Olvasónk, Dányi Dorina különlegesen szép versét hoztuk ma el nektek, amely a megváltás és a bűnbocsánat folyamatáról szól. Bátorítjuk minden Olvasónkat, hogy küldjetek bátran verseket, prózai szövegeket, blogokat: ezek kincset érnek nekünk és sokaknak!
Hol elfogy utolsó lélegzeted,
Sóhajtsz: beteljesedett végzeted.
Hol már tisztán látod: mi jó s rossz,
Szónak: ,,szubjektív” nincs otthon.
hirdetés
Lelked tisztán látod,
Volt jótetteid áldva áldod,
Vállad szépen megveregeted,
Képzeletbeli kalapod felemeled.
Jaj, jönnek azok a szavak,
S mint a zörgő haraszt
Vág téged mellbe
Bűneid következménye.
Arcod szégyen pírja önté el,
Szívesebben a földbe süllyednél el,
Gyűlölet kín-súlya nehezedik rád,
De várj csak, várj: tűnni kezd már.
Óvó kéz érinté vállad,
S kő-súlyod átnehezedik reája.
Felpillantasz, féltve néz szemedbe,
S te rátekintesz, felismerve:
Ki a végtelen szeretet e világon,
E percben lett igazán csak barátod.
Láttad, hallottad s érezted:
Érted hordozta a keresztet.
Dányi Dorina
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás