2022. 05. 20.

“Nem választható szét a test és a lélek” – interjú a genderideológiáról Dr. Ujlaki-Győri Annával

Dr. Ujlaki-Győri Anna mentálhigiénés szakember évek óta tart előadásokat a biblikus szexualitás témakörében, elsősorban a pornó és a genderideológia témájában. Mi az utóbbiról kérdeztük; a gender alapjairól, az ideológia terjedéséről, annak káros hatásairól és konkrét statisztikákról beszélgettünk vele, miközben kitértünk arra is, keresztényként hogyan tudjuk képviselni az igazságot.

Miért a genderideológiát választottad előadásaid témájának?  

Az évek során két téma vált szívügyemmé; az egyik a pornó, a másik pedig a gender-transzgender ideológia. A pornó és a genderideológia esetében is azt tapasztaltam, hogy alig van magyar nyelvű keresztény forrás, a szükség viszont óriási. Először a pornó témakörében olvastam, kutattam, és így jutottam el a gender témájához. Nem biztos, hogy gondolnánk, de elég erős összefüggések, átfedések vannak a két téma között.

Mit jelent a gender kifejezés és mi az ideológiának a lényege?

A genderideológia nem egy egységes ideológia vagy elmélet, de az alaptétele az, hogy a test elválasztható a lélektől, a lélek a személyiségtől és a test a személyiségtől. A gender szó alatt 2022-ben a társadalmi nemet értjük. Ez azt jelenti, hogy a genderideológiát vallók elválasztják a biológiai nemet a társadalomban betöltött nemtől. Judith Butler, a harmadik hullámú feminizmus egyik vezéralakja szerint a biológiánk semmilyen módon nem határol be minket, csak az egyénen múlik, miként szeretné megélni nemi identitását. Simone de Beauvoirnak van egy elhíresült mondata, miszerint senki nem születik nőnek, hanem azzá válik. Ezalatt ő azt értette, hogy nem kell, hogy meghatározzon az, milyen neműnek születtünk; az a meghatározóbb, hogy miként éljük meg a nemünket a társadalomban. Így jutunk el a konstrukcionizmus fogalmához, amely annyit tesz, hogy minden, ami a szexualitásunkra, a biológiánkra, a nemünkre vonatkozik, társadalmi konstrukció, nem objektív valóság.

hirdetés

A transzgender-ideológia egy ága a genderideológiának, vagy hova helyezhető el ebben a rendszerben?

Ez egy nagyon jó kérdés, mert a transzgender-ideológia egyfajta szempontból pont, hogy ellene megy a genderideológiának. A genderideológia azt vallja, hogy nem a biológiai adottságok határozzák meg azt, hogy milyen egy nő vagy milyen egy férfi. A transzgender-ideológia pedig éppen azt mondja, hogy léteznek olyan emberek, akik rossz testbe születtek. Hogy létezik olyan, hogy egy biológiai férfi valójában egy férfitestbe zárt nő, ezért csináljunk a testéből is egy nőies nőt.

Paradox módon a transzgender-ideológia éppen, hogy megerősíti azokat a nemi sztereotípiákat, amelyeket a genderideológia el akart törölni.

A genderideológia azért küzdött, hogy a nőket ne csak úgy azonosítsuk be, mint akik főznek, mosnak, takarítanak és úgy néznek ki, mint az ötvenes évek amerikai családanyája, hanem lehessen bárhogy megélni a nőiességet. A transzgender-ideológia terjesztői viszont, ha van egy nőiesebb férfi vagy fiúsabb lány, akkor rögtön felkínálják számukra a nemváltás lehetőségét, mert szerintük rossz testbe született az egyén. Feltehetjük azt a kérdést, hogy ha valóban létezik olyan, hogy valaki rossz testbe születik, akkor hogyan jut el arra a következtetésre mondjuk egy biológiai férfi, hogy ő valójában nő? Erre azt válaszolják a transzgender-ideologisták, hogy „hát érzi”. De honnan tudhatná, hogy milyen érzés nőnek lenni, hogyha soha nem volt az? Akkor ezek szerint vannak kifejezetten női érzések, amelyeket csak nők érezhetnek? Ugye a genderideológia tagadja ezt. Tehát láthatjuk, hogy nagyon-nagyon sok ellentmondás van ebben a közösségben és az ideológiáikban, mégis egy egységként szoktuk emlegetni ezeket a csoportokat, LMBTQIA+ néven. A feministák és a transzgender-aktivisták között is van ellentét; ha csak például azt a kérdést vesszük, hogy sportolhatnak-e biológiai férfiak a nők között, akkor nagyon erősen érezzük az itt feszülő logikai ellentmondásokat és érdekellentéteket.

A genderideológia alapja, hogy a férfiak elnyomják a nőket. Milyen hatással van a nők helyzetére ez az ideológia?

A genderideológia mögött az a marxista gondolat húzódik meg, hogy a nőket rendszerszinten elnyomják a férfiak. A biblikus férfi- és nőikép szerint egyenértékűek vagyunk, és a szerepeink különbözőek. Igenis van különbség férfi és nő között, amit Isten rendelt el, és ez jó így. Ezzel nagyon sokszor visszaéltek a történelem folyamán, ugyanakkor mégsem gondolom, hogy annak kéne az elsődleges célnak lennie, hogy a nők és a férfiak pontosan ugyanolyan szerepeket töltsenek be társadalmunkban.

A feminizmus második hullámában erősen felléptek a sztereotipikus nemi szerepek ellen. A megmozdulásnak voltak jó elemei is, például, hogy a nők is kereshessenek pénzt, legyen lehetőségük egyetemen továbbtanulni. Viszont a hagyományos anya- és feleségszerep ellen is nagyon erősen felléptek a feministák. Először az alternatív nemi szerepekért küzdöttek, majd ugyanezen logika mentén emberek egy csoportja az alternatív nemi irányultságok elfogadásért küzdött, így kerültek előtérbe a homoszexuálisok és az ő jogaik, és végül eljutottunk az alternatív nemi identitásokig. Egy gyors magyarázat: a nemi orientáció az, hogy kihez vonzódom, a nemi identitás pedig az, hogy én mit gondolok magamról.

A feminizmus harmadik hullámával fogalmazódott meg az a gondolat, hogy a biológiai nem és a társadalmi nem teljesen elválasztható egymástól, ezért saját magunk határozhatjuk meg, kik vagyunk, és azt is, hogy kit nevezünk férfinak és nőnek.

Itt már nagyon sérültek a nők jogai. Én nem vagyok feminista, mert azt gondolom, hogy igen, egyenértékűek vagyunk, és mégis mások a feladataink, az ajándékaink. Szükségünk van egymásra a férfiakkal. Manapság, főként Amerikában olyan tendencia figyelhető meg, hogy a nők valamivel jobbak, mint a férfiak, és nagyon kártékonynak tartom azt, hogy bár elértük azt, amit szerettünk volna, nem tud itt megállni a mozgalom, hanem magunk alá szeretnénk taposni a férfit, amivel nem járunk jól.

Milyen konkrét adatokban mutatható ki az ideológia terjedése?

Amerikában 2015 előtt nem igazán volt közbeszéd tárgya a gender. Ma viszont azt látjuk, hogy gyerekek is tömegesen gondolják úgy, hogy rossz testbe születtek. Az igazság az, hogy olyan nem létezik, hogy valaki rossz testbe születik, olyan mentális állapot viszont van, hogy valaki meg van arról győződve, hogy rossz testbe született. Ez hasonlítható egy anorexiás és más testképzavaros ember esetéhez, aki azt gondolja, hogy kövér vagy nem elég izmos, legyen bármilyen vékony, sportos. Az elmúlt száz év feljegyzett adataiból látszik, hogy korábban a társadalom 0,01 százalékát érintette a nemi identitászavar, tehát tízezer emberből egyet, és szinte csak és kizárólag olyan férfiak voltak érintettek, akiknek már kisgyerekkoruk óta nemi identitászavaruk volt.

Most viszont egy olyan trendnek, szociális járványnak vagyunk a szemtanúi, amelynek hatására tinédzser lányok váltanak nemet tömegesen. Akit mélyebben érdekel a téma és konkrét számadatokra kíváncsi, annak ajánlom Abigail Shrier: Visszafordíthatatlan károk című könyvét. Az írónő utána járt ennek a jelenségnek. Nyugat-Európában, Amerikában és Kanadában az iskolákban is jelen van a gender-transzgender lobbi, és a könyvben arról számoltak be fiatal lányok és szüleik, hogy vagy az iskolai oktatás során, vagy a közösségi médiában találkoztak egyáltalán azzal a gondolattal, hogy lehet, hogy rossz testbe születtek.

2016-ban és 2017-ben Anglia egyik legnépszerűbb genderklinikáján a bejelentkezők kétharmada lány volt. Döbbenetesen megváltoztak az arányok, amit nem lehet azzal magyarázni, hogy most már elfogadóbb a társadalom, mert akkor feltehetjük a kérdést, hogy hol vannak azok a hatvanéves nők, akik most a nagyobb elfogadás miatt végre férfiakká válhatnak.

Milyen szerepet tölt be a közösségi média a genderideológia terjesztésében?

Az Instagram megjelenésével gyakorlatilag exponenciálisan megugrott a nemet váltani akaró lányok száma. A közösségi média platformjai tele vannak tökéletes nőkkel, akik plasztika árán érték el a kívánt eredményt, és tapasztaljuk azt is, hogy rengeteg a retusált fotó. Ahogy egy fiatal lány látja maga előtt ezeket a félistennőket, azt gondolja, hogy ő soha nem lesz ilyen szép. Ha már fel van kínálva neki a nemváltás lehetősége, csalódottságának hatására lehet, hogy elindul ezen az úton. A másik tényező pedig, hogy a közösségi médiában nagyon sok a transzinfluenszer, akik akár napról napra beszámolnak a nemváltás szakaszairól, a melleltávolító műtéttől kezdve a tesztoszteron injekciók beadásáig. A tesztoszteron rövid távon szorongáscsökkentő. A mai tinilányok nagyon rossz mentálhigiénés állapotban vannak, és ha egy szorongó lány, akinek azt magyarázzak, hogy lehet, hogy a problémáid gyökere igazából az, hogy rossz testbe születtél, és ezért elkezd tesztoszteront szedni – aminek hatására csökken a szorongása-, akkor tényleg azt fogja gondolni, hogy megvan a megoldás.

Hála Istennek, egyre több olyan ember szólal fel a közösségi médiában, akik megbánták a nemváltást. Ilyen például Helena Kerschner, aki mesél a saját szörnyű tapasztalatairól, például arról, hogy ő mondhatta meg az orvosának, milyen dózisú tesztoszteront kér. A beteg diktál, az orvos pedig ír. De nem lehet büntetlenül hormonokat a testünkbe lőni. Helena nagyon komoly fizikai és lelki válságokat élt meg, és még szerencsésnek mondja magát, mert viszonylag hamar vissza tudott fordulni és nem esett át melleltávolításon, de az ő esete ritkaság.

Említetted, hogy vannak átfedések a pornó és a genderideológia között. Hogyan kapcsolódik össze ez a két terület?

Ahogy a közösségi média, úgy a pornó is félistennőket mutat be. A lányok tudják, milyen nőket mutatnak be a fiúknak, tudják, hogy nem érhetik el azt a szintet, és ez különösen rossz hatással lehet egy tizenévesre, aki a teste fejlődése miatt egyébként is diszkomfortérzeten megy keresztül. Ez is elindíthatja a nemváltás útján. A másik pedig, hogy a pornóban nagyon agresszívan bánnak a nőkkel, ami egyszerűen ijesztő lehet, és azt gondolhatja egy fiatal lány, hogy én ebből nem kérek. Nem kérek a nőiességből, mert nem akarom, hogy velem valaha is így bánjanak.

Keresztényként mi a feladatunk ezen a téren? Álljunk le vitázni, vagy inkább hirdessük a saját értékeinket?

Azt gondolom, nagyon-nagyon fontos szeretetben megosztanunk az igazságot a saját beszélgetéseink során is. Sok hazugságot hallunk, például nem igaz, hogy a pubertásblokkoló csak egy stop gomb, amivel időt nyerünk, mert tudjuk azt, hogy aki már pubertásblokkolót kezd el használni, száz százalékban megy tovább az ellenkező nemi hormonokra. Nem igaz, hogy attól lesznek öngyilkosok a nemi identitászavarban szenvedők, mert nem váltanak nemet. Tudjuk, hogy nagyon magas az öngyilkosságok aránya a nemi identitászavarosok körében, ez az arány viszont nem változik nemváltás után. Tehát nem ez a megoldás.

Megjegyezhetünk néhány fontos adatot, például, hogy

a nemi identitászavaros fiatalok 80-95 százaléka felnőttkorára, átesve a pubertás nehézségein a saját nemével azonosul ismét.

Van olyan kisebbség, akiknél nem rendeződik a nemi identitászavar, de számukra sem az a megoldás, hogy a testet feláldozzuk a lélek oltárán. Nem választható szét a test és a lélek, úgy alkotott meg minket Isten, hogy ez a kettő egy egységet képez. Tehát feladatunk egyrészt a bizonytalankodók felé van, akik tele vannak kérdésekkel, másrészt pedig a fiatalok és a szülők felé, akik számára preventív jelleggel tudunk információt közölni. Azt gondolom, a szülőnek nem az a feladata, hogy direkten beszéljen a kisgyerekéhez és azt mondja: a gender hülyeség. Inkább beszéljen sokat arról, hogy milyen jó az, hogy te fiú vagy, apa is fiú, vagy mi abban a különleges, hogy lány vagy, anya is lány. Tehát megtalálni a szépséget és az értéket abban, ahogyan Isten megalkotott minket.

Magyarországon nagyon jó dolgunk van, mert nálunk még szabad segítséget nyújtani a nemi identitászavarral küzdőknek, akár egyházi körökön belül, akár a pszichoterápia területén. Fontos lehet ismerni olyan szakembert, akihez el tudjuk irányítani ezeket az embereket. Az igazságot szeretetben kell képviselni, ebben is példaképünk Jézus. Ha beszélgetőpartnerem, legyen szó akár egy, a témában érintett személyről, érzi rajtam a szeretetet – ami nem azt jelenti, hogy mindenben támogatom a másikat, hanem hogy a legjobbat akarom neki -, akkor megoszthatjuk az igazságot is.

Dr. Ujlaki-Győri Anna elérhetőségei:

Egytestté Podcast

Instagram: @ujlakianni

Fekete Ági

Borítókép: Forrás: reformatus.hu
Interjú
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás