Rég látott összefogás és segítségnyújtás indult el Magyarországon, rengetegen adakoznak, mennek le a határra, tolmácsolnak, ételt, ruhákat osztanak, vagy épp menedékhelyet biztosítanak a menekülteknek. Szeretnénk közreadni olyan történeteket, amelyek a szeretetszolgálatot végzőket megrendítették vagy épp megérintették, amelyeket látva erőt kaptak ahhoz, hogy folytassák a munkájukat. Rácsok Balázs, az Ökumenikus Segélyszervezet szociális igazgatójának élményeit osztjuk meg.
Pár napja megnyitottuk a Segélyszervezet segítőpontját a Repülőtéren is. Elgondolkodtató, amit ott láttunk. Találkoztunk reményvesztett asszonnyal, akinek a házát már lebombázták. Találkoztunk kimerült édesanyákkal, akik szinte állva alszanak el a fáradtságtól. Csillogó szemű gyerekekkel, akik nem értik, mi történik most körülöttük. A nagyobbak segítenek az anyáknak viselni azt a terhet, ami most elviselhetetlen. Találkoztunk olyan ukrán férfival, aki abban kért segítséget, hogy hazautazhasson, hogy megvédje hazáját. Láttunk könnyes búcsúkat, segítő kezeket, akik 1 napra, 1 hétre befogadtak ismeretlen embereket. Lelkes önkénteseket, akik fáradhatatlanul pakolnak, játszanak a gyerekekkel, tolmácsolnak, szállítanak. Kint vannak a szociális munkásaink is, akik kreatívak, megoldják a lehetetlent is, akik nem számolják már a túlóráikat.
Ott vagyunk kint, és megérzünk valamit abból a nagy fájdalomból és reménytelenségből, mely a szemekből sugárzik.
Ott vagyunk és érezzük a hálát, a tenni akarást, az önzetlenséget, az emberekben ott rejlő szeretetet, melyet Isten munkál bennünk. Hálás vagyok, hogy Magyarországon ilyen sok tenni akaró ember mozdult meg ebben a nagy bajban.
Kép forrása: Ökumenikus Segélyszervezet
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás