„Megrendítő, hogy innen a háborúba mentek vissza” – Ukrán zarándokcsoporton segített a budapesti Szent Margit Templom

Egy ukránokból álló görögkatolikus zarándokcsoport egy hetet Medjugorjéban töltött, és amíg ott jártak, kitört a háború. Hazautazásuk – érthetően – nehézségekbe ütközött, ezért fogadták be őket a Szent Margit Templomba – mesélte el a 777-nek Monostori László atya. Rengeteg segítő szándékú ember gyűlt össze, hogy ételt vigyenek nekik és a nyelvi akadályok ellenére is szeretettel vegyék őket körül. A zarándokok végül úgy döntöttek, hogy megpróbálnak visszatérni otthonukba, amely jelenleg háborús övezet.

„Már napok óta átszőtte a gondolataimat a háború, szomorúsággal töltött el, ahogy sok más embert. Minden nap imádkoztunk a békéért a hívekkel és a munkatársaimmal, de a gyakorlati segítség útját még nem láttuk” – kezdte a történetet Monostori László, vagy ahogy a legtöbben hívják, Laci atya, a budapesti Szent Margit Templom papja.

„Épp a vasárnap reggeli misén gyóntattam, mikor teljesen váratlanul bejött hozzám egy fiatal kárpátaljai férfi, hogy elmondja: van egy ukránokból álló görögkatolikus zarándokcsoport, akik egy hetet Medjugorjéban töltöttek és azalatt kitört a háború. Nem tudták, hazamenjenek-e Ivano-Frankivszkba, hiszen az is a háborús övezetben van. Ameddig nem tudták, mitévők legyenek, úgy döntöttünk, befogadjuk őket” – mondta Monostori László atya. Ez azért nem volt éppen magától értetődő döntés, mert vasárnap „csúcsidő” van a templomban, összesen hét szentmisét tartanak, mindegyik közben gyóntatnak is.

„Egyértelmű volt, hogy segítenünk kell, így megnyitottuk a templomunk ajtaját előttük.

A csoport összesen 57 fős volt, akikkel viszont nehezen ment a kommunikáció: magyarul senki nem tudott, nyugati nyelveket is alig beszéltek, én viszont szláv nyelveket nem ismerek sajnos” – mesélte. Azt viszont el tudták mondani, hogy Ivano-Frankivszkban élnek, amely nincs messze Kárpátaljától, a legnyugatibb olyan város, amelynek a repterét az oroszok már az első nap lebombázták, mindössze 500 kilométerre a magyar határtól.

„Vasárnap lévén kérték, hogy részt vehessenek szentmisén, de mivel nem tudnak magyarul, a görögkatolikus papjuknak felajánlottuk, hogy tartson misét a templomunkban. Közben én már délelőtt elmondtam a magyar híveknek a helyzetet, és felvetettem, hogy aki indíttatást érez, hozzon egy kis ennivalót, innivalót, lássuk vendégül őket.

Akkor beindult a lavina, rengeteg felajánlást kaptunk.

Volt, aki házi hurkát vagy épp grillcsirkét sütött nekik, hoztak rengeteg szendvicset, édességet, gyümölcsöt. Mind az 57 ember jóllakott és még útravalóul is tudtunk nekik adni” – számolt be lelkesen Laci atya.

Fotó: Szent Margit Templom 

Nyelvi akadályok ide vagy oda, azért így is tudtak kommunikálni egymással: tekintettel, érintésekkel, egy-egy mosollyal. „Ami számomra a legmegdöbbentőbb volt, hogy egy személy kivételével mindenki úgy döntött, hogy hazatér Ukrajnába. Azt mondták, ott van a családjuk, ott a helyük, imádkoztak, és ezt látták a legjobbnak. Könnyek közt búcsúztunk tőlük, nagyon megható volt” – mondta.

A pap szerint az is megragadó volt, hogy mennyire kitettek magukért a budapesti hívek: sokan amint meghallották, hogy segítségre van szükség, lemondták a programjukat és rohantak haza süteményt sütni vagy épp ukránul igéket írni nekik, amit aztán kiosztottak köztük.

„Mielőtt elindultak, még együtt imádkoztunk a békéért, de nagyon megrendítő volt a tudat, hogy ők a háborúba mennek vissza. Abban biztos vagyok, hogy feltöltöttük a szeretettartályaikat, és ők is látták, hogy testvérként fogadtuk őket” – hangsúlyozta. Azóta még nincs hír felőlük, de igyekeznek felvenni a kapcsolatot a csoporttal utazó görögkatolikus pappal.

Fotó: Szent Margit Templom 

A 777 kérdésére, hogy ezen a spontán alkalmon kívül milyen módon igyekeznek segíteni a bajbajutottaknak, Laci atya elmondta, március 10-én csütörtökön 18 órától imaestet és szentségimádást tartanak a békéért. Emellett csatlakoznak a Katolikus Karitász adománygyűjtéséhez, gyűjtenek tartós élelmiszert, bébiételt, pelenkát, gyerekruhákat, tisztálkodószereket – ezeket mind a már határon átjött, mind a még Ukrajnában maradt embereknek juttatják el. Minden nap megy kamion a segélyszállítmányokkal. A harmadik lehetőség pedig a pénzgyűjtés, amelyet szintén becsatornáznak a Katolikus Karitászhoz. „Isten kegyelme, hogy személyesen is tudtunk segíteni” – összegezte Laci atya.

hirdetés