Lackfi János költő #jóéjtpuszi2 című verseskötetének egyik gyöngyszemét osztjuk meg veletek. A költemény Pál apostol szeretethimnuszának (Korinthusiakhoz írt levél 13. fejezete) egyfajta újraalkotása, továbbgondolása. Szóval milyen a szeretet?
A szeretet nemcsak akar szeretni,
hanem tud is.
Nemcsak tud szeretni, hanem akar is.
A szeretet a másikat keresi,
hirdetésnem a saját jóérzését.
Tud vágyakozni vagy leleményesen
felébreszteni a vágyat.
A szeretet képes ugyanazt mindig
másképpen mondani.
Békességes, de nem unalmas, pontosan érzi,
mi a kettő közötti különbség.
A szeretet ötletes,
de tud határt szabni túlhabzó ötleteinek.
Nem ijed meg a mélységektől,
nem is keresi mindenáron a szakadékokat.
A szeretet nem pánikol be
az indulatoktól, a megoldhatatlantól,
a hiánytól, a szégyentől,
hanem kutatja, mi van mögöttük.
A szeretet nem blokkol le a fájdalomtól,
nem menekül mindenáron előle.
Nem fél kockáztatni a másikért,
és nem fél újrakezdeni.
A szeretet tud megszólalni
és megszólítani,
igyekszik, hogy mindig megszólítható legyen.
Megvédi határait,
és a másikat is megtanítja erre.
A szeretet nem kierőszakolni akarja a vonzalmat,
hanem befogadni.
Nem vár, ha cselekedni kell,
és nem menekül kényszercselekvésekbe
várakozás helyett.
A szeretet bátor, és nem vádol gyávasággal.
Nem zsarol, nem zsarolható,
és nem hagyja, hogy bárkit vele zsaroljanak.
A szeretet gyermekien kíváncsi,
de felnőttesen elkötelezett.
Képes örömöt adni és elfogadni.
A szeretet kirobbant a megkövült megszokásokból
vagy átitatja azokat.
Gyógyít, és hagyja magát gyógyítani.
A szeretet létezik, és megengedi magának,
hogy csak úgy létezzen,
mert az élet barátja.
Forrás: Lacki János – Facebook
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás