A vallásos házasságok valamivel kisebb valószínűséggel végződnek válással, mivel a vallás nem ösztönzi a házasság előtti együttélést, amely a válás ismert kockázati tényezője – állítja egy új amerikai kutatás, melyet az Institute of Family Studies készített. Azonban az együttélés nem az egyetlen kockázati tényező.
A tanulmány, amely több mint 53 000, 15 és 49 év közötti nő adatait tartalmazza az Országos∗ Családnövekedési Felmérésből 1995 és 2019 között, megmutatja, hogy a házasságkötéskori életkor milyen szerepet játszik annak tartósságában. A vallás válásra gyakorolt hatásával nem mutat összefüggést az, hogy a nő milyen életkorban köt házasságot.
Lyman Stone és Brad Wilcox, az IFS kutatói szerint: „A házasságkötési életkor vagy a házasság előtti együttélés mutatója nélkül is valamivel kisebb a válás valószínűsége a vallásos neveltetésű nőknél.”
A kutatók azt találták, hogy a nem vallásos neveltetésű házas nők éves válási aránya 5% körüli. A vallásos nők esetében ez 4,5% volt.
„Összességében, ha az alapvető társadalmi, gazdasági hátteret és egy nő tanulmányi pályáját nézzük, egy vallásos neveltetésű nő házassága körülbelül 10%-kal kisebb valószínűséggel végződik válással a házasság első 15 évében, mint egy átlagos nő házassága, aki nem vallásos neveltetésű” – magyarázták.
A kutatók azt is megállapították, hogy amikor egy nő élettársi kapcsolat nélkül köt házasságot, akkor általában alacsonyabb valószínűséggel végződik a házassága válással, mint az azonos vallási hátterű és életkorú, de élettársi kapcsolat után házasodó nőknek.
„Ez különösen igaz azokra a vallásos nőkre, akik 25 éves koruk előtt mentek férjhez. A 30 éves koruk után házasodó nők esetében úgy tűnik, hogy nincs összefüggés” – magyarázták a kutatók.
A 30 éves kor után házasodó nőkre vonatkozó becsléseket kevésbé tartották megbízhatónak, mivel a kutatók bizonyos esetekben csak 44 éves korukig figyeltek meg nőket, míg másokban 49 éves korig rendelkeznek adatokkal.
„Különösen a 20 éves kor előtt vagy a 20-as évek elején kötött fiatal házasságok esetében a házasság előtti élettársi kapcsolat a válás egyik fő kockázati tényezője” – számol be Stone és Wilcox.
Mivel az IFS kutatói nem tudtak biztosan arra következtetni, hogy a vallás hogyan segítheti elő a stabil házasságok nagyobb valószínűségét, három lehetséges magyarázatot mutattak be.
„A vallás arra késztetheti az embereket, hogy „citromból limonádét készítsenek”, intézményi vagy közösségi támogatást nyújthat az embereknek, vagy pozitívan megváltoztathatja a romantikus párkapcsolatok minőségét” – írták.
A jelentés azt sugallja, hogy a vallás hozzájárul a házasság stabilitásához, mert megváltoztatja a házasság élményét, és jelentős mértékben befolyásolhatja azt, hogy a nők kivel házasodnak össze.
,,Az egyházi közösségekben a vallásos nőknek több lehetősége adódik arra, hogy házasságpárti férfiakkal találkozzanak” – mondták a kutatók
„Másodszor, a vallás megváltoztathatja azokat a kritériumokat, amelyeket a nők a partnerválasztás során alkalmaznak. Tudva, hogy az együttélést nem kedvelik és egy elkötelezett kapcsolatra, házasságra vágynak, a vallásos nők aktívabban kereshetnek „férjnek való” partnereket életük elején, mint a többi nő” – tették hozzá.
A kutatók megjegyezték, hogy „a vallás fontos módon megváltoztathatja a partnerek közötti dinamikát”.
„A vallásos nők olyan házastársat kereshetnek, akivel egyetértenek az egység stabilitása szempontjából fontos értékekben, meggyőződésekben vagy gyakorlatban” – áll a jelentésben. „Ezen értékek megosztása csökkentheti a konfliktusok lehetőségét a közös úton.”
∗A felmérés adatait az Amerikai Egyesült Államokban élő nők válaszai szolgáltatták.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás