Nyilvánvaló, hogy a Szentírásból sok tanulságos történetet ismerhetünk meg, amelyekből építkezni tudunk életünk során, elsajátíthatjuk őket a mindennapokban. Választ ad a legtöbb olyan kérdésre, amely foglalkoztat bennünket.
Sokszor a nehéz helyzetben érdemes kicsit megnyugodni és kívülről szemlélni a szituációt. Olykor jó a problémánkra rákeresni az interneten, barátainkat, családtagjainkat megkérdezni az ügyben, viszont sokszor nem jutunk semmire és ötletünk sincs, hol is lehet rá a válasz. A Biblia rengeteg olyan aranyszabályt tartalmaz leírva, amelyek nemcsak a keresztények, hanem mindenki életét megkönnyíthetik és rengeteg nehézségre adnak választ, erőt nyújtanak és a helyes útra terelnek minket.
A keresztény élet aranyszabályai, melyekből mindenki tanulhat
„Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét. Aki beképzeli magának, hogy valaki, holott senki, önmagát áltatja.” (Gal 6,2-3)
Fontos példát vennünk Jézusról abban, hogy bár rengetegen bántották Őt, könyörületes volt és azokon is segített, azoknak is hordozta a terhét, akik ártottak Neki. Ezen kívül fontos, hogy figyeljünk fel más problémáira is! Lehet, hogy a legtöbb ember nem mondja ki hangosan, hogy valami bántja a szívét, éppen ezért fontos sokszor egyenesen rákérdezni. A segítségnyújtás gyönyörű dolog, hiszen attól nekünk nem kevesebb lesz, ha valakinek segítő kezet nyújtunk – mi is fejlődünk általa!
„Hagyjátok el a hazudozást, beszéljen mindenki őszintén embertársával.” (Ef 4,25)
Az őszinteség fontosságát nem lehet elégszer leírni, elmondani. Néha nyilvánvalóan mindenki megbotlik – emberek vagyunk. Viszont törekedjünk arra, hogy nyíltan és egyenesen tudjunk kommunikálni a másikkal, akkor is, ha nehéz témáról van szó. És fordítva is legyen így: inkább igyekezzük megismerni az igazságot, mint hogy hazugságban éljünk, akkor is, ha utóbbi kényelmesebbnek tűnik!
„Ha el is fog benneteket az indulat, ne vétkezzetek. A nap ne nyugodjék le haragotok fölött.” (Ef 4,26)
Tény, hogy ha valaki felidegesít minket és dühösek leszünk, néha olyan dolgokat mondunk vagy csinálunk, amilyeneket nem akarunk. Azonban figyeljük meg jól a szituációkat: lehet, hogy nem a másik idegesítő, hanem mi leszünk idegesek. Mi irányítjuk, hogy mire hogyan reagálunk, hogy mi bosszant fel minket, kinek vagy minek engedjük, hogy hergeljen. Legyünk tisztában a saját érzelmeinkkel!
Ugyanakkor, ha már bekövetkezett a szitkozódás, esetleg egy veszekedés, érdemes keveset várni a bocsánatkéréssel. Mindenkinek kell idő, hogy átgondolja, mit csinált rosszul és miben kell a jövőben jobban fejlődnie, mire kell odafigyelnie. Miután ezt átbeszélték az érintett felek, béküljenek ki, s törekedjenek a másik megértésére.
„Semmiféle rossz szó ne hagyja el ajkatokat, hanem csak olyan, amely alkalmas az épülésre.” (Ef 4,29)
Nem érdemes másokat bántani. Sem szóval, sem tettekkel, azonban az előbbiek nagyobb sebet ejthetnek, mint az erőszakos cselekedetek. Igyekezzünk inkább egymást bátorítani és a jó útra terelni ahelyett, hogy megmondjuk, a mi felfogásunk szerint a másiknak hogyan kéne viselkednie.
Ujhelyi Dóra
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás