Egy újabb szép tanúságtételt osztunk meg a ,,100 szóban a hitem” kezdeményezésünkre érkezett írások közül. Pongó Csilla gondolatait olvashatjátok.
„Hiszek! Segíts hitetlenségemen!” (Mk 9,24)
Soha nem volt kétségem Isten létezése felől. Pedig szomorú gyermekkorom volt.
Egy pap tanácsára komoly böjtbe és imába kezdtem. Elhatároztam, hogy nem megyek férjhez addig, amíg anyukám meg nem gyógyul. Hála Istennek kigyógyult az alkoholizmusából! Felajánlásomat tovább tartottam, hiszen szerettem volna, ha apukám megkeresztelkedik.
hirdetésApukám keresztelője óta tudom igazán, hogy Isten figyel rám. Áldásunk, hogy Édesapám csodálatos ember. Talán ezért is jó az Isten-képem!
Szüleim megküzdöttek a rákkal. Anyukámat sajnos elveszítettük. Egy elsőszombaton mosolyogva halt meg, szentségekkel ellátva. Apukámmal minden nap imádkozunk.
Hittantanárként, ha mégis félnék, csak ennyit mondok: „Hiszek! Segíts hitetlenségemen!”
Pongó Csilla
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás