Ne ítélj, hogy ne ítéltess!

„Aki bűntelen közületek, az dobja rá az első követ!” (János 8,7) Amilyen könnyű a másik bűnét elítélni, annyira nehezen nézünk szembe a sajátunkkal. Révész Szilvi írónak az Igeidők Magazinban megjelent jegyzetét szemlézzük.

Jól jön egy ügyeletes bűnbak, főleg egy olyan kritikus, teljesítménycentrikus, tökéletességre törekvő világban, mint a miénk. Lehet rajta bosszankodni, lehet felette moralizálni.

A hibáztatás viszont álszentté és könyörtelenné tesz. Megkeményíti a szívünket, megfoszt az együttérzéstől.

Mert ha csak kicsit is érzed a másik küzdelmét, szégyenét, fájdalmát, kiesnek a kezedből azok a kövek… Együttérzés, könyörület – s mindezek mögött az elfogadás és szeretet.

Minél inkább elfogadjuk önmagunkat vagy a másik embert, annál együttérzőbbekké és könyörületesebbekké válunk.

Néha egy fájdalmas úton, a megtöretés útján érkezünk meg idáig. Egy olyan úton, ahol szembesülnünk kell saját tökéletlenségünkkel, sebezhetőségünkkel is.

Mert ez a tapasztalat nyitja meg a szemünket a másik ember fájdalmára, esendőségére.

Így tudjuk elfogadni és szeretni őt akkor is, ha az, amit tesz, vagy az, ahogy teszi, több mint megkérdőjelezhető.

Persze nem egyszerű elfogadni valakit, aki kihasznál vagy visszaél velünk. Ilyenkor az elfogadáshoz az a bátorság is kell, hogy határokat húzunk, és nem vállaljuk magunkra többé a felelősséget a másik viselkedéséért.

Ez a könyörület igazi útja. Megalázás, megszégyenítés és kárhoztatás nélkül szembesíteni a másikat tettei következményeivel – nem a háta mögött, hanem alkalmas időben személyesen.

Ahogy Jézus is tette ezzel az asszonnyal. Nem hibáztatta, nem alázta meg, nem ítélte el, mert tudta, hogy az együttérzés, a könyörület és a szeretet mélyebb munkát végez a szívben az ítéletnél.

Jézus így felelt: „Én sem ítéllek el. Menj el, és többé ne vétkezz!” (11. vers)

„Csak akkor nézhetünk szembe más emberek sötétségével, ha ismerjük a saját sötétségünket. Az együttérzés akkor válik igazivá, amikor felismerjük közös emberi mivoltunkat.” (Pema Chödrön)

Forrás: Igeidők Magazin

hirdetés