jelentőségét.
Az egyik esetben egy sokgyerekes anyukának elege lesz az otthonlétből, a „csak” anyaságból, munkát keres, ráadásul férfiak közelségére is vágyik, és nem biztos abban, hogy nem ugorna bele egy kalandba, hiába szereti a férjét. A másik eset az atyáé: hiányérzete szokott támadni a nőkkel kapcsolatban, és olykor mélyen megszenved az érzéseivel.
Tuti kasszasikerötletek ezek, ha a hollywoodi filmmogulok fejével gondolkodunk, és abba az irányba visszük, hogy a vágyakozásuk beteljesül.
Pál Feri ezzel szemben – Frankllal együtt – azt mondja, itt dolgunk van a szenvedéssel, méghozzá a „jó szenvedéssel”.
Ennek az erényei:
- A felismerés: tudatosítjuk, kimondjuk az érzéseinket, vágyainkat
- A beismerés: nem tagadjuk le, nem nyomjuk el azokat
- Időt, teret és empátiát adunk magunknak érezni, gondolkodni, fájni
- Végiggondoljuk, hogy mi az az élet-döntésünk, elköteleződésünk, amely mellett /ellenére ezek az érzések egyáltalán felébredtek bennünk
A lehetséges kimenetelei ennek:
Az asszony esetében: „Előreláthatóan akkor van esélye hűségesnek maradni, ha a szenvedést tudatosan magára veszi, és megtalálja benne az értelmet, miközben vágyaival a férje felé fordul.” (89. oldal)
A pap esetében: „előhívom az összes érzést, szomorúságot, csalódottságot és a többit, ami ennek kapcsán előkívánkozik – és szenvedek. (…) Ez a fájdalom elenyésző ahhoz képest, amekkorává válhatna, ha nem vinném végig ezt a belső folyamatot, de teljesen elkerülni sem lehet. Ez az út azonban csak akkor járható, ha a szenvedésnek értelmét látjuk, és közben van valamennyi bizalmunk az életben.” (90. oldal)
Gondolatindító kérdések:
- Hogy vagyok most az érzéseimmel, vágyaimmal, gondolataimmal?
- Mi az, amivel legutóbb megszenvedtem, és ,,jól” szenvedtem? Hogyan csináltam?
- Mi az, ami megtart abban, hogy legközelebb is meg tudom csinálni?
„Eddig emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok.” (1Kor 10, 13)
Forrás: Ónody Csilla – coaching
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás