Blog

Tartalmas találkozások – Inspiráljon Pilinszky!

Mostanában gyakran fülön csípem magam azon, hogy egyes beszélgetésekbe rengeteg lelkesedést, energiát fektetek, míg másokba egyáltalán nem. Pedig mennyire fontos lenne, hogy minden alkalmat, találkozást megragadjuk és inspiráljuk az embereket a (mélyebb) hit megtalálására. Számomra ebben a küldetésben hatalmas példakép Pilinszky János magyar költő, aki hívőt, keresőt és hitetlent is egyaránt könnyedén megszólít egyszerű, mindenki számára érthető, ugyanakkor gazdag szimbolikával dúsított verseivel.

Pilinszky János: Találkozások

Hányféle találkozás, Istenem,
együttlét, különválás, búcsuzás!
Hullám hullámmal, virág a virágtól
szélcsendben, szélben
mozdúlva, mozdulatlanúl
hány és hányféle színeváltozás,
a múlandó s a múlhatatlan
hányféle helycseréje! 

Pilinszky Találkozások című lírájában az emberi kapcsolatok sokféleségét, változékonyságát és azok alakulásának folyamatait ragadja meg. Úgy fogalmaz: ,,mozdúlva, mozdulatlanúl”, amely sor tökéletesen kapcsolódik a fentebb már említett problémakörhöz. Iránymutatást az utolsó hét szó nyújt:

,,a múlandó s a múlhatatlan / hányféle helycseréje”.

Mire világít rá Pilinszky? Arra, amit gyakran hajlamosak vagyunk elfelejteni a hétköznapok zsongásában, hogy az örök lét ígérete nem a Földön valósul meg.

Egy nagyon kedves barátnőm fogalmazott úgy, hogy

ő szeretne valami igazán szépet, hasznosat, kedveset alkotni Istennek, ha már itt él és fogyasztja a Föld javait.

Valahogy nekünk is így jó gondolkodnunk szerintem az emberek szolgálatáról.

 

Pilinszky János: Introitusz

Ki nyitja meg a betett könyvet?
Ki szegi meg a töretlen időt?
Lapozza fel hajnaltól-hajnalig
emelve és ledöntve lapjait?

Az ismeretlen tűzvészébe nyúlni
ki merészel közülünk? S ki merészel
a csukott könyv leveles sürüjében,
ki mer kutatni? S hogy mer puszta kézzel?

És ki nem fél közülünk? Ki ne félne,
midőn szemét az Isten is lehúnyja,
és leborúlnak minden angyalok,
és elsötétűl minden kreatúra?

A bárány az, ki nem fél közülünk,
egyedül ő, a bárány, kit megöltek.
Végigkocog az üvegtengeren
és trónra száll. És megnyitja a könyvet. 

 

A Jelenések könyvének hangulatát idézi Pilinszky Introitusz című verse, amely a Biblia egyik legsejtelmesebb, legtitokzatosabb részét foglalja össze. Engem mindig arra motivál ez a vers, hogy próbáljak meg a legkényelmetlenebb helyzetekben is túllépni önmagamon, tiszta szívvel lenni a másik felé és képesnek lenni a kíváncsiságra, az érdeklődő kérdések feltevésére, majd a válasz meghallgatására, befogadására.

,,Mert túl az egyes emberen, s túl minden egyes emberen, csak így találhatok Istenre.”

Írja a költő a Szentek egyessége című művében. Mit üzen határozottan? Azt, hogy ki kell lépnünk a vízre, azaz a komfortzónánkból, megtagadnunk az egó diktálását és így meglátni Istent. A családtagjainkkal, barátainkkal, párunkkal való találkozásaink során is talán ez az egyik legfontosabb, hogy

próbáljunk meg a saját aktuális hangulatunkon felülkerekedni és értékes beszélgetéseket teremteni, ahányszor csak lehetséges,

hogy egy igazán bensőséges kapcsolatba léphessünk így velük.

Inspirációt pedig adjanak nekünk a keresztény szemléletű Pilinszky-versek!

Baranyi Lili

Borítókép - Fotó: Dreamstime.com
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás