„Amikor úgy érzed, igazából nem vagy olyan jó, mint amilyennek mások látnak. Megkérdőjelezed, hogy van-e értelme annak, amit csinálsz. Úgy gondolod, meg sem érdemled azt, amid van, és attól félsz, egy idő után mindenki előtt kiderül, mekkora csaló vagy. Ilyenkor érdemes megnézni, mit mond rólad Isten, ki vagy te.” Az Arrivera blog cikkét szemlézzük az imposztor-szindrómáról.
Az imposztor-szindróma a pszichológiában is használt kifejezés, amely azt a helyzetet írja le, amikor egy ember sok területen sikeres, és ennek egyébként van sok bizonyítéka a környezet számára is. Mégis úgy érzi, hogy igazából nem olyan jó/ügyes/okos/szép/jókeresztény /stb… mint amilyennekmások tartják. Egy csaló. Imposztor.
Ez ahhoz vezet, hogy az ember megkérdőjelezi, hogy van-e értelme a dolgoknak, amiket csinál, folytathatja-e tovább, és ez egész odáig jut, hogy azt érzi, meg sem érdemli azt, amije van.
Rengeteg dologgal kapcsolatban alakulhat ki az imposztor-szindróma, az az életérzés, hogy „egy csaló vagyok”. Elbizonytalanodhatsz nemcsak az alkalmasságoddal, hanem a külsőddel, anyagi helyzeteddel, családi állapotoddal, kapcsolatrendszereddel, munkahelyi vagy gyülekezeti pozícióddal kapcsolatban is.
hirdetésIlyen gondolataid/érzéseid lehetnek:
- Előbb-utóbb kiderül, nem is vagyok jó abban, amit csinálok. Mindenki rá fog jönni, hogy valójában nem is vagyok olyan okos/ügyes…
- Csak mázlim volt, azért tartok itt.
- Nem nagy dolog, amit tettem. Nem érdemlek jutalmat/dicséretet, az a természetes, hogy apait-anyait beleadok, és az is kevés.
Mitől alakul ki ez az életérzés?
Az egyik legáltalánosabb eset keresztény hívőknél, amikor csinálsz valami olyat, ami nem önazonos, azaz bűnt követsz el és ettől úgy érzed, hogy a teljes személyiséged diszharmóniába került, semmi sem jó, semmi sem igaz abból, amit csinálsz.
Egy személyes példa. Régebben folyamatosan küzdöttem az önkielégítéssel és a pornográfiával, ezért bármilyen dicséretet is kaptam a tanulmányaimmal, emberi kapcsolataimmal, munkámmal, gyülekezeti aktivitásommal kapcsolatban, úgy voltam vele, hogy ezek semmit nem számítanak, mert az EGÉSZ ÉLETEM kamu. „Ha az emberek tudnák, ki is vagyok én (egy bűnös, aki csak jól álcázza magát), nem dicsérgetnének” – gondoltam.
Ez abból a szempontból volt nagyon rossz, hogy elindult a személyiségem kétfelé szakadása, volt egy „nyilvános énem”, aki nagyon szerette az Istent, szerette az embereket, pörgött a gyülekezetben, egy igazi aktivista volt, lehetett rá mindenben számítani. És ott volt a „sötét énem”, egy szimbióta, ami néha átvette felettem az uralmat, és olyan dolgokat művelt, amelyeket gyűlöltem. (Pál apostol is ír róla: Róma 7:15-25).
Erre tényleg az volt a megoldás, hogy „kibújtam” a fényre, és elkezdtem a világosságban való járást, ami végül a szabadsághoz vezetett. Most már dolgozhatok azon, hogyan szeressem és értékeljem saját magamat.
Aztán ott a második eset, amikor valakinek a rólad alkotott véleménye kiszakít a nyugalmi állapotodból, és mindent megkérdőjelezel magaddal kapcsolatban. A Bibliában az ördög egyik neve a rágalmazó (diabolosz), ami azt jelenti, hogy „szétdobáló”. Amikor az embert megrágalmazzák, azaz olyat mondanak róla, ami nem igaz, az is nagyon szét tudja szedni a személyiséget. Sokszor saját magunk is elbizonytalanodunk, hogy én tényleg olyan gonosz vagyok, mint amilyennek az a személy beállított?
Szűkítsd le azoknak a körét, akiknek engeded, hogy a véleményük belenyúljon a személyiségedbe!
Egy ember személyiségének legmélyét igazán csak Isten ismeri.
Ha valaki mond rólam valami negatívat, megkérem Istent, mutassa meg, hogy a barátaimnak, pásztoromnak, szüleimnek igaza van-e velem kapcsolatban. Néha tévedhetnek is.
A harmadik eset, az imposztor-szindróma életérzésének eluralkodásában, amikor változás áll be az élethelyzetedben, és az új szituáció ismeretlensége bizonytalanságot szül benned. Lehet ilyen az új suli, egy új munkahely vagy munkakör, új tevékenység (szolgálat) a gyülekezetedben, változás a családi állapotodban. (Pl: szingliségből jegyesség, jegyes létből házasság, gyerek születése, óvodába/iskolába menés és még folytathatnám.) Adj magadnak időt, hogy felvedd a tempót, koncentrálj arra, hogy apró lépésekkel haladj előre, és az irány jó legyen.
Mi a megoldás?
Az a helyzet, hogy még ha minden rendben is van a külsőddel, anyagi helyzeteddel, családi állapotoddal, kapcsolatrendszereddel, munkahelyi vagy gyülekezeti pozícióddal kapcsolatban, de nem Jézus Krisztusban gyökerezik az identitásod, akkor újra és újra el fogsz bizonytalanodni.
Mert ezek a dolgok nem tudnak megelégíteni. Nem ezek fognak boldoggá tenni.
Keresztényként a legjobb, amit tehetünk, hogy az identitásunkat Isten Igéje alapján határozzuk meg.
Ha valaki elfogadja Jézus Krisztust megváltójának és újjászületik, akkor „Krisztusban van” (2Kor 5:17-18). Jézus ugyanis elvette a bűneinket, minden rosszat belőlünk, minden tökéletlenséget, és elhordozta értük a büntetést, így cserébe nekünk adhatta az Ő igazságosságát (bűntelenségét). Ha ebben hiszünk, akkor az Atya Jézus Krisztuson keresztül fog ránk nézni (2Kor 5:19).
Lehet, hogy úgy érzed, a múltban elkövetett bűneid miatt ez lehetetlen. De nézd meg, mit mondott Pál, mi az a dolog, ami szerinte a legfontosabb: „egy a lényeg, a hátam mögött valókat elfelejtve, az előttem valóknak nekifeszülve futok a cél felé”. (Fil 3:13-14) Ha tehát megvallottad és elhagytad a bűneidet, akkor az a lényeg, hogy az előtted való dolgokra fókuszálj.
Emberek vagyunk, ezért követünk el hibákat. A kérdés az, hogy azokból tanulunk-e.
Tudod, nem attól leszel alázatos, „jókeresztény”, hogy a lehető legrosszabb embernek tartod magadat. Hanem hogyha Isten Beszédével összhangban gondolkodsz magadról, és mindent elkövetsz, hogy egyre jobban hasonlíts Rá.
Forrás: Arrivera blog
(Az Arrivera blog kersztény szemszögből igyekszik segíteni azoknak, akik szeretnének szabadok lenni a pornófüggőségtől.)
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás