2022. 02. 15.

Papp Miklós: Nemcsak egymást kell akarni, hanem a házasságot, a családot is

Nálunk valahogy mindig jelen volt egy „makacs szeretet”: bármi is történik, elfogadjuk egymást, összetartunk, segítünk egymásnak – mondta el Papp Miklós görögkatolikus pap, teológus, akivel a Házasság hete apropóján készített interjút a Három Királyfi Három Királylány Mozgalom. A háromgyerekes édesapa szerint a humántudományoktól, a pszichológiától nagyon sok értékes dolgot megtanulhatunk, de az agapé szeretetet csak Jézus Krisztustól.

Hogyan alakult a pályaválasztása, aztán az élete eddigi íve, hisz elég sokféle szerepet visz!

Senki sem a nulláról kezdi az életét, hanem generációk kincsei, és sajnos sebei is meghatározzák. Én nagyon jó kincseket, értékeket kaptam a nagycsaládomtól, melyek generációkon át csorogtak át a történelmen, egészen az én személyemig. Így nálunk valahogy mindig jelen volt egy „makacs szeretet”, amit nem tudok jobban megfogalmazni: bármi is történik, elfogadjuk egymást, összetartunk, segítünk egymásnak. Aztán jelen volt a család és a szegények, a tanulás és a munka szeretete, egy mély vallásosság, a természet és a föld tisztelete, a becsület fontossága. Jó úgy indulni, hogy generációk élik és őrzik az alapértékeket. A mai szülőknek, az érett generációknak mélyen meg kellene fontolniuk, hogy milyen kincsekkel, illetve sebekkel indítják el gyermekeiket az élet labirintusába. A fennen hangoztatott liberalizmus, miszerint „a gyermek szabadságában kell hinni, nem kell ráerőltetni semmit”, valójában magára hagyás, szeretetlenség. Az én nagy döntéseimet mindig meghatározták azok a csillagok, melyeket örök értékként generációk tartottak fényesen.

Görögkatolikus papként megnősülhetett. Hogyan talált angol tanárnőként dolgozó házastársára? 

Tudatosan kerestem leendő házastársamat. A görögkatolikus papi családi élet egy speciális élet, amihez különleges feleséget kell találni. A papnéi életben különleges örömök vannak, olyanok, melyek más házasoknak nem adatnak meg, és különleges keresztek, melyek más házasoknak nem adatnak meg. Azt a társat kell megtalálnunk, és a „társ” nyomatékos, aki a papi élettel járó ezen különleges örömöket és kereszteket felvállalja. Tehát nem egyszerűen egy „jó” házastársat keresünk, hanem a papi szolgálatban is társat. Papnövendékként az a legnehezebb, hogy az igen kedves partnerek közül ne csak jó feleségnek és jó anyának tűnő társat válasszon, hanem a papi szolgálatban is megfelelő társat. Én tudatosan kerestem (és bíztatok mindenkit tudatos keresésére), véletlenül és bárhol nem biztos, hogy rábukkanunk életünk társára. A feleségemet egy görögkatolikus bálon ismertem meg: táncoltunk egy szép keringőt, aztán fél év múlva felhívtam, hogy hogy van. Röpke 45 percben elmondta. S akkor már eldöntöttem. Idén lesz a 25. házassági évfordulónk, nagyon meg kell köszönnöm a feleségemnek, hogy társam minden fronton.

Aztán „elfogadták a gyerekeket” a házasságba.

A görögkatolikus egyházra különösen jellemző a családiasság. Ebben biztosan benne van, hogy a papoknak lehet feleségük és gyerekeik, s ez kihat az egész egyházra: az iskoláink, szociális otthonaink, de még a püspöki hivatal is családias. Persze ez a családias szemlélet vissza is hat a családtervezésre: szeretjük, ha Isten ajándékaként sok gyerekünk születik. A KSH-tól papírja van a görögkatolikus egyháznak arról, hogy a „legnagycsaládbarátabb” felekezet vagyunk. Így mi is három lányt nevelünk, akik szintén speciális életet élnek: az egyházban másként vannak jelen, mint a többi gyermek. Kicsit többet vállalnak a papi szolgálatból – a karácsonyfadíszítéstől az éneklésig, – mint más gyerekek. Soha nem tudom megköszönni a nagy Istennek, hogy azt hiszem, sikerült értékeket ültetni a szívük közepébe. Megbízhatóak, tudnak szeretettel „működni” ebben a világban, jól küzdenek a maguk életpályáján. Alig várom, hogy nagyapa lehessek!

A Házasság hete arcai minden évben mottót is választanak maguknak. Ön mit választana házassága mottójául, ami leginkább kifejezi azt?

Régi axiómám: „Aki olcsón él, annak csak olcsó boldogsága lesz. Igényes boldogság csak igényes élettel érhető el.” A házasság egy komplex történés, egy nagyon gazdag világ, amiből mindenki „lehív” valamennyit. Aki megelégszik igénytelen kapcsolattal, gyenge kommunikációval, kevés gyöngédséggel, sekélyes kultúrával és vallásossággal, az ne csodálkozzon, ha nem lesz kicsattanóan boldog (s aztán keres bűnös pótlékokat). Az igényes boldogság boldogít igazán – de ahhoz igényesen házas életstílust kell élni. Nyilván mi is gyarlók és korlátoltak vagyunk, de igyekszünk szélesen, komplexen, igényesen élni. S amit még fontosnak tartok: valahogy nemcsak egymást kell akarni, hanem magát a házasságot, a családot is. Ha valaki csak a másikat akarja, könnyen elhagyja, ha már nem jó vele. De ha a házasság, a család egységét is akarjuk, akkor könnyebben eltűrjük, hogy most éppen nem könnyű a másikkal. Magyarországon mintha túl bomlékonyak lennének a házasságok, a családok, s ennek talán ez az egyik oka: nemcsak a másikat, hanem magát a házasságot, a családot is akarni kell.

Nyelvünk sok mindent gyönyörűen kifejez: eskü, esküvő, ház, társ, háztartás, házastárs, szentségi házasság.. Beszéljen a házasság teológiájáról!

Óriási örömmel látjuk, hogy a felnőtt emberekben micsoda éhség van a teológia iránt! Egyszerűen nem győzünk felnőtt hittanórákat, vetítéseket tartani az ország egyik végétől a másikig, nem győzzük az online előadások közvetítését. Egy igényes felnőttnek nem elég a vasárnapi 8 perces prédikáció, vannak teológiai kérdései, szomjazza a teológiai belátásokat. A házasság teológiájának a közepe a szentháromságos agapé. Nemcsak az egyéni ember, hanem az emberek közösségei is az Isten képére, azaz a Szentháromság képére lettek teremtve. Így a férfi és a nő házassága, a család nem pusztán biológiai vagy humanista közösség, hanem szentháromságképű közösség is. A jó házasságban a szentháromságos agapéval igyekszünk egymást szeretni. Ám ezt csak Krisztustól lehet megtanulni a Lélekben. A humántudományoktól, a pszichológiától nagyon sok értékes dolgot megtanulhatunk (a test biológiáját, a kommunikációt, az etikai értékeket), de az agapé szeretetet csak Jézus Krisztustól. Ő valóban azért jött, hogy abban a szeretetben részesítsen minket, ahogy a Szentháromság személyei szeretik egymást. Aki jól akarja szeretni a házastársát és a gyerekeit, az valóban előbb szeresse Istent teljes szívéből, teljes elméjéből, és minden erejéből – s aztán az Istennél megtanult, megkapott agapéval forduljon a szerettei felé. Jézus Krisztus szeretete nagyon komplex: van benne felemelés és irgalom, igényesség és keménység, érzelem és testi gesztus is, közös pohár bor, de együtt szenvedés is, ám mindenekelőtt az üdvösség perspektívája, kerete. Az szeret jól, aki üdvösségre akarja segíteni családtagjait. Hallatlanul sokat kellene töprengenünk Krisztus életén, szavain, gesztusain, kereszthalálán, hallatlanul sokat kellene olvasnunk az evangéliumot, s főleg sokat kellene csöndben lennünk, hogy megtanuljunk az Ő szívével szeretni.

Milyen Önöknél a görögkeleti esküvők szertartása?

Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy a görögkatolikus házasságkötési liturgia a legpompásabb. Évszázadok szimbólumai, gesztusai sűrűsödtek össze benne, melyeket igyekszünk elmagyarázni a pároknak, hogy a szertartás ne csak „ceremónia” legyen, hanem megélt teológia. Nagyon kifejező, ahogy például a pap húzza fel az ujjukra a gyűrűt, jelezve, hogy Isten köti össze őket. A legpompásabb rész, amikor megkoronázzuk az ifjú párt: szépek, szerelmesek, vallásosak – igazi királyi pár. A korona a rájuk szálló Szentlélek agapéját jelenti, csodaszép méltóságot mutat ebben az értékválsággal küszködő világban, s nem utolsó sorban Krisztus töviskoronájára is emlékeztet, melyhez hittel csatlakozunk házasságunk nehézségeiben. Szintén csodaszép, ahogy az ifjú pár első lépéseit a házasságuk életútján a pap (azaz Krisztus) vezetésével teszik meg, egy kis körmenetet tartva. Egészen megható a nő megáldása, hogy női szerepeiben majd tudjon Istennek tetsző bőséggel kiteljesedni. A görögkatolikus házasságkötési liturgia nemcsak szép, hanem megtartó is: akik így kötik a házasságukat, s akik rendszeresen részt vesznek mások templomi esküvőjén, azok mindig nyernek kegyelmi megerősítést. Jó dolog úgy elkezdni a házasélet nagy életpályáját, hogy áldás van rajtunk!

Sokan sok mindennel riogatják ma a fiatalokat: válsággal, klímakatasztrófával, a teremtett világ összeomlásával. Ön milyen tendenciát lát maga körül? Milyen jövőképet jósol a házasságkötéseknek, gyermekvállalásnak?

Az életrevalók maradnak életben. Akik bedőlnek a rossz híreknek, s emiatt nem kötnek házasságot és emiatt nem szülnek, azokban nem dobog a bizalom, a hit, az életerő. Természetesen nem magunkban bízunk egy család megalapításakor, hanem a Gondviselőben, aki jónak találta a teremtését. Én a hívő körökben a házasság, a család, a gyerekek iránti szeretet „reneszánszát” látom. Nagyon szép párok, örömmel vállalt gyerekek, túljelentkezéstől duzzadó keresztény óvodák és iskolák. Lehet, hogy számszerűleg a nagy társadalmakhoz képest kevesen vannak, mégis azt mondom: akik mélyen hisznek, nem a világ hírei miatt akarnak így vagy úgy élni, hanem Krisztus agapéja miatt. Szó sincs róla, hogy ez keresztmentes és könnyű út. De a keresztények nem könnyen akarnak élni, hanem igaz módon – s hiszem, hogy ettől igazabb módon is boldogok.

 

Forrás: Három Királyfi Három Királylány Mozgalom

Szemle
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás