Az élet sokszor választás elé állít minket: melyik utat válasszuk? Van, hogy jobban csábít a könnyű, de nem olyan tisztességes ösvény, viszont a legtöbb esetben a nehéz és feddhetetlen utat kell választanunk, ennek fontosságáról a Szentírásban is sokat olvashatunk.
- Ne sorolj a bűnösök és gonosztevők közé, akik békésen beszélnek embertársaikkal, de rossz szándék van a szívükben. (Zsolt 28,3)
Életünk során sok emberrel találkozunk és a legtöbb társunktól megannyi leckét, tanulságot kapunk, ilyen lehet az is, amikor valaki láthatólag békés szándékkal közeledik felénk és mi mégis rosszul jövünk ki a helyzetből az illető álszentsége miatt. Fontos magunkban tudatosítani, hogy mindannyiunk számára fontos, hogy
őszintén beszéljünk és ne köntörfalazzunk, ne próbáljuk meg megtéveszteni a másikat!
Ha pedig valamelyik felebarátunk a rosszabbik útra tért, ne ítéljük el ezért, helyette igyekezzünk őt a helyes megoldásokra rávezetni, együtt szentmisére menni, esetleg hosszú, mély beszélgetéseket folytatni vele! Egyik társunkat se hagyjuk ott a bajban, hiszen gondoljunk bele, nekünk is milyen jól esik, ha valami hibát vétünk és szeretteink nem hibáztatnak, hanem a korrekt útra vezetnek minket.
- Jó szándékúak a baráttól kapott sebek, de csalárd a gyűlölködőnek a csókja. (Péld 27,6)
Ebben az idézetben szintén ki van emelve az őszinteség elengedhetetlensége, legyen az barát, vagy „gyűlölködő”. Sokszor fáj nekünk az igazságot vagy a másik nézőpontját hallani, azonban, ha ezt jó szándékkal mondják nekünk, hasznos lehet elgondolkodni felebarátunk szemléletmódján. Az én véleményem szerint fontos tudtára adni szeretteinknek, hogy hálásak vagyunk nekik azért, hogy egyenesen beszélnek velünk és számunkra a legjobbat akarják, a döntés természetesen mindig a mi kezünkben lesz, hogy az adott helyzetben hogyan fogunk cselekedni.
Előfordulhat az is, hogy látszólag jóindulatúan viselkednek velünk, később ez mégis a kárunkra válik: kedves szavak hagyják el az illető száját, de ez nem azt jelenti, hogy úgy is gondolja azokat! Sajnos ez sokszor előfordult már velem is, ilyenkor nagyon nehéz kegyesnek és jóindulatúnak maradni a másikkal, viszont megéri, hiszen Isten tanításai szerint „Úgy bánjatok másokkal, ahogyan ti is szeretnétek, hogy bánjanak veletek!” (Lukács 6,31). Ezt a tételt pedig nem fogja felülírni az sem, ha más mégis bántó módon viszonyult hozzánk.
Ezért igyekezzünk tisztességes emberekkel körülvenni magunkat, imádkozni Istenhez, hogy ezt sikerrel vigyük véghez.
- Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tanácsa valósul meg. (Péld 19,21)
Lelkünk mélyén rengeteg kívánságunk van és valóban úgy gondoljuk, hogy ha az a pár dolog megvalósulna, teljesen boldogok lehetnénk. A legjobban mégis a Jóisten tudja, mire van szükségünk! Forduljunk azért Istenhez, hogy az Ő akarata szerint történjenek a dolgok, hiszen tudjuk, hogy Ő a legjobbat szeretné nekünk minden esetben! Az én véleményem szerint természetesen meghallgatja a mi vágyainkat is, és ha az őszinteséget és kizárólag a jóindulatot látja kérésünk mögött, akár meg is valósulhatnak az.
Tegyük Őt az első helyre és bízzuk Rá életünket, ne aggódjunk a dolgok alakulását illetően. Ezeken kívül fontos a Vele való szüntelen kapcsolattartás (imádkozás formájában is)!
Ujhelyi Dóra
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás