Andelic Jonathan keresztény zenész újabb és újabb remek számokkal lép a nagyközönség elé. Legújabb dala, az Elhiszem még az élet adta nehézségekről szól, és emlékeztethet minket: Isten az, aki soha nem fordít hátat nekünk.
Andelic Jonathanról legutóbb akkor hallhattunk többet, amikor Áldom című számával bejutott A Dal című műsorba, több fordulón keresztül. Most megjelent legújabb száma Elhiszem még címmel, amelyben azt gondolom, mindannyian magunkra ismerhetünk. A túl sok zaj, az emberek megbízhatatlansága, a kételyeink, az önvád, a vágyunk a szabadságra…ezek mind-mind ismerősek lehetnek. A dal bár nem nyíltan keresztény, mégis ott lüktet benne, hogy minderre a fájdalomra csak Isten nyújthat megoldást.
A dalszöveget érdemes külön is elolvasni:
Hol van a kéz, ami kezedet fogja?
Hol van a szív, ami szívedet tudja?
hirdetésJó volna hinni, hogy nem tehetsz róla
De kínoz a vád, ami vállaid nyomja
Túl sok a zaj, és mire való
Nem kéne más, csak egyetlen szó
Ki fordít majd nekem arcot,
Ha mindenhol hátakat látok?
Ki érti a szót, hallja a hangot?
Igazat, jót merre találok?
Jól csinálni már százszor próbáltad
De vitte a hírt a szél, ha elhibáztad
Már régen megszoktad zárt kalitkádat
Ha lehetne elrepülnél, de nincs meg a szárnyad
Túl sok a zaj, és mire való
Nem kéne már, csak egyetlen szó
Ki fordít majd nekem arcot,
Ha mindenhol hátakat látok?
Ki érti a szót, hallja a hangot?
Igazat, jót merre találok?
Bár értenénk jobban a szívet
Átfestenénk szebbre a földet
Bár beérnénk kevesebb könnyel
Felcserélnénk tiszta örömmel
Én elhiszem még, hogy ez így jó, és szép
Hogy feljebb az ég, még fénylik és kék
De túl sok a zaj, és mire való
Nem kéne már, csak egyetlen szó
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás