Szemle

“Nekünk kell átadni a beteg utolsó üzenetét a családnak” – Bellovics Gábor

A kórházban megélt személyes tapasztalatairól és az egyén felelősségéről is nyilatkozott Józsefváros önkormányzat oldalának Bellovics Gábor jezsuita szerzetes.

Rendkívül őszinte interjút adott a VIII. kerületi önkormányzat oldalának Bellovics Gábor jezsuita szerzetes. A fiatal pap a kórházakat járva átértékeli az élet nehézsgét – főleg a mostani járvány helyzetben. Mivek az intézményekben látogatási tilalom van életben, ezért a papoknak adják át személyes üzeneteiket a súlyosan beteg emberek, ők azok akik ezeket elmondják a családtagoknak:

“Páran járunk a kórházakba – minket, papokat beengednek – a betegek szentségét kiszolgáltatni vagy beszélgetni, és az ottani helyzetet látva átértékeli az ember, mi az, ami tényleg nehéz. Egy haldokló mellett az intenzív osztályon láthatjuk, mi a fajsúlyos probléma. Elegünk van a lezárásokból, meg hogy a maszkban nehezebben kapunk levegőt, mások viszont középkorúként vagy már fiatalként is az életükért küszködnek.

A súlyos betegek vagy a haldoklók a nagyon lényeges dolgokról beszélnek, nem az időjárásról. Hogy ki tudnak-e engesztelődni saját magukkal, a családjukkal, milyen is volt az életük, milyenek az egymás iránti érzelmeik, mit jelent a hit, és az emberi életnek mi lehet a célja. Ez az időszak most alapvetően abban is más, hogy a hozzátartozók nem lehetnek ott a távozók ágyánál, és nekünk kell az utolsó üzenetet átadni a családnak. Így a halálhoz való viszony egészen más lesz, személytelen, távoli, nincs méltó búcsú, és a gyászolás is sokkal nehezebb és összetettebb.”

Bellovics Gábor az interjúban a személyes felelősségre is felhívta a figyelmet, az önző életmód ebben az időszakban akár életeket is követelhet:

“Egy közepes városnyi ember távozott, 27 ezren haltak már meg. Ez ennyi gyászoló családot jelent, az ő életük biztosan megváltozott. Sokan kritizáltak a pesszimizmusom miatt, amikor egy éve azt mondtam, nem biztos, hogy jó irányban változnak meg az emberek, de hát ezt gondoltam – hogy mindenki csak azt várja, hogy visszatérjen az élet a régi medrébe, éljük világunkat, fogyasszunk tovább úgy, ahogyan eddig. Sokan pedig úgy vélik, nem veszik fel az oltást, a szabályokat sem tartják be, nem hordanak még maszkot sem, mert őket úgyis elkerüli a vírus.

Ennek a hozzáállásnak köze sincs a társadalmi felelősségvállaláshoz, hiszen láthatjuk, a járvány terjedése attól függ, mi magunk hogyan viselkedünk. A parlamentben vitatkoznak, hogy ki a felelős a halottakért – az ellenzék szerint a kormány, a kormány szerint az ellenzék. Csak éppen azokról nem beszélünk, akik miatt terjed a betegség – a szabályokat be nem tartó emberekről. Fel kell ismernünk a saját felelősségünket – a járványtól függetlenül is –, hogy az együttélés során mit teszünk, s mint oly sokan most is, csak azt nézzük-e önző módon, ami nekünk jó, míg minden más érdektelen.”

Forrás: jozsefvaros.hu

Borítókép - Fotó: jezsuita.hu
hirdetés

1 Komment

  • Válasz Kis Elena 2021. 04. 30. 13:45

    A 2020-as év során, Magyarországon 139.549 ember hunyt el. Amennyiben abból indulunk ki, hogy halálos pusztító kórral szembesültünk – ennek az elhalálozási számokban detektálhatóan is – kiugrónak kellene, hogy legyen. Visszatekintve az elmúlt negyven-egynéhány év adataira azonban azt látjuk, hogy 1980-tól egészen 1996-ig, minden adott évben 140 ezer felett volt az elhunytak száma. Az 1993-as „csúcsévben” 150.244 az elhunytak száma. Ez pedig, majdnem 11 ezerrel haladja meg a 2020 évi számot.

    Ez KSH adat. Csak most szinte minden halálesetet bemondanak, így értesülünk mindegyikről