2011. június 27-én hunyt el kis hazánk főállású remetéje, aki Fallóskút kegyhelyének és legendájának őrzője volt. Súlyos sérüléseiből felépülve, hálából ajánlotta életét Istennek.
Szél Sándor 1942-ben született Galgahévízen. Keresztény családban nőtt fel, már kisgyermekként több búcsúban megfordult, egyházi énekeket énekelt. Fiatal felnőttként Budapesten, a Nyugati pályaudvar Restijében dolgozott szakácsként. Húszéves korában szörnyű balesetet szenvedett: egy vonat fékberendezése meghibásodott, a szerelvény kisiklott és több embert a falhoz préselt. Szél Sándor súlyos sérüléseket szenvedett, egy évig volt kórházban és már soha többé nem nyerte vissza teljesen az egészségét, leszázalékolták. Fogadalmat tett azonban, hogy ha túléli a szörnyű tragédiát, élete hátralévő részét Isten szolgálatában tölti. 1964-ben, 22 évesen került Mátraverebély-Szentkútra, ahol sekrestyésként tevékenykedett. Hamarosan megnősült, azonban házassága válással végződött. A szentkúti plébániáról elkerült válása után, ezt követően Budapesten, a Belvárosi Szent Anna Plébániatemplomban, majd a Fejér megyei Sárszentmiklóson szolgált sekrestyésként. Kacsik Árpád mátraszentimrei plébánossal egy zarándoklaton ismerkedett meg és az ő közbenjárásával került Fallóskúton szolgálatba.
A ferences világi rend tagjaként, Paszkál testvér néven 1991. augusztus 1-től egészen haláláig a Fallóskúti Mária-kegyhely remetéjeként élt, gondnoki és sekrestyési feladatokat látott el.
Alakja összefonódott Fallóskúttal, legendáját fáradhatatlanul őrizte és mesélte a zarándokok ezreinek akik felkeresték a Mátra magányában megbúvó kegyhelyet. Halála után Galgahévíz temetőjében helyezték örök nyugalomra.
Lovas Csenge
forrás: turistamagzin.hu
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás