Hogy kell megtalálni az egyensúlyt?

Ahogy haladunk előre az életünkben, mintha egyre több területen kellene megfelelni. De ha csak az elvárások szerint élünk, könnyen megfeledkezhetünk az egyensúlyról, amelyre Isten hív. A TeSó blog írását szemlézzük.

Ahogy szalad velem az idő, egyre jobban azt veszem észre, hogy irtózatosan nehéz egyensúlyt tartani magam körül. Néhány éve csak annyi feladatom volt, hogy tanuljak, átmenjek a vizsgákon és megírjam a beadandókat. Alig telt el egy kis idő és máris egyre több felelősségem lett, egyre több területen kell megfelelnem. Már nem a házikat kell megírni, hanem a munkahelyen teljesíteni, a családban a szerepemet betölteni, a háztartásamról gondoskodni. Közben a szeretteimmel kapcsolatot tartani, szociális életet élni, nem égni ki a mindennapi mókuskereket taposva, nem fordulni magamba ebben a borzasztó izolált időszakban, és még Isten engedelmes gyermekének is maradni.

És Isten látja lelkem, én tényleg igyekeztem jónak lenni a legtöbb dologban… Főleg egyes területeken tettem magam oda teljesen, akár éjszakába nyúlóan is, fáradságomra nem is tekintve. És rá kellett jönnöm (bár segítséggel), hogy elfelejtkeztem az egyensúlyról. A legtöbb dolog kicsúszott a kezemből, Istent és embert is elhanyagoltam, és a mérleg a munka javára billent. Mert úgy gondoltam, hogy ha sok mindenben béna is vagyok, legalább egyet találjak, amiben igazán jó lehetek – nem számít, mi az ára…

Pedig dehogynem számít!

Sosem akartam hazavinni a munkahelyi gondjaimat. Hallottam egyszer egy tanulságos kis mesét, amiben a családfő minden nap, mielőtt belépett a házba, leemelte válláról a terheit, a gondjait, a munkájának fáradalmait és odakint hagyta azokat. Szívet melengető kis történet, én pedig azt mondtam: bizony én is ilyen leszek! Fenntartom majd az egyensúlyt: a munkahelyen dolgozom, otthon a családdal vagyok, a barátok között csak velük foglalkozom. De elfelejtettem, hogy én maximalista vagyok. Nem tudom elviselni, ha valami nem megy olyan jól, és ezért teperek, taposok, buldózerként hajtok, ha kell este is, otthonról is, alvás helyett is.

hirdetés

Aztán hála Istennek még időben – mielőtt még bármi komoly következménye lett volna a dolognak – kicsit magamba szálltam. Nem is a prioritás jutott eszembe, hiszen mindenkinek fontos a munkája, az egyeteme, a vállalkozása. Nem is a sok tönkrement házasság józanított ki, amelyek a munka oltárán égtek el. Az jutott eszembe, amit egyszer egy kedves idős hölgy mondott nekem vacsora közben: „Gyermekem, én egész életemben dolgoztam. Az tette ki minden napomat, még a gyerekek mellett is, éjszakába nyúlóan, nap nap után. Ötven évig csak dolgoztam.” Nem kérdeztem meg, de nem hiszem, hogy megérte neki.

Ahelyett, hogy állandóan átesnék a ló túlsó oldalára, véresen komolyan vennék mindent, bárkit és bármit teljesen elhanyagolnék rájöttem, hogy nem ér ennyit az egész.

Az életben annyi minden fontos: az Isten, a család, az otthon, a szeretteink, az egészség és még a munka is… de az egyensúly még fontosabb.

Ezzel a felismeréssel igyekszem élni a mindennapjaimat. Nem mondom, hogy azóta minden flottul megy, és tökéletesen tartom az egyensúlyt. Azt sem mondhatom, hogy soha nem feledkezem el magamról. Nem változott meg egy csapásra minden. Azt viszont bizton állíthatom, hogy egy valami megváltozott: már tudom, mit nem akarok. Nem akarok évtizedeken át – értékes áldozatokat hozva – csupán földi, mulandó dologért élni. Megöregedni, és nem mesélni az unokáimnak semmit, csak azt, hogy mennyit robotoltam.

Bár valami átmenetileg nagyon fontosnak tűnik, nem feledkezhetek el az apró örömökről, a szép pillanatokról, az élet valódi értelméről.

Keresztyén Eszter

Forrás: TeSó blog

hirdetés