„A bátorság ragályos. Ha akad egy, aki bátran kiáll, a többiek gerince is kiegyenesedik” – mondta egyszer Billy Graham evangélista. A bátorság természetesen kockácazvállalással is jár: a sebezhetőséget és a kudarc lehetőségét is vállalnunk kell. De megéri, mert így leszünk egyre szilárdabbak, szabadabak. Révész Szilvi író gondolatait szemlézzük e téma kapcsán.
„Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz.” (1.Móz.4:7)
Mi kell ahhoz, hogy az ember emelt fővel járjon ebben a világban? Hogy bátran vállalja saját egyéniségét, egyediségét, és élje az életét? Hogy ne terhelje le a múltja, ne nyomassza a jövő és ne deformálja a mások elvárásaihoz, szabályokhoz, trendekhez való igazodás?
Mert mennyi mindent tudunk, hallunk arról, hogy milyennek is kellene lennünk férfiként vagy nőként, szülőként vagy gyermekként, az adott hivatásban, a hitben, az emberekhez való viszonyainkban. S mégis milyen nehéz megélni a gyakorlatban mindezt. Ugyanakkor ismerünk olyanokat, akik keveset foglalkoznak azzal, hogyan is kellene jól csinálni, csak teszik a dolguk és egy üdítő, eleven természetességgel élik az életüket.
hirdetésMi kell ahhoz, hogy az ember emelt fővel járjon a világban?
Istennel egy rendezett élet, és a tőle kapott szabadság.
Krisztus a kereszten mindezt megszerezte nekünk, de hogy mennyit profitálunk ebből a mindennapokban, az már rajtunk is múlik. „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.” (Gal.5:1.)
Szabadság az elvárásoktól, mások véleményétől, a bennünk élő hajcsártól… – a szégyentől. Szégyentűrés. Önmagunk felvállalása, és az ezzel együtt járó meg nem értés, szégyen elhordozása. Ez egy bátor dolog, ami megerősíti az önbecsülésünket. Mert csak így tudunk igazivá válni, igaziként élni ebben a világban.
Nem egy tökéletes férfiként vagy nőként, tökéletes keresztényként vagy szülőként, hanem saját egyedi egyszeri és megismételhetetlen, önazonos megfelelőinkként.
Aként, akinek az Atya szánt. Teljesszívűekként. Teljes szívvel, emelt fővel a mai napban. Bátran felvállalva a meg nem értés kockázatát, és elhordozva mások rosszallását, saját tévedésünk lehetőségét és az ezekkel együttjáró szégyent. Saját esendőségünk tudatában – hiszen hívőkként is csak kegyelemre szoruló emberek vagyunk -, és mások iránti érzékenységgel, együttérzéssel és felelősséggel. Bátran megélve a mai napot. Az Atyára emelt fővel járva.
„A bátorság ragályos. Ha akad egy, aki bátran kiáll, a többiek gerince is kiegyenesedik.” – Billy Graham
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás