A Gyűrűk Ura írójának életéről szóló film kimondottan többször nézős, mert sok mindenről szól: barátságról, szövetségről, szerelemről, háborúról és egy fiatal férfi vívódásairól, ahogyan azokat művészetbe csomagolja. Ha láttad, azért, ha pedig még nem láttad, akkor azért szánjuk neked ezt a filmajánlót.
„Bárcsak több ilyen film készülne” – mondtuk a párommal, mikor a Tolkien című film stáblistája gördült elénk. És tényleg: végre egy film, amely nem a látványra vagy a nagyon-nagyon gyors vágásokra épül, hanem valódi emberi érzelmekre és egy életút alakulására, amelyből olyan hatalmas művek születtek, mint A Gyűrűk Ura trilógia vagy A hobbit.
John Ronald Reuel Tolkien angol író, nyelvész, az egyetemes irodalomtörténet egyik legolvasottabb, legnagyobb hatású alakja. A film egészen a gyerekkorától mutatja be az életét, nem szigorúan haladva a kronológia szerint, hanem egy-egy életszerű mozzanatot, alapélményt felelevenítve. Ilyen alapélmények voltak számára az édesapja, majd az édesanyja korai halála, a szerelem megtalálása kamaszként, majd az Oxfordi Egyetemen a legközelebbi barátaival egy irodalmi kör megalapítása.
Számomra ez a legelragadóbb szál a filmben: látni, ahogy négy fiú szövetséget kötött egymással. Onnantól kezdve rendszeres időközönként összeült ez a kis irodalmi önképző kör, a tagok egymás verseit és írásait hallgatták, illetve színdarabokat adtak elő.
hirdetésValódi bajtársiasság volt köztük, amely az örömben és bánatban is erős bázisuk volt,
és amely inspirációt is adott ennek a négy fiatal tehetségnek. Közülük persze kiemelkedik Tolkien munkássága, aki Oxfordban lelkesen tanulmányozta az olyan antik vagy ősi eredetű nyelveket, mint a latin, az ógörög, a walesi, a gót, az óskandináv nyelvek. Ezek hatására maga is alkotott mintegy 15 (!) mesterséges nyelvet, amelyek közül a leghíresebb a műveiben a tündék által beszélt két nyelv (quenya és a sindarin).
Tolkien az első világháború idején, még egyetemistaként, csatlakozott a brit hadsereghez. Először a fiatalok még lelkesen beálltak a hazájuk védelméért a szolgálatba, csak később derült ki számukra, mennyi borzalmat rejt a háború. A film is átadja, ahogy a valóságban is történt:
Tolkien szemtanúja volt rengeteg bajtársa, köztük közeli barátai halálának is, részben ennek hatására is kezdett fantasykat írni, egyfajta menekülés volt ez számára a nehéz valóság elől.
Ugyanakkor olyan mesék ezek, amelyekben valóban győz a jó a rossz felett.
Az írónak a helyzethez képest egyébként óriási szerencséje volt (bár szerintem inkább Isten védelme vette körül): pár hónap frontszolgálat után ugyanis egészségügyi okokból leszerelték, míg a zászlóalj, amelyben szolgált, a későbbi harcokban szinte az utolsó emberig megsemmisült.
A tragédiák érzékeltetése ellenére a film nem sötét, hanem nagyon is jó hangulatú marad, ami a csodálatos angliai helyszíneknek – köztük Oxfordnak – is köszönhető. Már csak azért is érdemes többször megnézni, mert kimondottan finoman és többrétegűen mutatja be az összefüggéseket az író élete és írói munkássága között, mindig fel lehet fedezni egy-egy új párhuzamot. Abból pedig mi, nézők is inspirációt meríthetünk, ha látjuk, milyen, amikor valaki a szenvedélyének él, arról tanul, azt gyakorolja.
A Gyűrűk Ura a 20. század egyik legnépszerűbb szépirodalmi alkotása lett, ahogy a filmek is óriási népszerűségnek örvendenek, a mai napig. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ha megnézed a Tolkient, szinte biztosan kedvet kapsz A Gyűrűk Ura trilógia újranézéséhez is.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás