Ha egy férfi alacsonyabb egy nőnél, az a környezetükből viccelődő vagy gúnyos megjegyzéseket válthat ki. Hasonló a helyzet, ha a férfi gazdag, de műveltségben, iskolázottságban a partnere magasabban fokon áll, vagy ha egy fitt, csinos nő egy pocakos úriemberrel mutatkozik. A nagy korkülönbség is alkalmat ad a párok mögötti összesúgásra. Nagyon könnyen ítélkezünk mások felett, de vajon mi alapján, s miért olyan nehéz levetkőzni az előítéleteinket? Kozma-Vízkeleti Dániel klinikai szakpszichológusnak – aki a 777 OFFLINE egyik vendége lesz – a Képmás magazinban megjelent gondolatait szemlézzük.
Kozma-Vízkeleti Dániel párterapeuta szerint közkeletű vélekedés, hogy a sikeres párkapcsolat titka az, ha a felek nagyjából hasonló vonzerővel bírnak. Ennek az egyik legmarkánsabb megjelenési módja a fizikai vonzerő, vagyis, ha a nő szép, csinos, a férfi pedig jóképű, sármos és fitt. Ez persze nagyon szubjektív és kultúrafüggő.
A másik közvélekedés a társadalmi státuszhoz, az anyagi körülményekhez kötődik, vagyis, ha egy jó anyagi körülmények között élő férfi egy vonzó, fiatal nővel van együtt, azt a kultúránk korrektnek tekinti, mert így – vélik – megvan az egyensúly.
A harmadik berögződés a 19. század végének hozadéka, és az életkorral kapcsolatos: a férfi legyen valamivel idősebb, mint a nő, hiszen, ha idősebb, akkor valószínűleg elég ideje dolgozik már ahhoz, hogy a feleségét és a családját el tudja tartani.
Minden, ami ezeknek a modelleknek ellentmond, furcsa és szokatlan az emberek számára.
A kultúránk hátulütője, hogy erőteljesen és azonnal ítélkezünk.
Összesúgunk egy olyan pár háta mögött, ahol a nő kövér, a férfi viszont vékony vagy kisportolt. »Mit tudhat ez a nő, amiért ez a jóképű férfi vele mutatkozik?!« – kérdezzük ironikusan. Ha látunk egy hatvan év körüli férfit egy huszonéves hölggyel, azonnal rásütjük a bélyeget a nőre, hogy biztos csak a pénzéért van a férfival, valamint, hogy milyen beteg és erkölcstelen az ilyen párkapcsolat, holott ez semmilyen módon nem támasztható alá.
Előítélet vagy sztereotípia?
Fontos különbséget tenni a két fogalom között. A sztereotípiákra úgy tekintünk, mintha azok ördögtől valók lennének, pedig a legtöbb sztereotípia segít minket az életben való eligazodásban.
Ha látunk valakit, akin fehér köpeny van és szemüveg, a nyakában pedig sztetoszkóp lóg, azt gondoljuk, ő egy orvos. Ez egy sztereotípia. Ha azt mondjuk, hogy ő orvos, tehát biztosan egy pénzéhes fráter, az viszont már előítélet.
Ha látunk egy csinos, magas nőt kézen fogva sétálni egy elhanyagoltabb külsejű, pocakos férfival, és észleljük, hogy ez furcsa, azzal még az égvilágon semmi baj nincsen – csupán a fejünkben lévő minták, sztereotípiák próbálnak nekünk segíteni. Még azzal sincs gond, ha azt gondoljuk, ez a látvány ellentmond mindannak, amit megszoktunk, amiben hiszünk. A baj az, ha az észlelést követően azt mondjuk, hogy ez a nő biztosan rosszéletű és számító.
Keressük egymásban a jóságot!
Az ítélkező következtetés nem visz minket előre, főleg, ha az ítélkezést valamilyen vélt erkölcsi magaslatról mondjuk” – figyelmeztet a pszichológus.
Érdemes tehát célzottan figyelnünk embertársaink pozitívumaira,
és tudatosítani magunkban, hogy ha férfi és nő között nagy a különbség korban, magasságban, iskolázottságban, műveltségben, igényszintben, az még nem zárja ki a harmonikus kapcsolat lehetőségét.
Forrás: Képmás
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás