Ki kell mondani, ki a tettes és ki az áldozat – Pál Feri az ukrajnai háborúról

Az áldozatiságról beszélt keresztény nézőpontból Pál Feri katolikus pap, mentálhigiénés szakember a Szent Mihály-templomban mondott homíliájában. A téma kapcsán arról is szólt, hogy hol találhatjuk meg Istent minden szörnyűség közepette. Mint mondta, minden bűn esetében – így egy háborúnál is – ki kell mondani, ki a tettes és ki az áldozat.

Pál Feri rámutatott, milyen megrendítő a napi evangélium (Lk 9,28b–36) történetében, hogy Illés, Mózes és Jézus arról beszélgetnek, Jézusnak milyen halált kell majd elszenvednie. Ez a megrendítő jelenet pedig közben a dicsőség fényében zajlik le. Erről a feszültségről, az áldozatiságról beszélt homíliájában.

Azáltal, hogy elítélik, megölik, meghal, Jézus áldozata lesz egy helyzetnek – világított rá Pál Feri, aki az áldozatsegítők tapasztalataira utalva elmondta, nemcsak azokat tekinthetjük áldozatnak, akik egy természeti csapásnak vagy háborúnak konkrétan az elszenvedői, hanem az áldozatiságból részesül akarva-akaratlanul mindenki, aki az áldozat családtagja, aki a közvetlen környezetében van.

Őrájuk is jellemző lesz mindaz a fájdalom, szenvedés, nehézség, küzdelem, megpróbáltatás, mint ami közvetlenül a szerettüket érte.

Fölemelő és lenyűgöző, hogy mennyien segítenek ebben a mostani háborús helyzetben, de érdemes – pont az ő érdekükben is – kimondani: miközben segítenek, bizonyos módon és értelemben részesednek abból, amit az áldozatok egész közvetlenül átélnek. Aztán azok is részesednek az áldozatiságból, akik valamiképpen tanúi egy katasztrofális eseménynek, vagyis a média révén tulajdonképpen mindannyian.

hirdetés

Ezenkívül bizonyos értelemben áldozattá lesznek, akik érzékeny lelkűek, akiknek elég egy képet látni, egy történetet hallani, valakivel találkozni, és ez őket nagyon mélyen megérinti. Még egy hatodik csoport is bizonyos szempontból áldozattá válik: azok, akikben fölmerül annak lehetősége és gondolata, hogy „én is lehetnék ott”, „ez velünk is megtörténhetne”.

Pál Feri ezután számba vette, mit mondanak maguk az áldozatok később, mi az, ami nekik valódi segítséget nyújtott. Valódi segítség egyrészt az – amit most oly sokan tesznek direkt vagy közvetett módon –, hogy a legalapvetőbb fizikai szükségleteket igyekeznek betölteni. Éhes vagy-e? Szomjas vagy-e? Van hol aludnod? Van-e ruhád? A gyereknek van-e mit ennie? Megvan-e az orvosságod?

Ugyanígy valódi segítség az is, ha az áldozatok, akik éppen mélyponton vannak, találnak valakit, akinek meg lehet fogni a kezét, vagy aki megfogja az ő kezüket – ez a legelemibb fizikai kapcsolat az áldozat segítésére.

Valódi segítség az áldozatnak, ha van kinek elmondania, ami benne van: „De jó, hogy nem kell magamban tartani!”

Valódi segítség az is, hogy van valaki, aki bennünket megszólít. Amikor sokszor még azt se tudjuk, mit mondjunk, vagy kinek mondjuk – annyira kiszolgáltatottak is tudunk lenni, hogy lebénulunk –, és akkor van valaki, aki odajön hozzánk, embernek tekint bennünket, és megszólít.

S mi az, ami valódi segítséget jelent, ha közvetlenül nem tudunk segíteni? Segítsük a segítőket és az őket segítőket!

Van, akinek ez az óriási lehetősége – tette hozzá a lelkipásztor.

Ne csináljunk itt három sátrat? – mondja Péter az evangéliumban. Akik nekiállnak segíteni a szónak bármilyen értelmében, azok már a megküzdés földtől elemelkedett módját választották – világított rá Pál Feri. – Ekkor valaki már túllát azon, hogy egy helyzet áldozatává vált, és azon gondolkozik: hogy tudnék megküzdeni a saját áldozattá válásommal úgy, hogy közben másoknak segítek, akik lehet, hogy sokkal inkább áldozatává váltak egy helyzetnek?

Egy hónap múlva a szentmisén hallani fogjuk, hogyan zajlott Jézus pere. A Jézussal szemben álló hatalom, mint a mindenkori hatalom logikája azt kívánta, hogy úgy állítsák be a történéseket, mintha Jézus lenne a tettes. Ő az, aki föllázítja a népet, ő a tettes, ő az, aki nem tartja be a törvényt, ahogy egy tisztességes farizeus, ő a tettes, ő az, akit rengetegen követnek, és ebből nem tudjuk, hogy mi lesz, hát akkor ő a tettes.

„Nem megrendítő, hogy tizenegy apostol – tíz meg még egy – elszelelnek, nincsenek is ott a kereszt alatt? János van ott, meg Mária. Ez mit jelent? Nem tanúskodnak róla, hogy Jézus nem tettes, hanem áldozat” – hívta fel a figyelmet Pál Feri.

„Az orosz elnök nem áldozat, hanem tettes, az Ukrajnában élők pedig nem tettesek, hanem áldozatok. Akármilyen furcsa is, ezeket ki kell mondani, mert különben nem álltunk ki az áldozatok mellett” – tette hozzá a lelkipásztor. Tudjuk, mit tett Pilátus meg Kaifás, a főpap is arra hivatkozott, hogy jobb, ha egy ember vész el, mintha az egész népnek baja lesz.

Egy-egy katasztrofális helyzetnél nem Isten büntetéséről van szó

– folytatta Pál Feri. A koronavírus-világjárványra utalva elmondta, megrendítő volt számára, amikor egyesek elkezdték mondani, hogy mi Isten terve a járvánnyal. Egyrészt azért, mert nem tudhatják. Másrészt ha elmondjuk, a járványnak ez vagy az az értelme, azzal lehet, hogy elállunk az áldozatok, a betegek és a szenvedők mellől. „Ez az értelme, fogd föl, csinálj vele, amit akarsz!”

Pál Feri emlékeztetett ezért Elie Wiesel holokauszttúlélő mondatára, akit megkérdeztek: „Így utólag visszanézve mi volt Auschwitz értelme?” Elie Wiesel a következőt válaszolta: „Remélem, semmi.”

„Szívem szerint azt mondanám,

óvakodjon mindenki megmondani, mi ennek a háborúnak az értelme. Remélem, semmi”

– fűzte tovább a gondolatot. A mentálhigiénés szakember rámutatott, egy járvány vagy háború közepette, amikor csak állunk a földön, és ellep minket a sötétség, azt gondolhatjuk, hogy nem tudunk az élet mellett állni, ameddig nem mondjuk meg, mi az értelme. Ám nem, nem kell tudnunk, azt szükséges tudnunk, hogy éljünk értelmes emberi életet, ha van járvány, ha van háború.

Pál Feri végezetül arról is szólt: „Nemde azt mondjuk a hitünkben, hogy Jézus valóságos ember? Tényleg így van, de valóságos Isten is. Jézus valóságosan szenvedett, de közben tudjuk, hogy valóság, amikor a szenvedése nyomán azt mondta: »Beteljesedett.« Azt mondjuk, Jézus valóságosan meghalt, és így is van, de azt is mondjuk, valóságosan föltámadt. Jézus kétezer éve ennek a helyzetnek az áldozata lett, de sokkal több volt ennél: mindannyiunk megmentője.”

hirdetés