Nagyon sok kapcsolatban elhangzanak olyan szavak, amik megbocsáthatatlanok

 A közös színpad hogyan hat egy házasságra? Milyen lemondásokkal jár egy híres ember feleségének lenni? Lackfi János költő és felesége, Bárdos Júlia művészettörténész; Pindroch Csaba és felesége, Verebes Linda színművészek; Kiss Gergely háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó és felesége, Valkai Anna, saját bevallása szerint családmenedzser beszélgettek a Házasság Hete alkalmából. Azt hihetnénk, hogy a híres emberek házassága nem hasonlítható össze másokéval, azonban mindannyiunk számára értékes gondolatokat fogalmaztak meg.

„Szoktatok agyalni a házasságotokon?” – tette fel az első kérdést az est moderátora, Mohay Bence sportriporter. 

Bár egy házasság természetesnek tűnhet, abban mindenki egyetértett, hogy kis agyalásra szükség van. Lackfi János egy autós hasonlattal élt: „Ha az autóban nem cserélünk olajat, nem veszünk bele benzint…azért kell agyalni rajta.”

Kiss Gergely és Valkai Anna kamasz lányaik miatt különösen is sokat beszélnek a házasságról, hiszen gyermekeik sok kérdéssel fordulnak hozzájuk. „Tudatosan figyelünk arra, hogy töltsünk időt egymással. Beszéljünk a problémákról, mert problémák vannak, amiket én inkább feladatokként próbálok megélni és a gyerekeknek is azt tanítani, hogy  mindig az aktuális feladatot oldd meg, akár konfliktus, akár félreértés, és akkor mindent meg lehet oldani” – mondta Anna.  

Pindroch Csaba szerint bár két különböző ember érkezik a házasságba, arra figyelni kell, hogy az egyensúly mindig megmaradjon: „Ha hozol valamit az életedbe, akkor adjál belőle a másiknak is.”

hirdetés

Gyakran emlegetjük a házassággal kapcsolatban azt is, hogy ápolása és építése sok munkával jár, de arra már ritkábban térünk ki, hogy pontosan milyen munkával?

Júlia szerint az önnevelés az egyik legfontosabb munka. Ő például az empátiát gyakorolja, megpróbálja beleképzelni magát a másik helyzetébe, hogy neki az adott dolog hogyan eshetett.

„Mit mondok ki, mit nem mondok ki? Nem szabad gondolkodás nélkül beszélni. A beszéd hatalom.” 

Anna kiemelte, ő nem szereti a munka szót alkalmazni a házasságra. Bár odafigyelést igényelhetnek az apró kis kedvességek a másik felé, egyben élvezetet is jelentenek, tehát nem hívná munkának. 

Pindroch Csaba szerint nagyon sok kapcsolatban elhangzanak olyan szavak, amik megbocsáthatatlanok. „Erősebbek, mint a hűtlenség” – fogalmazott Júlia gondolataira reflektálva, így a szavainkat szerinte is nagyon meg kell válogatnunk.

Mély egyetértés alakult ki a beszélgetés során abban, hogy a szeretet mint motiváló erő, mennyire fontos. 

Kiss Gergely így fogalmazott: „A lényeg, hogy jót akarunk. Ha összeveszünk, akkor meg akarjuk azt oldani? Együtt akarunk maradni? Te vagy a legfontosabb az életemben?” 

Az általánosabb gondolatok után igazán személyes lett a beszélgetés, hiszen a reflektorfényből adódó konfliktusokra terelődött a szó. Mohay Bence felhívta a figyelmet arra, hogy az esemény első leírásában csak a férfiak foglalkozását jelölték meg, azonban a feleségekét nem. Bárdos Júlia bevallotta, hogy ő sokáig senkiként tekintett magára, és bizony abba is belecsúszott, hogy a férjéhez képest is így látta magát. Számára a hite segített ezt feldolgozni:

„Amikor a lelkem mélyéig megérzem, hogy ki vagyok az Isten szemében, akkor már olyan mindegy, hogy az emberek mit gondolnak.”

Ezt a problémát különösen nehéz egy házasságban megoldani, hiszen, ahogyan János is fogalmazott: „Nem tudom ezt a csatát én megnyerni.” Egyes problémákat magunkban kell lerendeznünk, nem pedig házastársunkkal együtt. 

Valkai Anna saját maga adta meg foglalkozásaként a családmenedzser kifejezést, amely szerinte sokkal kifejezőbb, mint az, hogy háztartásbeli. Anna nem tekint magára úgy mint egy áldozatra, aki férje karrierje érdekében elveszítette a saját céljait. Mind a ketten úgy gondolják, hogy közösen jó döntést hoztak meg, hiszen az idő őket igazolta: több évtized után is együtt vannak. Gergely pedig a végletekig magasztalta Annát, aki szerinte sokkal szerényebben mesél a saját mindennapjairól és feladatairól, mint amilyen valójában. 

A beszélgetés végén Pindroch Csaba mindenkit kizökkentett nem szokványos gondolataival. Szinte már közhely, hogy a házasságban együtt változik két ember, azonban a színművész azt állította, hogy az igazán mély dolgokban nem változik az ember, véleménye szerint ő sem változott. Anna ebben nem értett teljesen egyet, szerinte a házastársak együtt változnak, azonban ő abban például nem változott, hogy ugyanolyan izgalommal várja haza a férjét. 

Júlia kiemelte, hogy azt a részét az énünknek, amelyhez nincs hozzáférése másoknak, egyre jobban megismerjük. Bár az ő házasságukban a vágyak és a hobbik, a személyes útkeresés hozott feszültségeket és konfliktusokat, amelyeket meg kellett oldaniuk. 

Izgalmas és igen mély beszélgetés alakult ki a résztvevők között, melynek végére úgy érezhettük: nem számít, hogy ki mennyire híres, a házasság mindennapjaiban, személyes konfliktusainkban ugyanolyan emberek vagyunk mindannyian. 

A teljes beszélgetést itt lehet megtekinteni:

hirdetés